Hurrikánszörnyek tombolnak

2017 nyarára és kora őszére úgy emlékszik majd a világ, mint a hurrikánok évadjára. Szinte egymást követik ezek a pusztító viharok a Harvey-tól a Mariáig. Vajon mi okozza ezt a hihetetlen természeticsapás-sorozatot, amely mindenek előtt az amerikai földrész északi részét és a karibi térséget sújtja?

Az augusztus végén kitört Harvey Texasban, főleg Houston városában végzett nagy rombolást. Itt 82-en vesztették életüket és még szeptember közepén is több mint 5000 volt az otthon nélkül maradtak száma. Az Antillákra lecsapó Irmát, amelynek eddig legalább 50-en estek áldozatul, minden idők legszörnyűbb Atlanti-óceáni hurrikánjának tartják. A Franciaországhoz tartozó Saint-Martin szigetet szinte letörölte a térképről. És nyomukban már is ott volt a trópusi viharból „továbbfejlődött” José, amely az amerikai keleti partokon söpört végig, és a Mexikói-öbölben tomboló Katia. És koránt sincsen még vége: a Harvey és az Irma sem ült el teljesen, miközben a Maria tartja rettegésben Haitit, Dominikát és Puerto Ricót.

Ilyen sűrűségben és ilyen erővel több mint egy évtizede nem pusztítottak hurrikánok ebben a térségben. Utoljára hasonló katasztrófát a 2005-ös, Louisianát és Mississippit letaroló, New Orleanst romba döntő Katrina és a Kubától egészen Illinoisig száguldó Rita okozott. Arra pedig hét éve nem volt példa, hogy három hurrikán gyakorlatilag egyszerre tomboljon.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszféra Hivatal (NOAA) és a Coloradói Állami Egyetem már tavalyi előrejelzésében figyelmeztetett arra, hogy 2017-ben átlagon felüli lesz a trópusi viharok és hurrikánok száma: 14-19 viharral, valamint 5-9 hurrikánnal számoltak. 1981 és 2010 között az átlag évi 12 trópusi vihar és 6 hurrikán volt.

A magyarázat viszonylag egyszerű: minden ideális feltétel adott volt a nagy erejű hurrikánok képződéséhez, mindenekelőtt az óceánok vízének a szokottnál jóval magasabb hőmérséklete. E kedvező körülmények közé tartozott a nyugat-afrikai monszunesőzések hatása a Karib-tengerre és az Atlanti-óceán trópusi övezetére is.

Kerry Emanuel, a Massachusetts-i Technológai Intézet (MIT) kutatója szerint a trópusi Atlantikumnak igen magas a hőpotenciálja, amely azt jelenti, hogy a tengervíz gyorsan párolog a felette lévő atmoszférában. Minél erősebb ez a hőpotenciál, annál erősebb hurrikánokra lehet számítani. Európát – legalábbis egyelőre – azért kerülik el, mert azokban a térségekben, ahol kontinensünk az Atlanti-óceánnal érintkezik, a víz hőmérséklete soha nem éri el a kritikus 27 C fokot, ellenben a Karib-tengerben az utóbbi években többször mértek 29 C fokot is.

De van egy másik fontos elem is. Az idén nincsen nyoma az El Niño jelenségnek, amely a Csendes-óceán feletti légköri viszonyok megváltoztatásával rendkívüli esőket zúdít az amerikai nyugati partokra, miközben Ausztráliában szárazságot, az Atlanti-óceán felett erős szeleket támaszt. Ez utóbbiak gyengítenék a hurrikánokat, amelyeknek ezúttal ilyen meteorológiai akadállyal sem kellett megküzdeniük.

Fotó: AFP/Cedrick Isham

Persze az csupán relatív megállapítás, hogy az elmúlt 12 évben nem voltak ilyen erős hurrikánok. Emanuel a Business Insidernek nyilatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a szél erejével csupán e jelenségek intenzitását mérik, és ez nem mindig ad valós képet a pusztításról. Példaként a szakember a 2008-as, szintén Texasban tetőfokára hágó Ike-ot említi, amelynek csaknem 200 halottja volt és minden idők 3. legnagyobb anyagi kárt okozó hurrikánjaként vonult be a meteorológia-történetbe 35 milliárd dollárral, valamint a 2012-es Sandy-t, amely 233 halálos áldozatot követelt, és 70 milliárd dollárt emésztettek fel a természeti csapás okozta károk. Az Irma által feldúlt területeken keletkezett kárt már most 300 milliárdra becsülik…

Természetesen felmerül, hogy az ilyen erejű hurrikánok egyre gyakoribb megjelenése és a globális felmelegedés szorosan összefüggenek. Az elmúlt évek adatai egyelőre nem mutatják, hogy az újabb és újabb melegrekordok mellett folyamatosan emelkedne a hurrikánok száma. Abban azonban nagyjából egyetértenek a szakértők, hogy ha nem is lesz számottevő számszerű növekedés, egyre intenzívebb hurrikánokkal leszünk kénytelenek szembenézni. Mindenesetre már a Harvey kapcsán a Pennsylvaniai egyetem klimatológusai felhívták a figyelmet arra, hogy az augusztus végi mérések a Karib-tenger atmoszférájában a páratartalom 3-5 százalékos növekedését jelezték, ez pedig a tengervíz hőmérsékletének legalább 0,5–1 százalékos emelkedésének következménye. A NOAA idén januárban közzétett tanulmánya azt is megállapította, hogy a tengerszint emelkedése miatt a hurrikánok csaknem 20 centiméterrel magasabban keletkeznek, mint 30 évvel ezelőtt, és ez is növeli pusztító hatásukat. Amerikai szakértők azt sem tartják kizártnak, hogy 2100-ra a világtengerek akár több mint egy méterrel is emelkedhetnek, ennek következményei ma még beláthatatlanok.

Hurrikán, ciklon vagy tájfun?

Hivatalosan mindegyik szélvihar trópusi ciklonnak tekinthető, és mindegyik ugyanarra a jelenségre utal. A megkülönböztető nevek azt jelölik, hogy a vihar a világ melyik táján pusztít. Az Atlanti-óceánon, a Karib-tengeren, a Csendes-óceán középső és északkeleti részén hurrikánok, a Csendes-óceán északnyugati részén tájfunok, míg a Bengáli-öbölben és az Arab-tengeren ciklonok vonulnak végig.