Katasztrófa fenyeget Jemenben

A rosszul tápláltság miatt súlyos állapotba került négy hónapos Saleh az életéért küzd egy Al Hudaydah-i kórházban. Ahogyan a válság végigsöpör az országon, Saleh édesanyja, a 22 éves Nóra egyre kevésbé tud elegendő élelmiszert és tiszta vizet beszerezni a hat gyermeke számára.

Jemenben jelenleg a válságon felül a kolera és az éhínség kialakulásának esélye 21 millió ember életét fenyegeti. Jemen ma nem csak a világ legtöbb éhezőjének ad otthont, hanem itt alakult ki a legsúlyosabb kolerajárvány is, amely több mint 500 ezer embert érint.

A jemeni válságot a mai napig a civileknek okozott szenvedéssel és az élet fenntartásához nélkülözhetetlen intézmények lerombolásával járó összeütközések tartják fent. A kolerajárvány már szinte az ország összes kormányzóságát elérte 2000 ember halálát okozva, akiknek legalább negyven százaléka gyermek volt. Az egészségügyi rendszer összeomlott a járvánnyal való küzdelem során, a klinikáknak és a kórházaknak pedig munkaerő-, gyógyszer- és eszközhiánnyal kell megbirkózniuk.

Mint megannyi válságban, ebben is a civilek szenvednek leginkább az erőszaktól, amely 2015 márciusa óta már 13829 civil halálát vagy sérülését okozta az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosságának adatai szerint. Közülük 5110-en meghaltak és 8719-en megsérültek. Ugyanakkor - feltehetően - ennél sokkal magasabb a sérültek és az áldozatok valós száma. Emberek milliói nézték végig, ahogy a bombázás lerombolja otthonaikat, iskoláikat, a piacokat és teljes városokat, aminek következtében az életüket féltő családoknak el kellett menekülniük egy bizonytalan jövő felé. Jemen kórházainak és klinikáinak fele romokban áll vagy zárva van.

Jemen gazdasága nagymértékben visszaesett a kereskedelmi és humanitárius árucikkek bevitelének indokolatlan korlátozása miatt. Az áruk szállításához szükséges infrastruktúra is károsodott. A vállalkozások hetven százaléka bezárt, egy millió köztisztviselő pedig több mint tíz hónapja nem kapott fizetést annak ellenére, hogy a Központi Bank már rendelkezésre bocsátotta a pénzt. Két millió gyermek nem járhat iskolába, aminek következtében egy elveszett nemzedék nőhet fel. A szexuális és nemi alapú erőszak is drámaian felerősödött.

A hatalmas kihívások ellenére mára 122 humanitárius szervezet dolgozik Jemen kormányzóságaiban, amelyek kétharmada nemzeti civil szervezet és amelyek többek között 4,3 millió emberhez juttatnak el élelmiszersegélyt havonta.

De ez nem elég. Jemen támogatásának növelése érdekében és azért, hogy eljussunk azokhoz az emberekhez, akiknek segítségre van szükségük és hogy véget vessünk a szenvedésnek, az alábbi négy feladatot kell megoldanunk.

1. Biztosítani kell a humanitárius szervezetek szabad hozzáférését a veszélyben lévőkhöz, hogy megvédjék őket, életüket megmentsék és helyreállítsák a méltóságukat. 2017. június 15-én a Biztonsági Tanács elnöke nyilatkozatában ismételten felhívta a jemeni válságban érintett feleket, hogy tegyék lehetővé a biztonságos és állandó bejutást a humanitárius szervezetek számára, valamint tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot. Ahogyan a Biztonsági Tanács tagjai július 12-én kiemelték, itt az ideje annak, hogy az érintettek a gyakorlatban is megvalósítsák a nyilatkozatban foglaltakat. Ezen felül nem lehetnek a harcoló felek célpontjai azok a bátor önkéntesek, segélymunkások és egészségügyi dolgozók, akik az erőszak közepette mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak, megvédjék az embereket és megmentsék életüket. Még a háborúknak is vannak szabályaik, és a háborúzó felek vezetőinek és helyetteseiknek többet kell tenniük a szabályok betartása érdekében.

2. A nemzetközi donoroknak be kell tartaniuk vállalásaikat. 2017 áprilisában a svájci és a svéd kormány, valamint az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (UNOCHA) egy donorkonferenciát hívott össze a jemeni válság miatt, amit az Egyesült Nemzetek főtitkára, António Guterres nyitott meg, és amelynek keretében a donorok nagylelkűen 1,1 milliárd amerikai dollárt ajánlottak fel. Ennek az összegnek a háromnegyede már kifizetésre került, ugyanakkor az erősödő kolerajárvány miatt már összesen 2,3 milliárd amerikai dollárra van szükség, így jelenleg közel hatvanszázalékos a finanszírozási hiány.

A szükséges finanszírozáson emberek élete vagy halála múlhat. Ha nem érkezik több támogatás, akkor az Élelmezési Világprogram hamarosan nehézségekbe ütközik, hogy élelmiszert juttasson el hét millió éhes ember számára. A segélyszervezeteknek folyamatosan át kell csoportosítaniuk értékes forrásaikat a kolerajárvány miatt, amely így veszélybe sodorhatja az éhínség megelőzése érdekében tett erőfeszítéseket. Emberi életek vannak veszélyben, így nincs idő tovább várni.

3. A válságban résztvevő feleknek lehetővé kell tenniük, hogy korlátozás nélkül érkezhessenek Jemenbe az olyan nélkülözhetetlen árucikkek, mint az életmentő élelmiszerek, tápanyagok és gyógyszerek. Kiemelkedően fontos, hogy Al Hudaydah kikötője nyitva legyen és biztonságos maradjon, mivel ez a kikötő Jemen importjának és a humanitárius ellátmány nagy részének érkezési helye. Meg kell szüntetni a segítséget kereső civilek szabad mozgásának korlátozását is, valamint azonnal meg kell nyitni a Szanaa Nemzetközi Repülőteret és Jemen légterét. A lezárás már így is emberek halálát okozta csak azért, mert nem volt számukra elérhető segítség az országban.

4. Természetesen Jemenben csak akkor lesz vége a szenvedésnek, amikor a válság véget ér. Az ENSZ-főtitkár és a Biztonsági Tanács tagjai többször is hangsúlyozták a béke szükségességét. Minden érintettet arra sürgetünk, hogy vegyen részt egy olyan átfogó békés megoldás kialakításában, amelyben a nők is szerepet vállalnak. A jemeniek már eleget szenvedtek, ezért mindent meg kell tennünk, hogy erőfeszítéseink megfeleljenek azoknak a kívánalmaknak, amelyek a teljes jemeni lakosság több mint háromnegyede, vagyis 21 millió ember életének védelméhez szükségesek. Közös erkölcsi kötelességünk, hogy mindent megtegyünk a szenvedés megszüntetése érdekében.

Szerző

Fanyűvők

Túl drága volt - a korabeli indoklás szerint ezért szüntette meg előző ciklusában a Fidesz a közvetlenül választott Fővárosi Közgyűlést. Egy olyan országban persze, ahol a közpénz húsoskondérként funkcionál, ahonnan minden jóbarát nagyot meríthet magának, ez a magyarázat csöppet demagógnak tűnhet. De tudjuk jól: mivel a polgár a politikust utálja, mint a kukoricagölödint, egy ilyen ócska szöveggel is simán le lehet őt beszélni a demokráciáról.

Még csak felzúdulás sem kísérte tehát, hogy Fővárosi Közgyűlés címke alatt immár a kerületi polgármesterek kupaktanácsa dönt olyan ügyekben, amelyekhez vagy nem ért, vagy a saját városrésze érdeke éppen az ellenkezőjét diktálja, mint ami egész Budapestnek jó lenne. Ami nagyszerű végkifejlet, mármint annak a hatalomnak a szempontjából, amelynek így nem egy demokratikusan választott testülettel kell huzakodnia, elég csak a főpolgármestert domesztikálnia a miniszterelnöki szeparé mélyén.

A végeredmény pedig magáért beszél. A totális tehetetlenségről árulkodott már akkor, amikor annak érdekében, hogy Garancsi István felhőkarcolót építhessen a Kopaszi-gát mellett, a testület készséggel szemen köpte magát, és átírta a szabályokat. Ugyanez a lojális dilettantizmus mutatkozik meg a Római-parti gát körüli kavarásban is: láthatóan a közgyűlés bármit kész megszavazni, feltéve, ha az új helyzet a Duna-parton lakóparkokat építeni szándékozók érdekeit szolgálja majd.

És akkor most itt van a kanadai nyárfák ügye. Mint kollégánk tényföltárásából kiderült, a fővárosi testület úgy határozott a kivágásukról, hogy a beterjesztő jobbikos képviselő legfőbb érve az volt: a szocializmus idején telepítették őket. (Ami egyébként bűnös lazulás, végtére is nyárból koreai és kínai fajta is rendelkezésre áll.) Csakhogy a neheze most jön, a nyárfák zöme kerületi fennhatóságú területen áll ugyanis, ahol maguk a fővárosban fürgén szavazó polgármesterek az urak. A polgár pedig a politikusoknál csak a letarolt utcákat és az értelmetlenül kivágott fákat utálja jobban. Úgyhogy végre el lehet kezdeni gondolkodni.

Szerző
N. Kósa Judit

Félnótafa

Már a fogantatás pillanatában szóljon a dal - üzente a szeretetteljes szegregáció nagy tekintélyű hazai apostola, Balog Zoltán református lelkipásztor. Szerinte már a pásztorórákon, a Kárpát-medence teleszülésén szorgoskodó magyar pároknak is énekelniük kellene e nemzetfenntartó tevékenység közben, hogy egészséges lelkű leánykák, fiúcskák láthassák meg a napvilágot. Kodály Zoltán örökségének ez elhivatott őrzője már példát mutatott korábban, amikor egy sajtótájékoztatón dalra fakadt, így népszerűsítve a napi énekórák bevezetésének ötletét. Igaz, később korrigált és már csak a mindennapi éneklést mint lehetőséget vázolta fel a nemzet előtt.

Kétségtelen, nem egyszerű feladat a jelentős fizikai erőkifejtést igénylő akció közben dalra fakadni, de a haza érdeke az első. Ám sajnálatos módon a kiváló férfiú nem adott útmutatást, milyen nótákra foganjanak a következő nemzedékek. Lehet pop-rock, műdal, esetleg opera ária, netalántán zsoltár, vagy csak autentikus népdal jöhet szóba és akkor talán kis rokolyában, rámás csizmácskában, kis gatyában, pitykés lajbiban jöhetnének világra a magyar kisdedek. Persze mindig akadnak renitensek. Rágondolni is rossz, ha esetleg valami balliberális - horribile dictu - munkásmozgalmi indulók hangjára cselekedné meg, amit megkövetelt a haza. Csupa kis lázadó, Soros-ügynök lázítana a bölcsődékben, szítana erőszakos akciókat az óvodában például a spenótfőzelék mint az állami túlhatalom szimbóluma ellen.

Kívánatos lenne hát egy állami daloskönyv kiadása, amelyben fogantató énekek lennének, amelyből a fiatalok kedvükre tallózhatnának. Mert milyen szép is lenne, ha erotikusan fülledt nyári éjszakákon, ha kissé szaggatottan is, levegő után kapkodva, de mégis, lelkes és harsány énekszó hirdetné a hazának, a nagyvilágnak: él a magyar, áll Buda még!

Szerző