Fülöp János, a település polgármestere mind a bevezetőjében, mind a későbbi hozzászólásaiban a józan, parlamentáris párbeszédet kérte a falubeliektől. Nem túl nagy sikerrel - számol be a történtekről a Migration Aid civil szervezet. A falugyűlésen résztvevők nagyjából három csoportra oszthatók: a hangoskodók, akiket nem is érdekelt semmiféle információ és ezt rendszeresen be is kiabálták: “Bármit mondasz, ide nem jöttök”. A másik csoportot azok alkották, akik féltek. Őcsényben megjelenő erőszakolóktól, terroristáktól. Az különösebben nem hatott meg senkit, hogy a magyar állam oltalma alatt állók pont azért kapnak státuszt, mert maguk is terror és az erőszak elől menekülnek. A harmadik csoportot a csendes megfigyelők alkották: voltak kérdéseik, de ezek érdemi megválaszolásáig el sem jutottunk.
Ugyan több helyi azzal kezdte felszólalalását, hogy “mi nem vagyunk rasszisták”, de az idegennyűlölet tapintható volt. “A törökök is úgy foglalták el Budát, hogy szépen lassan beszivárogtak.” “Először jönnek 10-en, aztán százan. Először csak itt akarnak nyaralni, aztán ide is akarnak költözni.” “Ott van a panzióval szemben az iskola, hogyan fogjuk megvédeni a lányainkat?”
Zoltán, a panzió tulajdonosa és Siewert András a Migration Aid képviseletében 1,5 órán át próbált válaszolni a kérdésekre, felvetésekre.
Sebesült gyerek Aleppóban - AFP fotó/BEHA EL HALEBI
A polgármester úr konklúziója végül az volt: a panzió teljesen legálisan működik, az önkormányzatnak jogilag nincs lehetősége fellépni az ellen, hogy itt bárki is megszálljon. De önök, a falu lakói tehetnek ellene, például polgári engedetlenséggel. Körbeveszik a házat és megakadályozzák, hogy oda bejussanak - adott hasznos tippeket a településvezető arra, miként lehet megakadályozni ebben a nagyon keresztény országban, hogy néhány, a háborúk, pusztítás, éhínség elől menekülő embertársunk pár napra kicsit jól érezhesse magát, feledve a földi poklot.
Lásd még: Nincs segítség - Nem sírnak, mintha lélekben itt se lennének
