Kalitkába zárva

Kis térben élőzenével, sok szenvedéllyel, látványos képekkel, némi ideologikus hangsúllyal rendezte meg a Bánk bánt Vidnyánszky Attila a Nemzetiben.

"Lehet-e szépen elmesélni egy történetet? Meddig lehet elmenni? Bármeddig" - hangzik el a Bánk bán elején a Nemzetiben. Még a darab címét is bemondják és a szerzőjét, hogy tudjuk, ők bizony ezt a történetet szeretnék szépen elmesélni. Vidnyánszky Attila nem először rendezi Katona József Bánk bánját, a minap a dráma operaváltozatát vitte színre, előtte pedig már a mostani Nemzeti épületében is megrendezte, csakhogy akkor a nagyszínpadon, most jóval intimebb térbe helyezte a cselekményt, a színház Gobbi Hilda Színpadára. Az ötlet hatásos, közel vannak hozzánk a szereplők, benne vagyunk a drámában. Ráadásul már a legelején szól a zene, méghozzá élőben, a Kaposvári Egyetem harmadéves osztályának tagjai játszanak, végig aktívak, a király udvar tagjait, a zendülők egy részét is ők alakítják nagy energiával.

Vidnyánszkyt úgy látszik inspirálják a fiatalok, ugyanebben a térben rendezte meg egyetemistákkal korábban a Psychét. Abban az előadásban is sok volt a szenvedély és az erotika, ez igaz a mostani Bánk bánra is. Vidnyánszky lefejtette a műről a pátoszt, a valódi viszonyok, az okok és indítékok érdekelték és ez utóbbi rendezéseit figyelve kellemes meglepetés. Bár itt is erősek a képek (díszlet és jelmez:Olekszandr Bilozub). A remény színházáról már abszolút nem beszélhetünk, helyette vér és reménytelenség ömlik a néző képébe. Több jó megoldás teszi összességében élvezhetővé az estét. Biberach mint egy dj keveri a zenét és a szálakat. Horváth Lajos Ottó pedig ezt kiválóan csinálja. Cselt vet, elárul, behízeleg, majd tönkretesz, mint egy mai hivatásos politikus. Az első részben főszereplővé is válik. Mint ahogy egészen sokrétűen bomlik ki Melinda elcsábítása. Megjegyezhető képekkel, a szenvedély minden erkölcsi és morális gátat elsöprő erejét érzékletesen megmutatva. Melinda (Söptei Andrea) belesétál a csapdába, a gyalázat pedig itt nem fekete-fehér. Ottó (Farkas Dénes), aki egyébként Falco: Rock me Amadeusát is elrappeli, a szenvedély másik oldalát, vagyis a másikat mindenáron elfoglalni, birtokolni akaró oldalát mutatja. Zenékben nincs hiány a Beatlestől a Járom az utamig nagy a kínálat. Sőt az Erkel-opera Hazám, hazám áriáját is bejátsszák, de Bánk szól, hogy ezt most ne...

Mátray László Bánk bánja sokáig óriási, földig érő kabátban egyfajta árnyként bolyong a térben. Mindent lát, mindent hall és a látottak súlyától fokozatosan omlik össze. Nem szeretne hinni a szemének, de aztán bedarálódik a morális zűrzavarba. Erős hangsúlyt kap az előadásban az idegenek jelenléte, akik bordélyt csinálnak a királyi udvarból. Elnyomják, tönkreteszik a jobb sorsra érdemes magyarokat. Van ennek egy kis áthallása, de most Vidnyánszky ezt nem erősíti fel annyira, nem szakítja ki az előadásból, benne hagyja Katona szövegében. Udvaros Dorottya Gertrudisként nagyon elemében van. A nőiség, sőt a női vezető szinte minden tónusát, minden színét eljátssza. Hol zsarnok, máskor kerítő, manipulátor, vagy csupán szenvedélyes érző nő. Az előadás végén, akárcsak az elején a király II. Endre (Szalma Tamás) és Bánk egy üvegkalitkába zárul be, ami tele van vérrel. Az árulás, a züllöttség, a cselvetés, a reménytelenség bűnjeleivel.

Info: Katona József:Bánk bán, Nemzeti Színház, Rendező: Vidnyánszky Attila