Egyre nagyobb a politikai zaj, és még tovább erősödik majd, ahogyan közeledünk a választásokhoz. Akit ez zavar, majd lehalkítja a „vevőkészülékét”, felhangosítja a világ egyéb „zajait”, ezzel próbálva elnyomni azt a másikat. Közben szép számmal vagyunk, akik alig várjuk, hogy kiszűrjük ebből a politikai hangzavarból a hozzánk szóló üzeneteket.
Innen nézve azoknak van igazuk, akik nem akarnak közömbösek maradni a politikai pártok üzenetei iránt. A jövő tavaszi választás tétje most mérhetetlenül nagyobb a korábbiaknál, nem egyszerűen az a kérdés, hogy balra vagy jobbra tart majd az ország szekere, hogy működik-e a demokráciákban szokásos váltógazdaság. Orbán vagy Európa; autokrata diktatúra vagy liberális demokrácia; fékek és ellensúlyok nélküli kormányzás, vagy európai jogállamiság.
Hogy milyen üzenetek jutottak el eddig az én „készülékemig”? A Fidesz „vért és háborút” üzen. Háborút Brüsszellel egy idejétmúlt nemzetállami eszme jegyében. Síppal, dobbal, kereplővel igyekszik elűzni egy idős pénzember gonosznak vélt szellemét. Hazugsággal, idegenek millióinak feltételezett beözönlésével akar félelmet és gyűlöletet kelteni mindenki iránt, akinek más a vallása, a bőrszíne. A kelleténél többen vannak, akiknek erre az üzenetre vár a füle. Az enyém nem.
A szélsőjobb farkasa báránybőrből üzen jó hangosan rendet, biztonságot, igazságtételt. És jó ideig be nem váltható reményt: majd ők elérik, hogy a kontinensen mindenki azonos bért kapjon azonos munkáért. Már az is komoly eredmény volna, ha ez megvalósulna az ország nyugati és keleti felében dolgozók esetében, de erről nem beszélnek. Mindenkivel hajlandók összefogni, mondják hangosan, hogy e mögül ne hallatsszon ki a valóság: kommunisták, cigányok és zsidók kíméljenek!
A kisebb pártok össze-vissza üzeneteiből csak valami bábeli hangzavar jutott el a fülemig. Az egyik összefogásról és közben elkülönülésről beszél, a másik az elmúlt harminc év „bűnös politikusait” küldené nyugdíjba, miközben szélmalomharcra készül a korrupcióval. A harmadik tudásalapú társadalmat ígér, ingyenes első diplomát. A legújabb és legkisebb igyekszik megőrizni szüzessége nimbuszát, amit nem akar odaadni senkinek a jelenlegi politikai paletta „macsói” közül. Valamiféle macroni csodában és ifjúságuk varázsában bíznak. Az ismert polgármester által létrehozott politikai formáció azt üzeni, hogy „össznemzeti mozgalomként” betömnek minden árkot.
A baloldal legnagyobb pártja az európaiságot ígéri. A kis nyugdíjak emelését, a tizenharmadik havi nyugdíj visszaadását, ingyen gyógyszert az időseknek. Nagyobb adót vetne ki a gazdagokra, csökkentené az átlagos és kis keresetűekét. Törvény előtti egyenlőséget, általános és jelentős béremelést, az egyetemek autonómiájának visszaadását…
Az én fülem egyetlen üzenetre vár. Ígérje meg végre valaki az ellenzéki oldalon: ha kormányra kerül, minden készülő döntése előtt azt fogja mérlegelni, hogy azzal a családok jobb életét szolgálja-e. Nem is kell, hogy részletezze, érteni fogom.
