Szülőfaluja, Bia méltó módon emlékezett Juhász Ferencre: ünnepélyes keretek között avatták fel szobrát, felkért előadók idézték lírája legfontosabb jellemzőit. (Már életében alapos méltatásai jelentek meg Bodnár György és Pomogáts Béla jóvoltából.) Erre az alkalomra adta ki Tálas-Tamássy Tamás szerkesztésében Biatorbágy Közművelődési Alapítványa a breviáriumot, melynek címe kicsit megtévesztő, hiszen nem napokra osztva tartalmazza legjelentősebb és legjellemzőbb műveit, hanem alapos, jól tájékoztató válogatás, kézikönyvként, életművéhez való bevezetésként forgatható. Már csak ezért is fontos segédkönyv, mert a költő hatalmas terjedelmű, a mindenséget befogadni vágyó életművében úgy igazít el, hogy versei alaposabb megismerésére ösztönöz, elolvasásukra késztet.
A mindenséggel mérte magát, engedelmeskedve József Attilának. Ezt a szándékát valósította meg époszaiban, prózaverseiben és rövidebb költeményeiben. Mindvégig elkötelezetten emberközpontú maradt, érzelmeket fogalmazott meg: szeretetet, elkötelezettséget, fájdalmat, örömet és szerelmet. Vízióiban korok bontakoztak ki a teremtés fenséges pillanatától kezdve a beteljesülésig, a valóság és az emlékek együtteséből nagyszabású látomásokat bontott ki, miközben megjelenítette a világ beláthatatlan gazdagságára ámuló embert, aki létével gazdagítja a teremtés művét, halálával pedig beleolvad a végtelenbe, mint annak piciny alkotóeleme.
A magyar költészetben magányos, rokontalan. A világirodalom nagy álmodóinak rokona, az ő mércéjükkel mérhetők alkotásai. Ihletése az áradó folyókéra emlékeztet, zabolátlan képzettársításait gyönyörűséges lírai nyugvópontok, kis szigetek ellenpontozzák, s mert szűknek érezte alkotásai hagyományos közegét, saját nyelvet alkotott szokatlan, de találó összetett szavakkal, jelzős szerkezetekkel. Hívőből lett csalódott, nagy megszólalásával a Babonák napja,csütörtökkel egyszeriben kora irodalmának magaslatára lépett, ahonnan azok sem tudták letaszítani, akik más irányban keresték a költészet teljességét és legfontosabb üzenetét.
Szerettem mellette ülni baráti társaságunkban. Keveset szólt. Figyelt, néha kortyolt a pezsgőből – ez volt a kedvenc itala. A mindenségből visszatalált szerető családja körébe, s ez az élmény, az itt hagyott és viszonzott szeretet lett utolsó évei verseinek üzenete. Teremtő héroszból igaz ember lett, ám így is nagy költő maradt. Ezt bizonyítja a breviárium is.
Infó:
Juhász Ferenc: Breviárium
Biatorbágy Közművelődési Alapítványa
Szerkesztő: Tálas-Tamássy Tamás
