Mindenkinek joga lenne a normális élethez

Minden mozgássérült ember szabadon dönthessen arról, hol, kivel és hogyan akar élni, önálló életéhez milyen segítséget szeretne igénybe venni és legyen is valódi választási lehetősége. Ennek az önrendelkező életnek az elérését akarja segíteni a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) egy tanulmánysorozattal, amelynek első kötetét tegnap mutatták be. Kovács Ágnes elnök az írások különlegességeként emelte ki, hogy a szövetségben dolgozó, mozgásukban korlátozott szerzők saját tapasztalataik alapján értékelik a kormány és a társadalom hozzáállását az életük megkönnyítéséhez.

A kép lesújtó. Magyarország a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ egyezmény aláírásával pont 10 évvel ezelőtt vállalta, hogy megteremti a szabad döntés és az ehhez szükséges szabad mozgás feltételeit, de a kerekesszékben vagy mopeddel közlekedők változatlanul nem jutnak be nagyon sok munkahelyre, iskolába, postára, rendelőbe és gyógyszertárba, sport- és kulturális létesítménybe, üzletbe. Csakhogy a kormányból hiányzik a szándék körülményeik megváltoztatásához, ezért kifogásként mindig pénzhiányra hivatkozik, az egészséges társadalom pedig elfogadja ezt.

A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2011-ben 12 és félezer mozgássérült élt intézetben, ahol többnyire jelentősen korlátozták a szabad döntésekhez való jogukat. Sokágyas szobákban, a magánszféra esélye nélkül kapnak szállást, a buszvezetőkkel folyamatosak a konfliktusaik, ha elektromos székkel, mopeddel közlekednek. A magyar egészségügy nem képes ellátni őket, a legegyszerűbb szűrővizsgálatok elérhetetlenek számukra, mert a kerekesszék nem tud beállni a mammográf, vagy a tödőszűrő gép mellé. A mentők nem viszik el velük a kerekesszéket, így nem tudnak hazamenni az ellátás után, a kórházi parkolókba csak annyi időre engedik be őket, amíg a mozgássérült kiszáll. Az őrök nem értik, mi van, ha épp ők vezetik a kocsit. A gyógyászati segédeszközök boltjába is lépcső vezet, egy nemrég mozgásképtelenné vált sérült pedig alig kap segítséget a lakása átalakításához, ha végre hazamehet. Akinek a kézmozgása is korlátozott, hiába csináltat aláíró pecsétet, azt a hivatalok nem fogadják el.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársa, Borza Beáta szerint amit az érintettek felrajzoltak, az valódi társadalmi diagnózis, ami terápia után kiált. A tanulmány kínál megoldási javaslatokat is, például nagyvárosokban olyan önkormányzati akadálymentesített lakások kialakítását kérik, ahol addig élhetnének a mozgássérültek, amíg a mesterek dolgoznak a saját otthonukban.

Szekeres Pál úgy érzi, hogy amikor 1991-ben balesetet szenvedett, nagyobb volt a társadalom szolidaritása a sérült emberekkel. Ma a közvélemény formálása is ott van a feladatok között – emlékeztetett a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos. Az önrendelkezés feltételeinek megteremtéséhez szükséges pénzről nem beszélt, de azt megígérte, hogy elkezdik az elavult jogszabályok felülvizsgálatát. A MEOSZ-ban pedig már készül a részletes közlekedési helyzetkép és javaslatcsomag.