Katasztrófa fenyeget Jemenben

A rosszul tápláltság miatt súlyos állapotba került négy hónapos Saleh az életéért küzd egy Al Hudaydah-i kórházban. Ahogyan a válság végigsöpör az országon, Saleh édesanyja, a 22 éves Nóra egyre kevésbé tud elegendő élelmiszert és tiszta vizet beszerezni a hat gyermeke számára.

Jemenben jelenleg a válságon felül a kolera és az éhínség kialakulásának esélye 21 millió ember életét fenyegeti. Jemen ma nem csak a világ legtöbb éhezőjének ad otthont, hanem itt alakult ki a legsúlyosabb kolerajárvány is, amely több mint 500 ezer embert érint.

A jemeni válságot a mai napig a civileknek okozott szenvedéssel és az élet fenntartásához nélkülözhetetlen intézmények lerombolásával járó összeütközések tartják fent. A kolerajárvány már szinte az ország összes kormányzóságát elérte 2000 ember halálát okozva, akiknek legalább negyven százaléka gyermek volt. Az egészségügyi rendszer összeomlott a járvánnyal való küzdelem során, a klinikáknak és a kórházaknak pedig munkaerő-, gyógyszer- és eszközhiánnyal kell megbirkózniuk.

Mint megannyi válságban, ebben is a civilek szenvednek leginkább az erőszaktól, amely 2015 márciusa óta már 13829 civil halálát vagy sérülését okozta az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosságának adatai szerint. Közülük 5110-en meghaltak és 8719-en megsérültek. Ugyanakkor - feltehetően - ennél sokkal magasabb a sérültek és az áldozatok valós száma. Emberek milliói nézték végig, ahogy a bombázás lerombolja otthonaikat, iskoláikat, a piacokat és teljes városokat, aminek következtében az életüket féltő családoknak el kellett menekülniük egy bizonytalan jövő felé. Jemen kórházainak és klinikáinak fele romokban áll vagy zárva van.

Jemen gazdasága nagymértékben visszaesett a kereskedelmi és humanitárius árucikkek bevitelének indokolatlan korlátozása miatt. Az áruk szállításához szükséges infrastruktúra is károsodott. A vállalkozások hetven százaléka bezárt, egy millió köztisztviselő pedig több mint tíz hónapja nem kapott fizetést annak ellenére, hogy a Központi Bank már rendelkezésre bocsátotta a pénzt. Két millió gyermek nem járhat iskolába, aminek következtében egy elveszett nemzedék nőhet fel. A szexuális és nemi alapú erőszak is drámaian felerősödött.

A hatalmas kihívások ellenére mára 122 humanitárius szervezet dolgozik Jemen kormányzóságaiban, amelyek kétharmada nemzeti civil szervezet és amelyek többek között 4,3 millió emberhez juttatnak el élelmiszersegélyt havonta.

De ez nem elég. Jemen támogatásának növelése érdekében és azért, hogy eljussunk azokhoz az emberekhez, akiknek segítségre van szükségük és hogy véget vessünk a szenvedésnek, az alábbi négy feladatot kell megoldanunk.

1. Biztosítani kell a humanitárius szervezetek szabad hozzáférését a veszélyben lévőkhöz, hogy megvédjék őket, életüket megmentsék és helyreállítsák a méltóságukat. 2017. június 15-én a Biztonsági Tanács elnöke nyilatkozatában ismételten felhívta a jemeni válságban érintett feleket, hogy tegyék lehetővé a biztonságos és állandó bejutást a humanitárius szervezetek számára, valamint tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot. Ahogyan a Biztonsági Tanács tagjai július 12-én kiemelték, itt az ideje annak, hogy az érintettek a gyakorlatban is megvalósítsák a nyilatkozatban foglaltakat. Ezen felül nem lehetnek a harcoló felek célpontjai azok a bátor önkéntesek, segélymunkások és egészségügyi dolgozók, akik az erőszak közepette mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak, megvédjék az embereket és megmentsék életüket. Még a háborúknak is vannak szabályaik, és a háborúzó felek vezetőinek és helyetteseiknek többet kell tenniük a szabályok betartása érdekében.

2. A nemzetközi donoroknak be kell tartaniuk vállalásaikat. 2017 áprilisában a svájci és a svéd kormány, valamint az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (UNOCHA) egy donorkonferenciát hívott össze a jemeni válság miatt, amit az Egyesült Nemzetek főtitkára, António Guterres nyitott meg, és amelynek keretében a donorok nagylelkűen 1,1 milliárd amerikai dollárt ajánlottak fel. Ennek az összegnek a háromnegyede már kifizetésre került, ugyanakkor az erősödő kolerajárvány miatt már összesen 2,3 milliárd amerikai dollárra van szükség, így jelenleg közel hatvanszázalékos a finanszírozási hiány.

A szükséges finanszírozáson emberek élete vagy halála múlhat. Ha nem érkezik több támogatás, akkor az Élelmezési Világprogram hamarosan nehézségekbe ütközik, hogy élelmiszert juttasson el hét millió éhes ember számára. A segélyszervezeteknek folyamatosan át kell csoportosítaniuk értékes forrásaikat a kolerajárvány miatt, amely így veszélybe sodorhatja az éhínség megelőzése érdekében tett erőfeszítéseket. Emberi életek vannak veszélyben, így nincs idő tovább várni.

3. A válságban résztvevő feleknek lehetővé kell tenniük, hogy korlátozás nélkül érkezhessenek Jemenbe az olyan nélkülözhetetlen árucikkek, mint az életmentő élelmiszerek, tápanyagok és gyógyszerek. Kiemelkedően fontos, hogy Al Hudaydah kikötője nyitva legyen és biztonságos maradjon, mivel ez a kikötő Jemen importjának és a humanitárius ellátmány nagy részének érkezési helye. Meg kell szüntetni a segítséget kereső civilek szabad mozgásának korlátozását is, valamint azonnal meg kell nyitni a Szanaa Nemzetközi Repülőteret és Jemen légterét. A lezárás már így is emberek halálát okozta csak azért, mert nem volt számukra elérhető segítség az országban.

4. Természetesen Jemenben csak akkor lesz vége a szenvedésnek, amikor a válság véget ér. Az ENSZ-főtitkár és a Biztonsági Tanács tagjai többször is hangsúlyozták a béke szükségességét. Minden érintettet arra sürgetünk, hogy vegyen részt egy olyan átfogó békés megoldás kialakításában, amelyben a nők is szerepet vállalnak. A jemeniek már eleget szenvedtek, ezért mindent meg kell tennünk, hogy erőfeszítéseink megfeleljenek azoknak a kívánalmaknak, amelyek a teljes jemeni lakosság több mint háromnegyede, vagyis 21 millió ember életének védelméhez szükségesek. Közös erkölcsi kötelességünk, hogy mindent megtegyünk a szenvedés megszüntetése érdekében.

Szerző
2017.09.21 08:03

Trauma

 A fiatalember megvakult. Nem tudta, fog-e újra látni valaha. Nem ígértek gyógyulást az orvosok, sok figyelmük nem is jutott a sebesült katonára, egyre a rengeteg közül. 
Várnia kellett, tehetetlenül és kiszolgáltatottan. A poroszországi Pasewalk hadi kórházában ápolták, az első világháború végnapjaiban. 1918 október közepén sebesült meg a flandriai fronton, Ypres-nél, brit gáztámadásban. A mustárgáz általában égési sérüléseket és tüdőödémát okozott, de előfordult, hogy a kötőhártyát roncsolta az áldozat szemében. Ez történt az őrvezetővel is.
Nyomorultul, magányosan teltek napjai. Otthon, család nem várta. A szülei meghaltak, testvéreivel megszakadt a kapcsolata, nem volt felesége, barátnője, gyereke. Senkije a világon, akit érdekelt volna, él-e még egyáltalán. Mi járhatott a fejében, amíg bekötött szemmel feküdt? Mindjárt harminc éves, egész addigi élete totális kudarc. Szerencsétlen, meg nem értett művész, hajléktalanszállón tengődött, a hazájában katonának se kellett, úgy került önkéntesként a németekhez. A fegyverletétel híre a betegágyon érte november 11-én, és a végletekig lesújtotta. Állapota megint rosszabbra fordult.
Ez később táplálta a gyanút, hogy a vaksága valójában nem a mustárgáz, hanem a harctéri sokk következménye volt. Tehát pszichés eredetű, hisztérikus zavar, ami szintén nem ritkaság a lövészárkok poklában. Így vagy úgy, a sérülés traumája hatással volt Adolf Hitler életének alakulására.
Ő maga állította: a kórházban határozta el, hogy politikus lesz. „Éjszakákon át forrt bennem a gyűlölet, a gyűlölet azok iránt, akiket mindezért felelősség terhelt”, írta a Mein Kampfban a kapituláció utáni napokról évek múltán, és a zsidókat nevezte meg Németország árulóiként. Talán tényleg akkor, a kilátástalannak tűnő pillanatokban hatalmasodott el rajta végzetes küldetéstudata, talán csak utólag magasztosította fel kórtermi kínjait megvilágosodás-élménnyé új karrierje érdekében. Találgat az utókor arról is, hogy hipnózissal kezelték Pasewalkban, hátha az idézett elő drámai változásokat a személyiségében.
Száz év telt el azóta. Bárcsak megértenénk végre, mi és miért történt a balsorsú katonával, attól kezdve, hogy visszanyerte a látását, és 1918 november végén elhagyhatta a kórházat, egészen öngyilkosságáig, 1945-ig. Hiányzik a megnyugtató magyarázat a közbenső 26 és fél évre. Miből született a leendő Führer, miért szegődtek nyomába a tömegek, mitől vetkőzött ki önmagából az emberiség? Honnan indult az út, amelyik a hullahegyekig és az üszkös romokig vezetett?
2018.11.15 09:57
Frissítve: 2018.11.15 10:00

Előválasztás

A tartósan 10 százalék alatt népszerű, az 5 százalék alá szorgalmasan taposó MSZP (és a kis híján több mint 1 százalékos Párbeszéd) főpolgármesteri előválasztást rendez januárban. Hát ez bizony izgalmas lesz. Már most rágom a körmöm. A parádés címért eddig tülekedők sora hemzseg az ifjú tehetségektől. Azokról, akik nem óhajtanak részt venni az előzetes megméretkezésen, nem is beszélve. Ők nem kevésbé tehetségesek. 
Főhet a fejünk nekünk, előválasztóknak. Kire voksoljunk? Egyáltalán, kik lesznek a később egyesülő pártok külön-külön előjelöltjei? És lesz-e közöttük tévé-vita? Vajon hajba kapnak? Na, az nem valószínű! Ugyanis nincs min. Annyira egyetértenek mindenben. Egyiküknek sincs épeszű terve arra az esetre, ha nyerne. Végül is bölcs az önmérséklet. Nyerésre ugyanis semmi esély. 
Ám tételezzük föl, hogy valahonnan a sifonír aljából előkerül egy tökéletes jelölt, egy született főpolgármester. Amint az MSZP vagy a DK saját jelöltjének tekinti, a potenciális szavazók fele elpártol tőle. Ha mindkét baloldali erőtlen támogatja, akkor 75 százalék hátrál ki, ha az LMP is beszáll a támogatásba, akkor élő szavazója nem lesz a tökéletes jelöltnek. Mi, budapestiek ugyanis nem vagyunk teljesen hülyék. Két dologból elegünk van: a pártok irányította önkormányzatokból és a Fidesz-féle fővárosi létből. Nem kicsit, nagyon!
A pártok alkotta képviselőtestületek kizárólag az „országos érdek” érvényesítésére esküdnek föl. Ha véletlenül egy tisztességes, helyi érdeket szolgáló polgármesterrel kerülnek szembe, legázolják, mint úthenger a szitakötőt. Látjuk, hogy a Fidesz esetében nincs kivétel, és bár az SZDSZ-MSZP időkhöz képest a különbség nagyságrendi, a tendenciák akkor is hasonlóak voltak. Hogy mi az „országos érdek”? Természetesen a korrupció. 
A fővárosi lét Budapestnek Trianon óta csak kárt és veszteséget okoz. 2010 óta pedig a vidéki „szívű” kormány kirabolja a várost, minden tárgyi érték elfoglalására és a szellemi élet teljes elpusztítására készül. Sport világversenyek céljára sajátítja ki utcáinkat és tereinket. Kötélbarátok építenek stadionokat és szállodákat a szent családnak és stróman úrnak. Mi ez? Korrupció a javából! Globális! Közben a város dzsumbujosodik. Hajrá Magyarország! Hajrá Budapest! Éljen Tarlós István! 
Menjünk előválasztani?
2018.11.15 09:56
Frissítve: 2018.11.15 10:00