Lelkiismeret-vizsgálat német módra

A német választásoknál már hagyomány, hogy két órával az urnazárást követően a közszolgálati televízióban a pártok kancellárjelöltjei értékelik az eredményeket. Azok, akik a kampány során hiányolták az izgalmakat, elégedetten dörzsölhették a tenyerüket: érzelemkitörések sorának lehettek tanúi. A politikai földindulás – így értékelték német hírmagyarázók a populisták előretörését – ilyen reakciókat váltott ki a demokratikus pártok vezetőiből. Németországban sokkal ért fel az, hogy ismét ülhetnek szélsőjobboldaliak a parlamentben, olyanok is, akik nyíltan rokonszenveznek a náci ideológiával. A vasárnapi vita során mindenki arra kereste a választ: hogy fordulhatott ez elő? Kit terhel a felelősség emiatt? Martin Schulz, a szociáldemokraták elnöke Angela Merkelt okolta. Joachim Herrmann belügyminiszter pedig a közszolgálati csatornákban találta meg a legfőbb felelősöket, mert szerinte aránytalanul nagy szerepet kapott az Alternatíva (AfD) a hír- és vitaműsorokban.

De ki a hibás? Merkel kancellár amiatt okolható, hogy míg az előző kormányzati ciklusban a koalíciós partner liberálisok szavazataira pályázott, most a szociáldemokrata koalíciós társ híveit akarta megnyerni. Martin Schulz azért, mert nem tudta meglovagolni a nevéhez kötött „effektust”, amelynek során az év elején meredeken emelkedett az SPD népszerűsége. Képtelen volt vonzó tartalommal megtölteni a szociáldemokraták programját, a választási kampányban pedig elkezdett kapkodni. Születtek rossz döntések a menekültválság alatt is, mert nem tudták elmagyarázni a választóknak, hogy helyzetük nem rosszabbodik a tömeges befogadással. Amiatt azonban nem lehet okolni a kancellárt, hogy menedéket nyújtott azoknak, akik már hónapok óta a senkiföldjén tengődtek.

Számunkra itt, Közép-Európában kissé talán meglepő is, miért indult ilyen átfogó lelkiismeretvizsgálat a német demokratikus pártok részéről. Elvégre értékelhetünk úgy is: csak alig több mint 12 százalékot szerzett a szélsőjobb, amelynek esélye sincs arra, hogy valaha is kormányzati tényezővé váljon. Nálunk ezzel szemben teljesen természetes, hogy kormánypártunk a gyűlöletre építi a politikáját, s hasonlóan kirekesztő szólamokat dúdol, mint a német demokraták által egyöntetűen elutasított AfD. Bár Orbán Viktor gratulált Angela Merkel választási győzelméhez, mindent elmond a viszonyokról, hogy az Alternatíva Orbán Viktort tekinti példaképének, és a napokban a Károly-díj neki ítélését követelte. Ezt olyan politikus kaphatja, aki sokat tett a közös Európáért.

Orbán Viktor ugyan Merkel győzelméért imádkozott, de ez a látványos felhívása azon keresztények magatartását idézi, akik a templomban elsők között áldoznak, miközben a mindennapi életben csak gyűlölködni tudnak. Angela Merkel tapasztalt politikus, aki átlát a szitán és tudja: a képmutatók jelentik a legnagyobb veszélyt. Tisztában van azzal is, hogy az Unió csak akkor válhat újra erős bástyává, ha azok irányítják, akik őszintén aggódnak a jövőjéért, s lépéseket is tennének azért, hogy ne az álszentek terve váljék valóra: ne hulljon szét törékeny Európánk.

Szerző

Család ellen nincs orvosság

Ha egy miniszter (államtitkár) korántsem országos jelentőségű beruházást avat, annak mindig üzenet értéke van. Amennyiben ezt saját választókerületében teszi, legfeljebb aziránt érdemes vizsgálódni, hogy mennyi állami pénzből jött létre, és egyáltalán volt-e értelme az egésznek. Persze előfordul - még ha nem is gyakran -, hogy a kormányzati ember eredményes lobbi tevékenységének eredményét aratja le a szalagátvágással, s ami létrejött, az hasznos, hiánypótló. De amikor a miniszterelnök avat - hangsúlyozzuk: nemzetgazdaságilag nem számottevőt -, akkor már érdemes aziránt kutakodni, hogy miért is teszi. Itt van például Szolnok, ahol a felesége meglátta a napvilágot. Ildomos lehet egy cseppnyi gesztust tenni az alföldi megyeszékhelynek, ha már a Simicska-ellenes kormányzati hadjárat áldozatául esett a gyorsabb közúti közlekedési kapcsolat.

A Tisza-parti településen egy családi tulajdonban lévő gyógyszergyárat avattak. Nem nagyot, mindössze 60 embernek ad munkát, de ez is dicséretes, mint ahogy a 3,2 milliárd forintos beruházási összeg is elismerésre méltó. Azonban az már korántsem vált ki ovációt, hogy ennek felét vissza nem térítendő támogatásként az állam finanszírozta. Indoka: ha "a magyar államot állandóan csak onnan lehet megismerni, hogy jön és visz, kér, elkoboz, begyűjt, elvisz, és sosem ad a fejlesztéshez lehetőségeket, akkor az nem növeli az önbizalmunkat, hanem csökkenti. Nekünk egy olyan államra, egy olyan országra van szükségünk, amely elég erős ahhoz, hogy ott, ahol lehetőséget, fejlődési lehetőséget, előrelépést lát, elkötelezett embereket lát, ott megpróbál segítséget nyújtani." A kormányfő a hangsúlyt a családi vállalkozásra helyezte. Az Orbán-házban márpedig jól tudják, mi az.

Szerző

Felfordulás

Vannak nyilvánvaló dolgok, amelyekről nem is érdemes beszélni. Szinte közhelyek, természetesek. A hír tehát az, ha a nap nem kel fel reggel, vagy ha a postás harapja meg a kutyát. Lassan hozzászokhatunk viszont, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében ez is fordítva van.

Hihetnénk, a tények alapján nem vitás, hogy a legfőbb ügyész és szervezete szoros kapcsolatban áll a Fidesszel. Polt Péter egykor a párt képviselő-jelöltje volt, s ma sem titkolja, hogy megmaradt a régi jóviszony a jelenlegi hatalom embereivel. Hihetnénk, az sem szorul magyarázatra, hogy a miniszterelnök titkos tanácsadója - akinek neve a hivatalos fizetési listákon nem található - tevékenysége miatt mégiscsak közszereplő. Habony Árpád nem így gondolja. Ezért aztán ő is - akárcsak a legfőbb ügyész - bírósághoz fordult.

Köztudott, hogy a hazai bíróságok eléggé túlterheltek. Talán azért is, mert gyakran olyan ügyekben is ítélkezniük kell, amelyek evidensnek látszanak. Tehát a Kúriának - a szokásos hosszú procedúra után - meg kellett állapítania, hogy Polt Péter ügyészségét lehet fideszesnek minősíteni. Az a politikus - Szigetvári Viktor - pedig nem gázolt a legfőbb ügyész becsületébe, aki ezt kimondta. A táblabíróságnak eközben meg kellett erősítenie azt a májusi törvényszéki ítéletet, miszerint Habony Árpád "közéleti kérdésekben huzamosabb ideje erősen érintett”. Miből következően nem sérti személyhez fűződő jogait, ha fideszes politikusokkal együtt szerepel egy plakáton.

Pártunk és kormányunk megmondóemberei ugyanakkor nyilvánvalónak tekintenek olyan dolgokat, amelyek korántsem azok (legalábbis bizonyítékok nincsenek rájuk). Szinte naponta gázolnak ellenzéki politikusok vagy civilek becsületébe, csak azért, hogy saját csúsztatásaikat vagy hazugságaikat hihetőbbé tegyék. Németh Szilárd például igazán "nemzetbiztonsági kockázatnak" tartja az általa megnevezett három embert, amit azzal (is) indokol, hogy utcára vonultak, s ott mindenféléket hajigáltak.

Az urak ebben a felfordított világukban vannak otthon. De nyilván tudják, ez nem evidencia.

Szerző