Régi vitát élesített a történész, aki az ellen tiltakozott, hogy a Szeretem Magyarországot Klub zártkörű rendezvényen vendégül látta Vona Gábort, a Jobbik elnökét. Miként a folyónak is van két partja, a demokráciának is vannak tartalmi határai. Az Szeretem Magyarországot Klub (SZMK) a maga gyakorlatában nem legitimálhatja a rasszizmus politikai jelenlétét – írta Gerő András a Mandiner.hu-n kiszivárogtatott levelében.
politológus, a Political Capital szakmai vezetője a Népszavának nyilatkozva előre bocsátotta: természetesnek tartja, hogy egy olyan zártkörű klubként működő társaságban, mint az SZMK, vita alakult ki Vona meghívásáról. A vita ténye ugyanakkor jól mutatja, hogy a Jobbik elnökének sikeres az a törekvése, hogy a magyarországi elit egyre több csoportjában fogadtassa el magát kompetens politikai szereplőként.
Ennek nem a Jobbik középre húzása az egyetlen oka, hanem az is, hogy a jelenleg legtámogatottabb ellenzéki párt elnökéről van szó, akit a kormányzó Fidesz ellene irányuló kampánya is kihívóként jelöl ki. Juhász Attila szerint ez teszi érdekessé és megkerülhetetlenné Vona személyét, és – ahogyan egyébként Gerő is rámutat – ez adja a párt legitimációját. És ugyanez teszi megkerülhetetlenné a baloldali táborban a Jobbikot.
A baloldalnak jelenleg egyszerűen nincs annyi szavazója, hogy esélye legyen a kormányváltásra: a Jobbikkal együtt azonban lenne. Ez törné meg azt a centrális erőteret, amely a társadalmi szinten kisebbségben lévő Fidesznek politikai többséget biztosít – tette hozzá a politológus.
A kormányváltás akaró választók részéről ezért egyre nagyobb lesz a nyomás, hiszen a legtöbben ideológiai megfontolások nélkül a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szeretnének szavazni. Egyre többet hallani arról, hogy a választókerületi szinten mind a baloldali pártok, mind a jobbikos politikusok megkapják azt a kérdést, miért nem működnek együtt a Fidesszel szemben.
A kutatások is azt mutatják, hogy a baloldali ellenzéki pártok szavazói egyre nyitottabbak a Jobbikra és viszont – hívta fel a figyelmet Juhász Attila. Ráadásul hiába deklarálták időnként egyes baloldali pártvezetők, hogy nincs együttműködés a Jobbikkal, ez sosem érvényesült igazán, a Jobbikkal szemben sosem volt teljes karantén sem a politikában, sem nyilvánosságban.
A Juhász által említett tendencia a 2014-es választás után tartott többi időközi választáson is érzékelhető volt. Ma már az sem számít kivételes esetnek, hogy a demokratikus ellenzék a jobbikosokkal közösen indít parlamenti kezdeményezéseket. A minap az egészségpolitikai alapelvekről született megállapodás a baloldal és a Jobbik között.
Böcskei Balázs politikai elemző véleménye ellenben kevés átfedést mutat azzal, amit Juhász Attila gondol.
Bizonyos médiumok „megemelt mennyiségben reprezentálják” Vona Gábort, de ebből nem következik, hogy mondanivalójában vagy annak hátterében is jelentős, minőségi változások történtek volna az utóbbi időben – állapította meg Böcskei Balázs. A jobbikos pártelnök meghívását a SZMK-ba az „igazolhatatlan bizalom megnyilvánulásának” minősítette. A politikai elemző nem tudja elképzelni, hogy az éles kommunikációs helyzetekben saját és pártja politikai múltjáról is ellentmondásosan nyilatkozó Vona milyen „tartalmi mélységekkel” állhatott volna elő, amely a meghívók számára információval bírhat.
A választók nagy tömegei emlékeznek a Jobbik indulására, szemükben a Jobbik még mindig szélsőséges párt, a „néppárti fordulatot” egyelőre nem tekintik hitelesnek – magyarázta Böcskei, hogy (egyebek mellett) miért stagnál a párt népszerűsége.
A Jobbikkal való együttműködés esetén tisztázni kell, mit is jelent az. Mai tudásunk szerint „laboratóriumi körülmények között” a kormányzó párt legyőzhető intézményes együttműködés nélkül is. Mindenféle intézményes szövetségvállalás esetén a baloldali (vagy bizonytalan) szavazók körében a Jobbik további legitimációja menne végbe – hangsúlyozta Böcskei Balázs. A baloldal fragmentáltságát, politikai bizonytalanságát tekintve ez könnyen hozzájárulhat annak a képnek az erősítéséhez, hogy a Fidesz-KDNP alternatívája ténylegesen a Jobbik. Így a Jobbik néppártosodási folyamata is felgyorsulhat, amelynek beérése máskülönben nem feltétlenül 2018-ban lenne.
A Jobbikkal és szubkultúrájával történő együttműködés előidézhet olyan politikai és morális ellentmondásokat, amelyek szűkítenék a politikai cselekvés lehetőségét a baloldal számára – közölte Böcskei Balázs.
Még Lázár János is meggondolná
Romákról szóló konferenciára invitálta Simon János politológus Vona Gábor jobbikos pártelnököt, a Magyar Gárdát létrehozó egyesület vezetőjét. Sólyom László köztársasági elnök erre lemondta a fővédnökséget, többen a rendezvény bojkottálásával tiltakoztak. A fórumot végül a jobbikos pártvezető nélkül tartották meg: bár Vona is elment a konferenciára, egyszerű érdeklődőként, a hátsó sorokból követte az eseményeket.
Jó régen történt, majdnem tíz éve, 2008 tavaszán. Akkor még az volt az uralkodó álláspont, hogy a szélsőjobboldali – durva cigányozásban, antiszemitizmusban és homofóbiában nyomuló – Jobbikkal „nem állunk szóba”.
Aztán a 2009-es uniós választás – általános megrökönyödésre – áttörést hozott a Jobbik számára, amely a következő évben tovább izmosodva, kis híján az MSZP-t is beérve, középerős pártként bekerült a parlamentbe.
A választási eredmények korrekcióra kényszerítették az elveket. Legalábbis voltak olyanok, akik úgy gondolták, azzal, hogy a Jobbik a törvényhozás részévé vált, a karanténba zárás politikája is értelmét vesztette. Botrányt kavart, hogy Török Gábor politológus 2012 elején a „közgázon” egy asztalhoz ültette Pintér Sándor belügyminisztert és Vona Gábort.
Nem mindenki vette jó néven az ötletet. A jobbikos pártvezetőt tüntetők fogadták. „Mi az otthonunkba nem engedünk be nácit!” – tudatta egy felirat. Somogyi Zoltán, a Political Capital egyik alapítója a Facebookon fakadt ki: „Melyik európai uniós, nem posztszocialista országban tudjátok elképzelni, hogy a) egy demokratikus kormány belügyminisztere a szélsőjobboldal vezérével nyilvánosan vitatkozzon, b) az egyik legjobb állami egyetemén, amelyet c) az ország legismertebb politikai elemzője vezényel, mosolyogva?”.
Török Gábor, akit később hírbe hoztak a Jobbikkal, nem értette, mi a gond. „Azzal leülhetek beszélni, talán még mosolyoghatok is, akinek a pártja – elnézést a politikai kifejezésért – szétlopja az országot, de azzal nem, aki cigánybűnözésről vagy bármilyen más, természetesen vitatható, akár erősen el is ítélhető dologról beszél?” – vágott vissza Török, majd Navracsics Tibor akkori igazságügyi miniszter társaságában meghívta a Jobbikon belül is keményvonalasnak számító Gaudi-Nagy Tamást.
Véleményt nyilvánított a fideszes Lázár János is. A parlamentben vitázik jobbikos képviselőkkel – mondta Lázár egy rádiós interjúban –, de azt meggondolná, hogy szakpolitikai kérdésekben, egyetemi térben szerepet vállalna-e.
