Feltámadt a Francia Kommunista Párt

Publikálás dátuma
2017.09.27. 07:36
Pierre Laurent, a PCF főtitkára a L'Humanité által szervezett ünnepségen Fotó: AFP/Michel Stoupak

Hosszú politikai szunnyadás után ismét fölbukkant a színen a francia baloldali mozgalom legendás csoportja, a kommunista párt. Lapja, a L’Humanité egyetlen pillanatra sem tűnt el, sőt, a közelmúltban kisebb szenzációt keltve közölte hasábjain a bejelentést: a kommunista párt visszatér.

A jelenlegi főtitkár, Pierre Laurent támadó hangvételű szónoklatában azt fejtette ki, hogy totális harcot hirdet a „semmirekellő, parazita, macronista köztársaság ellen, amely kilencvenkilenc százalékban herdálja el a monarchiák vagyonát”. „Elnök úr, ön félrevezeti a franciákat azzal a meséjével, hogy a korszerűséget képviseli. Forradalomról prédikál, holott restaurál” – hangzott Laurent dörgedelmes ítélete.

Az FKP – az Olasz Kommunista Párt mellett – Nyugat-Európa baloldali mozgalmának fontos tagja, egy jónevű és nagytekintélyű alakulat volt. Hajdani vezetői, Maurice Thorez, Jacques Duclos, Waldeck Rochet és társaik világpolitikai tényezők voltak, a szovjet sztálinizmus hívei, akik a liberális társadalom teljes felszámolására készültek.

A második világháborút követő Negyedik Köztársaságban ellenzéki potentátok voltak, és azok is maradtak jó ideig a De Gaulle tábornok létrehozta Ötödik Köztársaságban is. Amint az első nem gaulle-ista – de elvben nem is igazán szociáldemokrata Francois Mitterrand – került csaknem másfél évtizedre az Élysée-palotába, a legenda kezdett szertefoszlani. Fizikailag is kihalt a „Politbüro”, az új figurák halvány másai lettek az elődöknek, majd amidőn a Mitterrand-t követő Szocialista Párt a szürke Hollande-dal úgyszintén elhervadt, úgy tűnt, befellegezett a francia baloldalnak is. Az FKP tömegbefolyásának tekintélyes részét elveszítette, vagy félmillió tagja, „futottak még” mozgalommá silányodott, a színen megmaradt, de többnyire inkább jelképesen, a hiteles baloldali ellenzék igazi tekintélye nélkül.

Ebben a helyzetben kisebb meglepetést keltett, hogy az újjászületési bejelentés nemhogy nem sikkadt el, hanem ellenkezőleg: a sajtó egyik komoly visszhangot kiváltó slágertémája lett. A Le Figaro, a Le Monde és a rangos hetilapok mélyrehatóan elemezik a lehetséges következményeket, számolnak azzal, hogy egy ideig „téma marad”. A magát centristának valló Emmanuel Macron győzelme egy ideig azt a látszatot keltette, mintha a félévtizedes elnöki rezsim sok változatosságra nem teremtene alkalmat, de a friss fordulatok, mintha kissé módosítottak volna ezen az állapoton. Így feltételezhető, hogy Laurent pártfőtitkár ambiciózus közlése nem rögtönzés volt, hanem számbavette, hogy alkalmasint teremhet babér baloldali akciók számára is.

Nem túl biztatók a lehetőségei, a francia ellenzék állapota ugyanis nem sokkal ígéretesebb a magyarénál. Hasonlóképpen mozaikszerűen szétesett, egymással vetélkedő csoportok, a kiegyezési szándék csekély esélye nélkül. Öt esztendő kormányzati lehetőség nagy idő, tömérdek alkalmat adhat rögtönzött koalíciók szövetkezésére. Ha Macron hirtelen nagy bajban volna, kínálkozhatnának esélyek az átmeneti alkukra.

A francia baloldalon ugyanakkor hevesebbek az az indulatok, nagyobbak az ideológiai különbségek, és komolyabb megfontolások ütköznek egymással. A kommunista hagyomány számottevőbb, az Humanité által szervezett ünnepségen közzétett fotók azt tanúsították, hogy a szolidaritás tradíciói eléggé szilárdak maradtak, a jobboldalnak ezt nem sikerült szétdúlnia.

A sokféle csoportból összeállt konkurencia, a tömörülés, amelynek tagjai „engedetleneknek” nevezik magukat, ugyancsak nem hagyományok nélkül leltek egymásra, még ha történelmi gyökereik igencsak szerteágazók is. Trockisták, terroristák, néha anarchisták is, akik kevésbé fegyelmezettek, mint az úgynevezett marxizmus-leninizmusból sarjadt sztálinista kommunisták. Mi több, az úgynevezett „engedetlenek” élén olyan vezéregyéniség áll Jean-Luc Mélenchon személyében, aki sok harci próbát kiállt, és csapata sokszínűbb, mint a monolitikus kommunistáké. A Le Monde-ban a francia politikai paletta nagy ismerője, Gérard Courtois azt írta Mélenchonról, hogy ő a „hűség embere”, a forradalmi hagyományú párizsi Bastille térről mozgósítja sokszínű táborát, ahonnan az idei elnökválasztáson az „engedetlenek” zászlaja alól sikerült mozgósítania a szavazók közel húsz százalékát. Majdnem annyit, amennyivel a második fordulóban Macron kihívója lehetett volna. Courtois szerint ez az ízig-vérig profi politikus nem percember, hanem „ezermester gondolkodó”, aki, ha egyetértésre lépne az újjászületés előtt álló kommunista vezetőkkel, közösen megteremthetnék az új francia baloldal esélyeit.

A tét nem csekély tehát, mindössze élni kellene a kínálkozó alkalommal. Olyankor, amikor a francia szélsőjobboldal épp botladozik.

Macron bejelentette az EU reformjára vonatkozó terveit
A francia elnök kedd délután bejelentette az „57 miliárdos tervet", amelytől a párizsi vezetés azt várja, hogy felpörög, és modernebb lesz a francia gazdaság. E szerint az elkövetkező öt évben jelentő összegeket költenek majd egyebek között oktatásra, környezetvédelemre, de a digitális szektorban is jelentős befektetések várhatók.

Szerző

Párbeszéddel a demokráciáért

Publikálás dátuma
2017.09.27. 07:32
Andrzej Duda, kezében a tervezettel Fotó: AFP/Mateusz Wlodarczyk
A miniszteri tanács öt hónapon belül másodszor tárgyalt a lengyel demokrácia helyzetéről. Andrzej Duda lengyel elnök mindeközben jóval enyhébb igazságügyi reformtervezetet tett közzé annál, mint amit a kormánypárt tett le a képviselők asztalára.

A jogállam tiszteletben tartását minden tagállam és uniós intézmény egyaránt fontosnak ítéli – mondta Matti Maasikas észt Európa-ügyi miniszter-helyettes a huszonnyolc tárcavezető brüsszeli eszmecseréje után. A miniszteri tanács öt hónapon belül már másodszor tárgyalt a lengyelországi demokrácia helyzetéről, miután az Európai Bizottságot képviselő Frans Timmermans első alelnök tájékoztatta a fórumot a Brüsszel és Varsó közötti párbeszéd állásáról.

Magyarországon kívül valamennyi tagállam arra biztatta a feleket, hogy folytassák a dialógust és találjanak megoldást a vitáikra. A kormány képviseletében felszólaló Takács Szabolcs európai uniós ügyekért felelős államtitkár elsősorban eljárási kifogásokat hangoztatott. Szerinte az efféle „politikai boszorkányüldözésnek” nincs helye a miniszteri tanácsülésen, amely félévente egyszer egyébként is intézményes párbeszédet folytat a jogállamiság helyzetéről. Erre egyébként a jövő hónapban kerül sor, amelyen – információink szerint – az észt soros elnökség a médiapluralizmus témáját tervezi a napirendre tűzni.

Magyar álláspont szerint az Európai Bizottság és Lengyelország közötti jogi vitákat kötelezettségszegési eljárásban lehet elsimítani. Az uniós végrehajtó és ellenőrző testület azonban a jogállam rendszerszintű megsértésének a veszélye miatt aggódik, amire nem orvosság a jogi eljárás. Erre találták ki az EU Szerződés 7. cikkelyét – az úgynevezett „nukleáris opciót” – amelynek bevetését azonban senki sem vetette fel a hétfői vitában.

Frans Timmermans korábbi megszólalásaihoz képest viszonylag derűlátóan nyilatkozott a párbeszéd és a megállapodás esélyeiről, miután varsói tárgyalópartnerei immár készségüket hangoztatták a tárgyalásokra. Az alelnök közölte azt is, hogy behatóan tanulmányozni fogják Andrzej Duda lengyel államfő javaslatait egyes bírósági törvények módosításáról. Mindamellett azt javasolta a varsói kormánynak, hogy kérje ki a neves alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottság véleményét a két jogszabályról.

Az Európai Bizottság tavaly január óta folytat úgynevezett jogállamisági dialógust a lengyel kormánnyal. Ez idő alatt három ajánlást tett az alkotmánybíróság és az igazságügyi rendszer reformjára vonatkozóan, a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény miatt pedig kötelezettségszegési eljárást indított. Az uniós testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy a szavazati jog megvonásával járó 7. cikkelyes eljárást kezdeményezzen Lengyelország ellen, viszont felkérheti a kormányokból álló Miniszteri Tanácsot, hogy négyötödös szavazati többséggel döntsön a javaslatról. Brüsszelben azt hangsúlyozzák, hogy a „lengyel ügy” még nem tart itt.

Elhatárolódott Kaczynskitól a lengyel elnök

Andrzej Duda lengyel elnök jóval enyhébb gazságügyi reformtervezetet tett közzé annál, mint amit a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) tett le a képviselők asztalára. A tervezet egyértelmű elhatárolódás egykori mentorától, Jaroslaw Kaczynskitól, s ez a kormánypárt szétszakadását vetítheti előre. Duda, aki két hónappal ezelőtt meglepetésre megvétózta a kormánypárt több olyan igazságügyi javaslatát is, amely teljhatalmat biztosítana a kormányzó párt számára, nem fogadja el azt, hogy a PiS saját játékszerévé tegye az igazságszolgáltatást, s ez az általa előterjesztett javaslatból is egyértelműen kiviláglik.

Egy pártok feletti megoldást javasol, egyben saját kompetenciáinak kiszélesítését is. Előterjesztésének legfontosabb pontja az, hogy nem bocsátaná el a legfelsőbb bíróság minden tagját. Brüsszel az eredeti törvénynek ezt a pontját bírálta a leghevesebben, s fenyegette meg Varsót szavazati jogának elvételével, egyúttal a 7-es cikkely aktiválásával a lengyel kormányt. Duda javaslata értelmében a bírákat 65. életévük betöltésével nyugdíjaznák, ugyanakkor az elnök dönthet úgy is, hogy meghosszabbítja a bíró hivatali mandátumát.

Ez nemcsak a testület megújulását biztosítja, hanem a folyamatosságot is. Az országos igazságszolgáltatási tanács (KRS) tagjainak megválasztásához pedig háromötödös többséget írna elő. A szejm javaslatában egyszerű többség szerepelt. Ha Kaczynski elutasítja Duda tervezetét, elmélyül a PiS belső megosztottsága.

Szerző

Párbeszéddel a demokráciáért

Publikálás dátuma
2017.09.27. 07:32
Andrzej Duda, kezében a tervezettel Fotó: AFP/Mateusz Wlodarczyk
A miniszteri tanács öt hónapon belül másodszor tárgyalt a lengyel demokrácia helyzetéről. Andrzej Duda lengyel elnök mindeközben jóval enyhébb igazságügyi reformtervezetet tett közzé annál, mint amit a kormánypárt tett le a képviselők asztalára.

A jogállam tiszteletben tartását minden tagállam és uniós intézmény egyaránt fontosnak ítéli – mondta Matti Maasikas észt Európa-ügyi miniszter-helyettes a huszonnyolc tárcavezető brüsszeli eszmecseréje után. A miniszteri tanács öt hónapon belül már másodszor tárgyalt a lengyelországi demokrácia helyzetéről, miután az Európai Bizottságot képviselő Frans Timmermans első alelnök tájékoztatta a fórumot a Brüsszel és Varsó közötti párbeszéd állásáról.

Magyarországon kívül valamennyi tagállam arra biztatta a feleket, hogy folytassák a dialógust és találjanak megoldást a vitáikra. A kormány képviseletében felszólaló Takács Szabolcs európai uniós ügyekért felelős államtitkár elsősorban eljárási kifogásokat hangoztatott. Szerinte az efféle „politikai boszorkányüldözésnek” nincs helye a miniszteri tanácsülésen, amely félévente egyszer egyébként is intézményes párbeszédet folytat a jogállamiság helyzetéről. Erre egyébként a jövő hónapban kerül sor, amelyen – információink szerint – az észt soros elnökség a médiapluralizmus témáját tervezi a napirendre tűzni.

Magyar álláspont szerint az Európai Bizottság és Lengyelország közötti jogi vitákat kötelezettségszegési eljárásban lehet elsimítani. Az uniós végrehajtó és ellenőrző testület azonban a jogállam rendszerszintű megsértésének a veszélye miatt aggódik, amire nem orvosság a jogi eljárás. Erre találták ki az EU Szerződés 7. cikkelyét – az úgynevezett „nukleáris opciót” – amelynek bevetését azonban senki sem vetette fel a hétfői vitában.

Frans Timmermans korábbi megszólalásaihoz képest viszonylag derűlátóan nyilatkozott a párbeszéd és a megállapodás esélyeiről, miután varsói tárgyalópartnerei immár készségüket hangoztatták a tárgyalásokra. Az alelnök közölte azt is, hogy behatóan tanulmányozni fogják Andrzej Duda lengyel államfő javaslatait egyes bírósági törvények módosításáról. Mindamellett azt javasolta a varsói kormánynak, hogy kérje ki a neves alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottság véleményét a két jogszabályról.

Az Európai Bizottság tavaly január óta folytat úgynevezett jogállamisági dialógust a lengyel kormánnyal. Ez idő alatt három ajánlást tett az alkotmánybíróság és az igazságügyi rendszer reformjára vonatkozóan, a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény miatt pedig kötelezettségszegési eljárást indított. Az uniós testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy a szavazati jog megvonásával járó 7. cikkelyes eljárást kezdeményezzen Lengyelország ellen, viszont felkérheti a kormányokból álló Miniszteri Tanácsot, hogy négyötödös szavazati többséggel döntsön a javaslatról. Brüsszelben azt hangsúlyozzák, hogy a „lengyel ügy” még nem tart itt.

Elhatárolódott Kaczynskitól a lengyel elnök

Andrzej Duda lengyel elnök jóval enyhébb gazságügyi reformtervezetet tett közzé annál, mint amit a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) tett le a képviselők asztalára. A tervezet egyértelmű elhatárolódás egykori mentorától, Jaroslaw Kaczynskitól, s ez a kormánypárt szétszakadását vetítheti előre. Duda, aki két hónappal ezelőtt meglepetésre megvétózta a kormánypárt több olyan igazságügyi javaslatát is, amely teljhatalmat biztosítana a kormányzó párt számára, nem fogadja el azt, hogy a PiS saját játékszerévé tegye az igazságszolgáltatást, s ez az általa előterjesztett javaslatból is egyértelműen kiviláglik.

Egy pártok feletti megoldást javasol, egyben saját kompetenciáinak kiszélesítését is. Előterjesztésének legfontosabb pontja az, hogy nem bocsátaná el a legfelsőbb bíróság minden tagját. Brüsszel az eredeti törvénynek ezt a pontját bírálta a leghevesebben, s fenyegette meg Varsót szavazati jogának elvételével, egyúttal a 7-es cikkely aktiválásával a lengyel kormányt. Duda javaslata értelmében a bírákat 65. életévük betöltésével nyugdíjaznák, ugyanakkor az elnök dönthet úgy is, hogy meghosszabbítja a bíró hivatali mandátumát.

Ez nemcsak a testület megújulását biztosítja, hanem a folyamatosságot is. Az országos igazságszolgáltatási tanács (KRS) tagjainak megválasztásához pedig háromötödös többséget írna elő. A szejm javaslatában egyszerű többség szerepelt. Ha Kaczynski elutasítja Duda tervezetét, elmélyül a PiS belső megosztottsága.

Szerző