Harcban

Nem véletlenül festették fel az utóbbi napokban a hatalom emberei az őszi balhék rémképét. Ezzel lehet indokolni, hogy a kedves vezető immár szinte naponta fújja meg a harci kürtöt. Orbán Viktor semmit sem bíz a véletlenre. Pontosan tudja, hogy a választási győzelmet most kell megalapozni. Ehhez pedig fokozatosan tágítja a határokat. Már nem tartja elegendőnek a szimpla brüsszelezést és sorosozást. Riogat, hogy egybe forrassza a tábort. Ha nem vagyunk hajlandók bevándorlóországgá lenni - pontosabban: fogadni a menekülteket -, akkor "megerőszakolnak és rákényszerítenek bennünket” - véli. Szörnyű kép, tehát újra konzultálni kell a sikeres ellenállás érdekében.

A szavak erősek, s hiába fontosabbak velük szemben a tettek, azért van jelentőségük. De mintha már nem is számítana, milyen nagyot mond Orbán, ha egyszer ez szolgálja a jövendő célt. Tehát kijelentheti azt is, hogy a bevándorlóországgá alakítás programját "a köznyelv Soros-tervnek nevezi". Ami azért árulkodó mondat. Tanúsítja ugyanis, hogy pártunk és kormányunk nem elégszik meg semmivel. Már jelentéktelenné tették a parlamentet, a maguk képére alakították a teljes intézményrendszert, lényegében őket szolgálja minden, s nincsenek fékek és ellensúlyok. De még a köznyelvet is ők határoznák meg, mint propagandájuk eszközét. Kisajátítanák, mint oly sok mindent az utóbbi csaknem nyolc évben.

Mindez jogossá teszi a félelmet, hogy nehéz - ha úgy tetszik: balhés - idők jönnek a választásokig. Csakhogy erről korántsem az a három megnevezett - és szervezőnek kikiáltott - ember tehet, akikről a kormánypárti sajtó oly lelkesen bizonygatja, hogy már régóta készülődnek valamire. Az utóbbi napok megszólalásaiból világos, Orbán Viktor és csapata gerjeszti a feszültséget.

Hogy aztán indokolt legyen a harcias védekezés.