„Sokkal többről van szó, mint hogy jól hasznosítsuk forrásainkat. Az opera világába vezető hidakat akarunk építeni közönségünk számára, egyben magán a műfajon belül is korlátokat szeretnénk lebontani” – nyilatkozta a Népszavának Clarie Middleton, a Hackney Empire vállalkozó szellemű vezérigazgatója a Senza Sangue-Kékszakállú herceg vára előadás előtt. A kelet-londoni ikonikus műemlék épület 1901-re visszanyúló történelme során volt varieté és pantó színház, tévéstúdió, bingó játékterem, de előadtak itt felejthetetlen Hamletet is a kilencvenes évek közepén Ralph Fiennes-szal a címszerepben.
A 2004-ben befejezett felújítása óta befogadó színházként működő, - többek között az English Touring Opera produkcióinak is londoni bázisa - kultúrpalota együttműködése az Armel Opera Fesztivállal több évre tekint vissza, tavaly például két estén is kirobbanó sikert aratott a Fesztivál ARTE Közönségdíjas előadása, a Szegedi Operaház Alföldi Róbert rendezte Varázsfuvolájának vendégszereplése, de tervezik már a következő évek projektjeit is. Ahogy a vezérigazgatónő említette, a Hackney Empire „mindent megtesz, hogy a kultúra terén a legkülönbözőbb művészeket és azok mindig más hallgatóságát üdvözölhesse”.
Eötvös Péter Senza Sangue-ja és a Kékszakállú herceg vára az Avignoni Operaház produkciója. Tavaly az Armel Fesztiválon a hazai közönség is láthatta a Nemzeti Színházban, lehetővé téve a lapokban a hangzatos „Alföldi újra a Nemzetiben” felcímet. Ha a Kékszakállú gyönyörű Regös prológusát furcsa is volt franciául hallani, Miksch Adrienn és Szabó Bálint magyarul énekelt, mint ahogy ez a szokás az utóbbi időben a világ operaházaiban és koncerttermeiben.
A Senza Sangue (Vértelenül) rendezője, Alföldi Róbert lapunknak nyilatkozva elmondta, milyen szívesen tért vissza az Armel kötelékében a Hackney Empire-be. E csapat érdemének tekinti, hogy elsőként Gounod Faustjának szegedi produkciójával bekerült az opera világába. Alföldi pszicho-thrillerként állította színpadra a Senzát, mely Eötvös Péter szándékának megfelelően kitűnő kiegészítése a Kékszakállúnak. A „párdarab” egy másfajta, kortárs nő-férfi viszonyt vizsgál, de a múltnak itt is nagyon fontos szerepe van és a zene remekül rímel Bartókra.
„A Kékszakállúnak közismerten nehéz társat találni, de a Senza érzelmileg és filozófiailag is méltó felvezetése” – fejtette ki Alföldi. A drámai, feszült hangulatot teremtő zene a rendező szerint aláhúzza a történetet, melynek középpontjában egy férfi és egy nő évtizedeken át felhalmozott traumáinak felszínre kerülése, kölcsönös vizsgálata és a megértésre tett kísérlet áll. Alföldi azt tartja csodálatosnak a darabban, hogy végig nem tudni, merre billen el az idős férfi és a nálánál jóval fiatalabb nő konfrontációja. Mint mondta, „reménykeltő” lenne, ha minden konfliktus úgy végződne, mint itt, hogy együtt távoznak.
Az operát, a Kékszakállúhoz hasonlóan többször játszották már koncertszerű előadásban is. Hamburgban szünet nélkül játszották el a két darabot. A lapunk által az előadás után megkérdezett Eötvös Péter úgy érzi, a két mű hasonló feszültséget áraszt magából. Arra törekedett, hogy bár hasonlítson Bartók zenéjéhez, ne legyen benne semmiféle idézet. Ami az együtt-játszást illeti, indokolja az is, hogy mindkét kétszemélyes operában egymás kikérdezése folyik, meg akarják tudni, milyen ember a másik. A zeneszerzőt magát is megérintette az Alessandro Baricco 2002-ben megjelent kisregényére épülő librettó vége, ahogy „a nő ötvenéves várakozás után bosszúvágyát fizikai szerelemmel akarja kiegyenlíteni”.
A Pannon Filharmonikusok élén saját operáját és a Kékszakállút egyaránt vezénylő Eötvös Péter számára külön élményt jelentett, hogy a Senza Sanguét a Hackney Empire-ban adhatta elő. A színház rugalmas vezetése vállalkozott ugyanis arra, hogy a teljes földszintet kiürítve helyezze el a szokatlanul népes, 70 fős zenekart. Az amúgy is kiváló akusztikával rendelkező teremben így különleges hangzás jött létre. Eötvös lelkesedését fokozza, hogy október 31-én már egy másik operája, Az aranysárkány kerül a Hackney Empire műsorára, a Music Theatre Wales előadásában.
