Lengyel László: Káosz vagy kiút

Publikálás dátuma
2017.09.23 09:40
A SZÍNPADON EGYSÉGBEN AZ ELLENZÉK - Amúgy mindenki harcol mindenki ellen Fotó: Molnár Ádám
Fotó: /

Az őszi nyitány ellenzéki káoszba fúlt. Folytatódott a mindenki harca mindenki ellen, egymás és önmaguk legyilkolása. A társadalom kész a rendszerváltásra, ám a politikai pártok és politikusok ebben nem vezetik, segítik, hanem akadályozzák. Már nem mondhatjuk, hogy a manipulált és meggyőzhetetlen nép veszejti el a felvilágosult keveseket, hanem az elbutult és elromlott ellenzéki politikai elit nem teljesíti feladatát. Az ellenzék nemhogy kitört volna a gettóból a közép, a független, vagy akár a tisztességes liberális konzervatív szavazók felé, nemhogy bebizonyította volna kormányképességét, civilizáltságát, hanem barbár politikai kultúrát és a gyengék erőszakoskodását produkálja egyre szűkebb térben. Nincs közös ügy, gondolat, program se a választásokra, se a kormányzásra. Üresség és populizmus, sértettség és gyűlölködés járnak kéz a kézben, ész és értelem helyett. Képesek lesznek elveszteni Budapestet és azt a néhány nagyvárost, megállapodás híján, amelyek nélkül se győzelem, se a kétharmad megakadályozása. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Vagy lesz fordulat és kiút, vagy marad a káosz és bekövetkezik az ország tartós elveszejtése.

A politikai megállapodás és koalíció pártján

Politikai megállapodást kell kötni és ellenzéki koalíciót kell teremteni mind a Fidesz legyőzése, mind a kormányzás érdekében. Nemcsak azért mert a választási rendszer erre kényszerít, hanem mert a Fidesz-állam lebontásának feladatát és az új társadalmi, gazdasági és politikai reformok véghezvitelét csak széleskörű összefogással lehet megvalósítani. Ezért nemcsak a baloldali pártoknak és mozgalmaknak egymással, hanem a liberálisokkal és a tisztességes, Orbán-ellenes konzervatívokkal, azok pártjaival és köreivel is szövetségre kell lépniük. Szövetségre az egyéni képviselők közös indításánál és a lista állításánál. Jó példa az összefogásra az ukrán oktatási törvény elleni közös fellépés. Minél több civil, hiteles jelölt kell, akár a konzervatívokat tömörítő Eötvös Csoportból vagy a Momentumból.

A politikai tárgyalások sora megakadt felső szinten. Botkának és az MSZP-nek kell kimozdulniuk a holtpontról és tárgyalást kezdeményezni a listaállítás kérdéséről, vagyis a közös lista, a választási párt vagy a koordinált indulás változatairól. Lásson végre hozzá mindenki a közös munkához, egy közös üzenet közvetítéséhez, a logisztika megszervezéséhez, a pénz megszerzéséhez, a médiakapcsolatok kialakításához. Európai, modern, élhető, igazságosabb és demokratikus Magyarországot akarunk, nyugati és nem keleti országot! Aki ezt akarja, álljon össze!

Az Európai Unió és Magyarország

Európa vagy Oroszország, Nyugat vagy Kelet a tét. A menekültkérdésben három elvi és gyakorlati célnak kell vezetnie a magyar politikát, nevezetesen a nemzetbiztonság, a szolidaritás és a humanitás egymással összehangolt céljainak. A magyar nemzet békéjének és biztonságának biztosítása mindannyiunk érdeke. A magyar államnak kötelessége védenie polgárainak nyugalmát és rendjét. A magyar biztonság csak az Európai Unió közös biztonságpolitikai együttműködésével, az EU külső határainak és nem a nemzetállami határoknak a védelmével oldható meg. A szolidaritás elve azt jelenti, hogy az európai államok szolidárisak egymással a menekültkérdésben. Joggal elvárható, hogy Görögországgal és Olaszországgal szemben, amelyekre a menekültek terhe zúdul, a többiek, így Magyarország is, szolidárisak legyenek. Aki nem szolidáris a másikkal, nem várható, hogy vele szolidárisak legyenek. Itt nem Brüsszelről, nem az EU Bizottságáról, hanem a görög szigetek és az olasz partok lakosairól, illetve szuverén nemzetállamokról van szó, akiktől elvárnánk, hogy hasonló helyzetben velünk legyenek szolidárisak. Végül a megállapítottan levizsgált és regisztrált háborús menekültekkel szemben emberi, és ahogy Ferenc pápa, illetve protestáns egyházi vezetők kimondták, keresztényi humanizmussal kell eljárni. Nem azért kell befogadni bizonyítottan nem illegális, nem terrorista nőket, gyerekeket és férfiakat, mert erre köteleznek, hanem mert érző emberek vagyunk, hiszünk az emberek közti kölcsönös segítségben.

Az EU magországai hozzákezdenek saját országaikon túl az EU régen várt gazdasági, politikai és társadalmi reformjaihoz. A szorosabb integráció célkitűzése azt jelenti, hogy Európa fejlett része nemcsak intézményi reformokat – bankunió, fiskális unió, politikai unió -, hanem a közös értékrend szigorúbb számonkérését, a jogállamiságot, a liberális demokráciát is elhatározta. Magyarország kormánya tudatosan ellenszegül, háborút folytat az Európai Unióval polgárai akarata és felhatalmazása ellenére. Mindez Magyarország egyre gyorsuló peremre szorulásához, büntetéséhez, végső soron kizáródásához vezet.

Magyarország érdekérvényesítő-, sőt, ma már tárgyalóképessége is eltűnt: Európa és az európai nagyhatalmak vezetői tudatosan figyelmen kívül hagyják az Orbán-kormányt és annak álláspontját. Az ellenzék mindent megtesz, hogy önálló, a kormányétól eltérő nemzetközi véleményt fogalmazzon meg a jogállamiság, a menekült-ügy, az európai alapok kezelése, a magyar munkavállalók uniós kezelése ügyeiben. Vissza kell szereznünk az európai nemzetek és intézmények bizalmát, hogy Magyarország ismét egyenrangú és megbízható partner legyen a nemzetközi közvélemény szemében, és ne negatív példa és pária. Az egyesült ellenzéknek ki kell jelentenie, hogy Magyarországot minél előbb az euró-övezet tagjává kívánja tenni.

Az Orbán-kormány eddig elpazarolta és ellopta az Európai Uniótól kapott eurómilliárdokat. Ezzel elvesztegette azt a pénzt, időt és esélyt, hogy Magyarország felzárkózzon a fejlett országokhoz, hogy Írországhoz, Finnországhoz és a balti államokhoz hasonlóan a belső körbe kerüljön. A kormány az európai pénz-ígérvényekkel akar választásokat nyerni. Mi azt ígérjük, hogy ezeket az ígérvényeket, amelyeket az Orbán és a Mészáros családok javára tesznek, nem teljesítjük. Ahogy le fogjuk állítani Paksot, úgy le fogjuk állítani a pazarló, korrupt egyéb beruházásokat is. Másként, másra, valóban szükséges útra, vasútra, egészségügyi, szociális és oktatási beruházásokra fogjuk ezeket a pénzeket fordítani. Azt szeretnénk, ha az iskolások asztalán számítógépek állnának, és nem a felcsúti kisvasutat. Azt szeretnénk, a házak tetején napelemek lennének Kisvárdán és Mezőkövesden, nem milliárdokért stadionok. Azt szeretnénk, hogy Kishantoson nemcsak a jog és tisztesség uralkodjon, de az európai pénzű fejlesztés. Azt szeretnénk, hogy Boldva község tökmagolaj-sajtolójának mintájára, európai pénzekkel támogatott vállalkozások legyenek a szegény cigány falvakban. Azt szeretnénk, hogy miként a budapesti XIII. kerület a rendelőintézetébe saját forrásból CT-vizsgálót telepített, amelynek megvétele töredéke a vizes vb szervezési költségeinek, ugyanez kerüljön be az európai fejlesztésekbe. Hány emberi életet lehetett volna megmenteni!

Haladás és társadalmi igazságosság összehangolása

Társadalmi haladás és modernizáció nélkül nincs társadalmi igazságosságra és esélyegyenlőségre esély, súlyos társadalmi egyenlőtlenséggel és igazságtalansággal nem lehetséges haladás és modernizáció. Ha nincs gazdasági növekedés és modernizációs felzárkózás, akkor a szűkös javak elosztása szükségképpen igazságtalan. Ha a modern állam, az érdekképviseletek és a civil szervezetek nem teremtenek igazságosabb intézményeket és feltételeket a jövedelmek, státuszok, vagyonok elosztásában és újraelosztásában, akkor a szélsőséges egyenlőtlenség a növekedés és a modernizáció akadályává válik.

Élhető országot, városokat és falvakat kell teremtenünk, ahol megvan a jobb egészségügy, oktatás, szociális háló, szolgáltatás – a jobb élet reménye. A Fidesz-kormány ezt vette el: igazságtalan és tisztességtelen a jövedelmek elosztása, az egészségügyhöz, az oktatáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Egy tiszántúli vagy dél-baranyai kis faluban, születésed pillanatától esélytelen vagy az egészséges, tanult, reményteli életre, ellentétben egy Budán született gyerekkel. Ha ott infarktust kapsz 54 évesen, bizonyosan meghalsz, míg itt majdnem biztos, hogy túléled. A Fidesz nem csökkentette, hanem növelte a különbségeket – mi megpróbáljuk mérsékelni. De ehhez nemcsak jószándék és szociális lelkiismeret, hanem gazdasági növekedés, és jövedelem is kell.

Amit a Fidesz csinál, az modernizációs zsákutca. Egyrészt fejlesztéspolitikájában egyoldalúan odakötözte Magyarországot egyetlen, konjunktúraérzékeny iparághoz, az autóiparhoz, másrészt nyíltan támadta a pénzügyi, az energetikai, a telekom és a kereskedelmi szolgáltatókat, tovább növelve a szolgáltatási szakadékot a fejlett világ és Magyarország között. A közművállalatok államosításával és az európai fejlesztési pénzek presztízsberuházásokra pazarlásával tovább rontotta a beruházások hatékonyságát és versenyképességét. Kihasználatlan maradt a gazdasági növekedés gyorsításának, a gazdasági modernizációnak és az utolérésnek igen kedvező időszak. Azzal, hogy az oktatási és egészségügyi szerkezeteket és szervezeteket roncsolta, az érdekképviseletet megsemmisítette és a nyugdíjrendszert visszacsinálta, a szociális rendszert visszavágta, egyszerre tette lehetetlenné a modernizációhoz szükséges társadalmi és állami modernizációt. A növekedési pálya, amelyen járunk fenntartható, de nem szolgálja a felzárkózást. Olyan növekedési pályára kell térnünk, amelynek van belső dinamizálási motorja és nem európai pénzekre szorul. Ehhez vissza kell nyerni a magántőke bizalmát a jogbiztonsággal és a jól végig gondolt fejlesztéspolitikával. Nincs baloldali populizmus, de lesznek egészségügyi-, oktatási-, munka- és nyugdíjtervezetek. A modern gazdasághoz és az igazságosabb társadalomhoz elengedhetetlenül szükséges közigazgatási reformot is véghez kell vinni, vagyis a Fidesz által szétvert, rosszul működő, túlcentralizált és korrupt államot fel kell majd váltani a korszerű, tiszta kezű, hatékony kormányzati szerkezettel és kormányzással. Az ellenzéknek bíznia kell a szakértőkben, van tudás és tisztesség az egyes szakmákban - pártállástól és ideológiai nézetektől függetlenül.

Az önkormányzati autonómia helyreállítása

Az ellenzéki pártok legfontosabb támaszai az ellenzéki és független polgármesterek és önkormányzati vezetők lehetnek, akik számára élet-halál kérdés helyi közösségük életfeltételeinek javítása. A választók közvetlenül választották őket, és nehéz feltételek között szakmailag felkészülten, tiszta kézzel helyt álltak. Megállapodásra kell velük jutni, hogy ahol lehet, induljanak el az országgyűlési választásokon önálló jelöltként közösségeik és az ország érdekében. A Wittinghoff Tamások és a Szitka Péterek, a Gémesi Györgyök és a Hajdu Lászlók megérdemlik a bizalmat. S amint lehetőség lesz rá, be kell nyújtani azt a törvénytervezetet, amely megszünteti az összeférhetetlenséget a parlamenti és az önkormányzati képviselet között.

A választás nem a politikusokról és a pártokról, hanem a választókról és a társadalomról szól. A politikusok felelőssége, hogy megoldást találjanak, mert a társadalomban leváltó hangulat van, de a káosz miatt nem tudja, hogy kire szavazzon, ki lehetne a leváltó. Ne hagyjuk a választót kétségben és kétségbeesésben! Az én, én, én helyébe a minek kell lépnie. Magyarországnak elviselhetetlen országból élhető országgá kell válnia!

2017.09.23 09:40

Operabál – azaz inkább estély – 1946-ban

Publikálás dátuma
2018.08.12 18:00

Fotó: Fortepan/ Szent-Tamási Mihály
A háború befejezése után ismét megkezdte működését az Operabarátok Egyesülete. A dalszínház életében való újra megjelenésének első jeleként három programpontból álló rendezvénnyel lépett a közönség elé: A Rajna kincse című Wagner-mű előadása, utána vacsora az Operaházban, azt követően pedig tánc. Ha nem is nagy bál – hiszen a táncparkett nem egyesítette a színpadot a nézőtérrel –, mégis olyan kulturális esemény, ami révén többletbevételhez lehet juttatni az Operaházat.
Két külügyminisztériumi kollégámmal, Karcsival és Miklóssal elhatároztuk, hogy – természetesen meghívva egy-egy ifjú hölgyet – mi is jelen leszünk. Megvettük a jegyeket, foglaltattunk asztalt, ki-ki megjelent hölgyével az Andrássy úti palotában. Feltűnt nekem, hogy máskor vidám Károly barátom nincs jó hangulatban. Partnere, érettségi előtt álló gimnazista, nem osztotta Karcsi levertségét, élvezte élete első báli estélyét. Karcsi az előadást követő vacsora alatt próbálta ugyan a jókedv tettetését, de nemigen sikerült neki. Partnere szerencsére nem sokat érzett ebből, mert roppant csinos lévén, nagyon kelendő volt a táncosok körében. Vacsora után alkalmam volt Karcsival négyszemközt maradni. Bánatosan mesélte el, hogy miért olyan levert. Előrebocsátom, az operaestély időpontja 1946/47 fordulója, vagyis hetven évvel ezelőtt járunk.
Karcsi a megbeszélt időpontban jelent meg a kislány lakásán. A mama fogadta és türelmét kérte, hogy lánya még nem útra kész. Bevitte a szalonba, ahol barátnőjével beszélgetett, aki – nekem rokonom volt – ugyanúgy mesélte el a történetet, mint a fehér asztalnál Karcsi. A hölgyek egy-egy karosszékben ültek és csevegtek. Az egyik hölgy cigarettát vett elő, mire Karcsi sietve zsebébe nyúlt, előrántotta öngyújtóját és nem vette észre, hogy azzal együtt kirepült a zsebéből a hölgyek lába elé egy pőre koton. A mama pedig így szólt Karcsihoz: "Kedves Károly, valamit elvesztett." Karcsi odanézett. "Reméltem, hogy megnyílik a föld, hogy elsüllyedjek..." Mivel azonban a csoda nem történt meg, Karcsi kénytelen volt lehajolni és újból zsebre tenni a csomagolás nélküli óvszert. Szerencséje volt, mert abban a pillanatban belibegett a tollászkodását éppen befejezett kislány és közölte, hogy mehetnek. Karcsi, örülvén, hogy az egészségügyi cikk lekerült a napirendről, buzgón helyeselt és elindultak. "Mit fog rólam gondolni a mama?" – fejezte be Karcsi. Azt, hogy milyen gondos fiatalember vagy – feleltem.
Karcsi az est hátralevő részében szorgalmasan töltögetett saját magának és mire a mulatság véget ért, már láttam, hogy nekem kell hazakísérni a kislányt is, nemcsak az én partneremet. Hogy nemcsak az említett két hölgyet, hanem egy harmadikat is nekem kell hazafuvaroznom, akkor derült ki, amikor Miklós barátom közölte, hogy számít rám: hazakísérem az ő partnerét is, mert ő az est hátralévő részét – karrierje érdekében – Bolgár Elek külügyi államtitkár lányának fogja szentelni. Ott álltam hát az Opera ruhatára előtt három szép lánnyal. Szerencsére sikerült találnom egy taxit, amibe bepasszíroztam a hölgyeket – akkoriban szokásos Austin típusú, apró kocsi volt. Karcsi, látván, hogy nem fér be, belekapaszkodott a hátsó csomagtartó-rácsba, de két másik sofőr segített a miénknek és visszatartották. Karcsi pedig elindult a nagy magyar éjszakába.
Csak hétfőn reggel, a hivatalban tudtam beszélni vele. Nem sokkal azután, hogy elmentünk, valahol az Andrássy úton elkapta az éjszaka egy hivatásos tündére. Tőle eltávozva hazament. Amikor délben felébredt, megállapította, hogy vadonatúj Parker töltőtolla nincs meg. Biztos kiesett a zsebéből, gondolta, ott kell legyen az Andrássy úti nőnél. Ha letagadja, botrányt fog csinálni. A házszámot nem tudta, de emlékezett a kapualjra. Mivel akkoriban a lakóházak kapuit reggel 6 és este 10 óra között nyitva tartották, hamar megtalálta "vendéglátóját", aki örömmel látta viszont: de jó, hogy eljött, itt hagyta a Parkert.----
Hát akkor szerencséd van – mondtam. Szerencsém? – kérdezte Karcsi. Ha te látnád azt a nőt! Rémes! Inkább veszett volna oda a Parker!
2018.08.12 18:00
Frissítve: 2018.08.12 18:00

Hegyi Iván: Ó, csak a filmdal jönne már!

Publikálás dátuma
2018.08.12 17:00

Fotó: /
Presser Gábor szépen teleírta a slágerlistát 1980-ban. Abban az évben jelent meg a Loksi című dupla album a Boksszal, az Embertelen dallal, a Ha eljönnek az angyalokkal, és akkoriban mutatták be Dobray György filmrendező alkotását, Az áldozatot, amelyben Komár László énekelte egy bárban, miközben Kristály nyomozó (Reviczky Gábor) Vandával (Sáfár Anikó) randevúzott, hogy "Ó, csak a hajnal jönne már..." 
A nyomasztó hangulatú film ugyancsak sötét tónusú dalát alighanem többen dúdolták, mint ahányan a hazai thrillert megnézték, pedig akadt, nem csupán a mozi-ínyencek számára csábító jelenet is a vásznon. "Vanda" félmeztelenül állt az ablakban, a detektív pedig megkérdezte tőle: – Nem zavar, hogy néznek? (Szemben egy lakótelepi ház magasodott.) Mire a megszólított így felelt: "Ja, a jogtanácsos úr? A felesége évek óta gipszágyban fekszik. Ez az egyetlen öröme..." Presser, aki a hatvanas évek közepén együtt muzsikált az újjáalakuló Scampolóban Komárral, nem ragadt meg egyvalaminél, s az LGT ellátása mellett az énekes stílusának – valamint a publikum ízlésének – messzemenően megfelelő rock and rollt komponált. A szöveget nem Dusán Sztevanovity, hanem a filmnovellát is jegyző Juhász Sándor írta. "A kerti úton suttogás, száz árnyék útra kél; fakó, furcsa látomás, és úgy fél Rácz Adél" – hangzott a vetítés során, s a sorok tökéletesen illettek a drámai történethez. Juhász sokoldalú ember, valóságos polihisztor volt: a forgatókönyveken túl verseket írt – Károly utca címmel halála után, 1995-ben adták ki válogatott költeményeit –, festőművészként többször kiállított itthon és külföldön, továbbá rajzfilmeket rendezett, s jó néhány ismert slágerszám szövege fűződik a nevéhez. Tőle van a Száguldás, Porsche, szerelem, a Mondd, kis kócos, továbbá Elvis-átültetések egész sora: A szerelem kormányoz (Can't Help Falling in Love), Árva, bús, éjszakán (Are You Lonesome Tonight), Ne sírj, apám (Don't Cry Daddy), Egy perc az élet (It's Now or Never), Sírás a kápolnában (Crying in the Chapel). Az utóbbi stimmelt élete egy szakaszához, mert volt, hogy egy hűvösvölgyi romtemplomban lakott. Ötvenkilenc éves korában, rákbetegségben halt meg 1993-ban (Komár csaknem húsz évvel később követte őt), ám nyolcvanban még nyilván örömmel olvasta – a szerzőtárs Presserrel együtt – a kritikát: "Nem eget rengetően nagy dal, félhangonként emelkedő versszakaival, halványan behízelgő dallamával. (...). Mégis. Perfekt kis darabról van szó, remek filmzenéről." Az évtized nem egy beszámoló szerint muzikálisan is unalmas fordulóján a rock and roll a reneszánszát élte idehaza. A Hungaria tarolt a Rock and Roll Party című album dalaival – a Micsoda bulitól a Csókkirályig –, de Hobo és Deák Bill sem hiába nyomta a Rolling Stones bluest vagy a Ki vagyok én? -t ("nem vagyok munkás, nem vagyok paraszt"); hogy a Loksi-albumon szintén szereplő "Szentimentális rakenrollról" meg ne feledkezzünk. A V'Moto-Rock korabeli slágere meg passzolt a hajnali nótához, hiszen Demjén azt énekelte a publikum nem kristálytiszta, de annál átszellemültebb vokálja kíséretében: "Várj, míg felkel majd a nap." Az "áldozati" szám megjelent Komár első nagylemezén, a Táncoló fekete lakkcipőkkel, a Fehér holddal és egy Szörényi–Bródy szerzeménnyel, a Családi rockyval együtt. ("Egy, két, hár', négy gyerekem lesz, ha megtalálom azt a lányt...") Ám a korongról a legjobban a filmdal hasított, pedig a profi Komár nem tett kivételt: mindegyik dalát mindenütt a tőle telhető legnagyobb alázattal adta elő, kilengést még haknikon sem engedett meg magának. A fellépéssel éppen meg nem örvendeztetett rajongók meg ültek a rádió előtt, és azt kívánták: ó, csak a "Hajnal" jönne már...
2018.08.12 17:00
Frissítve: 2018.08.12 17:00