Vannak nyilvánvaló dolgok, amelyekről nem is érdemes beszélni. Szinte közhelyek, természetesek. A hír tehát az, ha a nap nem kel fel reggel, vagy ha a postás harapja meg a kutyát. Lassan hozzászokhatunk viszont, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében ez is fordítva van.
Hihetnénk, a tények alapján nem vitás, hogy a legfőbb ügyész és szervezete szoros kapcsolatban áll a Fidesszel. Polt Péter egykor a párt képviselő-jelöltje volt, s ma sem titkolja, hogy megmaradt a régi jóviszony a jelenlegi hatalom embereivel. Hihetnénk, az sem szorul magyarázatra, hogy a miniszterelnök titkos tanácsadója - akinek neve a hivatalos fizetési listákon nem található - tevékenysége miatt mégiscsak közszereplő. Habony Árpád nem így gondolja. Ezért aztán ő is - akárcsak a legfőbb ügyész - bírósághoz fordult.
Köztudott, hogy a hazai bíróságok eléggé túlterheltek. Talán azért is, mert gyakran olyan ügyekben is ítélkezniük kell, amelyek evidensnek látszanak. Tehát a Kúriának - a szokásos hosszú procedúra után - meg kellett állapítania, hogy Polt Péter ügyészségét lehet fideszesnek minősíteni. Az a politikus - Szigetvári Viktor - pedig nem gázolt a legfőbb ügyész becsületébe, aki ezt kimondta. A táblabíróságnak eközben meg kellett erősítenie azt a májusi törvényszéki ítéletet, miszerint Habony Árpád "közéleti kérdésekben huzamosabb ideje erősen érintett”. Miből következően nem sérti személyhez fűződő jogait, ha fideszes politikusokkal együtt szerepel egy plakáton.
Pártunk és kormányunk megmondóemberei ugyanakkor nyilvánvalónak tekintenek olyan dolgokat, amelyek korántsem azok (legalábbis bizonyítékok nincsenek rájuk). Szinte naponta gázolnak ellenzéki politikusok vagy civilek becsületébe, csak azért, hogy saját csúsztatásaikat vagy hazugságaikat hihetőbbé tegyék. Németh Szilárd például igazán "nemzetbiztonsági kockázatnak" tartja az általa megnevezett három embert, amit azzal (is) indokol, hogy utcára vonultak, s ott mindenféléket hajigáltak.
Az urak ebben a felfordított világukban vannak otthon. De nyilván tudják, ez nem evidencia.
