Célkeresztben Pjongcsang

Publikálás dátuma
2017.09.28. 07:57
Jászapáti Petrának (elöl) és társainak az ázsiaiakkal is nagy csatát kell vívniuk a helyezésekért Fotó: Szalmás Péter
Ma kezdődik Budapesten a rövidpályás gyorskorcsolya Világkupa-sorozat első versenye, ahol mindenki elindul, aki számít a sportágban.

A Világkupa-sorozat első állomása a magyar főváros lesz, amely részben annak is köszönhető, hogy a magyarok az eddigiek során remek eredmények elérésére voltak képesek, mondta korábban a hazai rendezéssel kapcsolatosan Orendi Mihály, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) ügyvezető igazgatója. A ma kezdődő verseny vasárnapig tart, a 4 nap leforgása alatt 43 ország 256 versenyzője áll rajthoz, bízva az olimpiai kvóta megszerzésében.

Három versenyen kell jól teljesíteni
A négy kvalifikációs viadalon a résztvevők eredményeikért pontokat kapnak, minden sportoló esetében a három legjobb helyezést veszik figyelembe a végelszámolásnál. Az így kialakult rangsor alapján alakul ki a 2018-as pjongcsangi téli olimpiai játékokon résztvevők mezőnye. 

Nehéz dolguk lesz a versenyzőknek, 14 olimpiai- és 31 világbajnoki arany tulajdonosa is indul a BOK-csarnokban (volt SYMA-csarnok) megrendezendő viadalon, mégsem reménytelen a magyarok helyzete. A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók a 2006-os torinói játékok óta mindig odaértek a pontszerző helyekre. Ezúttal a hazaiak közül a Liu-testvéreknek és Heidum Bernadettnek van a legnagyobb esélye a kvóta megszerzésére, de jók a kilátásai a magyar váltóknak is.

“Heidum Bernadett a rövidpályás gyorskorcsolyázás ikonja, az övéhez csupán Huszár Erika eredményessége mérhető. Pályafutása alatt olyan mélységekből tudott újra és újra világszínvonalú eredményeket produkálni, amelyek mások karrierjét könnyedén szétzúzták volna, míg Liu Shaoang saját korosztályában a világ legjobb korcsolyázója, s életkorából adódóan akár 3 olimpiai ciklusnak is részese lehet” - mondta az esélyekről a MOKSZ honlapján Bánhidi Ákos, a válogatott edzője. A szakember hozzátette: Shaoang bátyja, Liu Shaolin Sándor első magyar világbajnokként a sportág ikonikus alakja.

A ma kezdődő VK-sorozat helyszíne már napokkal ezelőtt elkészült, a külföldi világklasszisok – a magyarokhoz hasonlóan – már edzettek is a létesítményben. Magyarországnak nagy gyakorlata van rövidpályás gyorskorcsolya-versenyek lebonyolításában, eddig összesen kilenc eseménynek (többek között Európa-kupa, Euróba-bajnokság, Világkupák, junior- és felnőtt vb-k), az utolsó kiemelkedő világverseny a 2013-as debreceni világbajnokság volt.

Knoch csak váltóban
Női egyéniben Bácskai Sára Luca (1000 m), Heidum Bernadett (1500 m), Keszler Anna (500 és 1000 m), Kónya Zsófia (1000 és 1500 m), valamint Jászapáti Petra (minden számban) áll majd rajthoz, míg a férfiaknál egyéniben minden számban indul: Burján Csaba, Liu Shaoang Ado és Liu Shaolin Sándor.
Egyelőre a bokasérüléséből lábadozó Knoch Viktor még nem állhat rajthoz egyéniben, de váltóban van esély az indulására. A kvalifikációs sorozat négy állomásból áll, a háromszoros junior világbajnok, a váltóban világbajnoki ezüst- és bronzérmes egyéniben talán a harmadikon, novemberben tud majd versenyezni.

Mi lesz veletek, kurdok? - A népszavazás után némaság

Publikálás dátuma
2017.09.28. 07:31
Fotó: AFP/Ahmed Deeb
Hallgatnak az észak-iraki kurdok függetlenségi referenduma kapcsán a térségbeli nagy szunnita államok. A népszavazáson nem mindenki támogatta az önállóságot.

Miközben Irak területi integritásáért és a közel-keleti térség stabilitásáért aggódik az ENSZ, az Egyesült Államok és az Európai Unió az észak-iraki kurdok függetlenségi referenduma kapcsán, a jelentős kurd lakossággal rendelkező szomszédos államok egyöntetűen elítélik a referendumot, lényegében harckészültségbe helyezték hadseregeiket az iraki határ mentén, a régió nagy szunnita államai feltűnően hallgatnak a kérdésben. Szaúd Arábia és a köréje tömörülő legközelebbi szunnita szövetségesei sem előzetesen, sem utólag még semmiféle nyilatkozatot nem tettek a kurd államalapítási törekvések kapcsán és a térség másik nagy, katonailag erős állama, Egyiptom sem szólalt meg. De egyelőre nem aggódnak a kisebb szunnita államok sem, és sem a palesztin vezetés, sem a Gázát uraló Hamász nem hozott nyilvánosságra semmilyen álláspontot a kérdésben.

A nagyok hallgatása mögött minden bizonnyal elsősorban geopolitikai érdekek húzódnak.

Az Öböl-menti olajkirályságoknak és Egyiptomnak nincs jelentős kurd lakossága, nem szomszédosak a kurd területekkel, így attól nem kell tartaniuk, hogy területi integritásukat veszélyeztetik a kurd önállósodási törekvések. A térségbeli rivalizálásban nekik egyenesen jól jönne Irak gyengülése, esetleges szétesése, mert az egyben az Irán-Irak-Szíria síita tengely gyengülését is jelenti. Ha a kurd területek kiválnak Irakból, akkor az országban még nagyobb arányban lennének a síiták, hiszen hivatalos adatok szerint a szunnita lakosság részaránya jelenleg 31-35 százalék, és ha ebből kiesik a közel 20 százalékos szunnita kurd, Irak közel 80 százalékos síita népességű állammá válik.

Számukra ugyanilyen megfontolásból az iráni és szíriai kurd területekkel bővülő Kurdisztán sem riasztó távlat, csupán a szintén szunnita Törökország gyengülése nem érdekük. Ankara különben épp a számára vélt vagy valós kurd szeparatista veszély miatt egyenesen „természetellenes”, de mindenképpen szokatlan szövetségeket kötött az utóbbi időben. Ankara az észak-iraki kurd referendum miatt összehangolja lépéseit Iránnal, amely eddig számára is a Gonosz megtestesítője volt. Korábban ugyancsak a kurd veszély miatt avatkozott be katonailag a szíriai polgárháborúba és Bagdad minden tiltakozása ellenére kezdte bombázni az iraki kurd állásokat, illetve csapatokat is küldött iraki területre. Ugyanakkor a kurdisztáni autonóm régió vezetésével, a Barzáni féle-kormányzattal mindeddig jó kapcsolatot ápolt Ankara, mert szövetségese volt a Törökországban terrorcsoportnak minősített Kurd Munkáspárt (PKK) elleni fellépésben. Erbíl ugyanis sohasem állt be a PKK mögé és a szíriai YPG-vel - amely viszont szoros kapcsolatot tartott a törökországi kurd radikálisokkal – sem voltak különösebben jó viszonyban.

Vagyis, bármennyire riasztó távlat a szomszédok számára a majdani nagy kurd állam, annak egyelőre belső akadályai is vannak. A függetlenség kérdése ugyan összekovácsolja a szemben álló kurd politikai erőket, még inkább annak támogatóit, akik Szíriában és Iránban is az utcán ünnepetek a hétfői iraki referendum után, de azt is jelzi, hogy lesznek és nem csak külső gondok a függetlenedés útján. A legerősebb iraki kurdisztáni ellenzéki erő, a Gorran mozgalom, valamint a Kurdisztáni Iszlám Csoport az előkészületek során ellenezte a referendum megtartását, ám a népszavazás idején azért nem mentek nyíltan szembe a népakarattal és nem kampányoltak hangosan a függetlenség ellen. A Kurdisztáni Patrióta Unió, amely ugyancsak politikai megfontolásból ellenezte kezdetben Barzaniék lépését, a referendum napján bejelentette, semleges álláspontra helyezkedik, tagjai és támogatói pedig tegyenek lelkiismeretük szerint. Ennek a belső politikai ellentétnek köszönhető többek között, hogy a részvétel 72,3 százalékos volt, az igenek pedig nem 100, hanem 91,83 százalékos aránnyal győztek.

Jókívánságok Katalóniából
Nem meglepő módon, elsőként a katalán elnök gratulált Maszúd Barzaninak a hétfői referendum után. Carles Puigdemont kedden jelentette be, hogy telefonon kívánt sok sikert az észak-iraki kurdok függetlenségi törekvéseihez. Elmondása szerint a jókívánságok kölcsönösek voltak, a kurd elnök is jókívánságait fejezte ki az október elsejére tervezett, a spanyol kormányzat által leutasított katalán függetlenségi népszavazás szervezőinek. Kitartást kívánt a kurdoknak a referendumon megfigyelőként részt vevő Josep Alay katalán professzor is. Barcelona Egyetemen Ázsia történelmére szakosodott tanára a vitatott területek közé tartozó, de a kurd pesmerga fegyveresek védelme alatt álló Ninive tartomány legnagyobb szavazókörzetében, Sheikhanban felügyelte a voksolás tisztaságát.
A Rudaw televíziónak adott nyilatkozatában azt emelte ki, hogy Katalóniának és Kurdisztánnak, mindazoknak a területeknek, amelyek a függetlenségüket keresik, eltökélten ki kell tartaniuk céljuk mellett és tovább kell haladniuk ezen az úton. Alay professzor szerint a referendum békésen és demokratikusan zajlott le, modell értékű lehet minden más önrendelkezési törekvés számára. Katalónia élénken figyel arra, hogyan reagál a világ a kurd államalapítási törekvésekre.

Szerző
Frissítve: 2017.09.28. 11:19

Mi lesz veletek, kurdok? - A népszavazás után némaság

Publikálás dátuma
2017.09.28. 07:31
Fotó: AFP/Ahmed Deeb
Hallgatnak az észak-iraki kurdok függetlenségi referenduma kapcsán a térségbeli nagy szunnita államok. A népszavazáson nem mindenki támogatta az önállóságot.

Miközben Irak területi integritásáért és a közel-keleti térség stabilitásáért aggódik az ENSZ, az Egyesült Államok és az Európai Unió az észak-iraki kurdok függetlenségi referenduma kapcsán, a jelentős kurd lakossággal rendelkező szomszédos államok egyöntetűen elítélik a referendumot, lényegében harckészültségbe helyezték hadseregeiket az iraki határ mentén, a régió nagy szunnita államai feltűnően hallgatnak a kérdésben. Szaúd Arábia és a köréje tömörülő legközelebbi szunnita szövetségesei sem előzetesen, sem utólag még semmiféle nyilatkozatot nem tettek a kurd államalapítási törekvések kapcsán és a térség másik nagy, katonailag erős állama, Egyiptom sem szólalt meg. De egyelőre nem aggódnak a kisebb szunnita államok sem, és sem a palesztin vezetés, sem a Gázát uraló Hamász nem hozott nyilvánosságra semmilyen álláspontot a kérdésben.

A nagyok hallgatása mögött minden bizonnyal elsősorban geopolitikai érdekek húzódnak.

Az Öböl-menti olajkirályságoknak és Egyiptomnak nincs jelentős kurd lakossága, nem szomszédosak a kurd területekkel, így attól nem kell tartaniuk, hogy területi integritásukat veszélyeztetik a kurd önállósodási törekvések. A térségbeli rivalizálásban nekik egyenesen jól jönne Irak gyengülése, esetleges szétesése, mert az egyben az Irán-Irak-Szíria síita tengely gyengülését is jelenti. Ha a kurd területek kiválnak Irakból, akkor az országban még nagyobb arányban lennének a síiták, hiszen hivatalos adatok szerint a szunnita lakosság részaránya jelenleg 31-35 százalék, és ha ebből kiesik a közel 20 százalékos szunnita kurd, Irak közel 80 százalékos síita népességű állammá válik.

Számukra ugyanilyen megfontolásból az iráni és szíriai kurd területekkel bővülő Kurdisztán sem riasztó távlat, csupán a szintén szunnita Törökország gyengülése nem érdekük. Ankara különben épp a számára vélt vagy valós kurd szeparatista veszély miatt egyenesen „természetellenes”, de mindenképpen szokatlan szövetségeket kötött az utóbbi időben. Ankara az észak-iraki kurd referendum miatt összehangolja lépéseit Iránnal, amely eddig számára is a Gonosz megtestesítője volt. Korábban ugyancsak a kurd veszély miatt avatkozott be katonailag a szíriai polgárháborúba és Bagdad minden tiltakozása ellenére kezdte bombázni az iraki kurd állásokat, illetve csapatokat is küldött iraki területre. Ugyanakkor a kurdisztáni autonóm régió vezetésével, a Barzáni féle-kormányzattal mindeddig jó kapcsolatot ápolt Ankara, mert szövetségese volt a Törökországban terrorcsoportnak minősített Kurd Munkáspárt (PKK) elleni fellépésben. Erbíl ugyanis sohasem állt be a PKK mögé és a szíriai YPG-vel - amely viszont szoros kapcsolatot tartott a törökországi kurd radikálisokkal – sem voltak különösebben jó viszonyban.

Vagyis, bármennyire riasztó távlat a szomszédok számára a majdani nagy kurd állam, annak egyelőre belső akadályai is vannak. A függetlenség kérdése ugyan összekovácsolja a szemben álló kurd politikai erőket, még inkább annak támogatóit, akik Szíriában és Iránban is az utcán ünnepetek a hétfői iraki referendum után, de azt is jelzi, hogy lesznek és nem csak külső gondok a függetlenedés útján. A legerősebb iraki kurdisztáni ellenzéki erő, a Gorran mozgalom, valamint a Kurdisztáni Iszlám Csoport az előkészületek során ellenezte a referendum megtartását, ám a népszavazás idején azért nem mentek nyíltan szembe a népakarattal és nem kampányoltak hangosan a függetlenség ellen. A Kurdisztáni Patrióta Unió, amely ugyancsak politikai megfontolásból ellenezte kezdetben Barzaniék lépését, a referendum napján bejelentette, semleges álláspontra helyezkedik, tagjai és támogatói pedig tegyenek lelkiismeretük szerint. Ennek a belső politikai ellentétnek köszönhető többek között, hogy a részvétel 72,3 százalékos volt, az igenek pedig nem 100, hanem 91,83 százalékos aránnyal győztek.

Jókívánságok Katalóniából
Nem meglepő módon, elsőként a katalán elnök gratulált Maszúd Barzaninak a hétfői referendum után. Carles Puigdemont kedden jelentette be, hogy telefonon kívánt sok sikert az észak-iraki kurdok függetlenségi törekvéseihez. Elmondása szerint a jókívánságok kölcsönösek voltak, a kurd elnök is jókívánságait fejezte ki az október elsejére tervezett, a spanyol kormányzat által leutasított katalán függetlenségi népszavazás szervezőinek. Kitartást kívánt a kurdoknak a referendumon megfigyelőként részt vevő Josep Alay katalán professzor is. Barcelona Egyetemen Ázsia történelmére szakosodott tanára a vitatott területek közé tartozó, de a kurd pesmerga fegyveresek védelme alatt álló Ninive tartomány legnagyobb szavazókörzetében, Sheikhanban felügyelte a voksolás tisztaságát.
A Rudaw televíziónak adott nyilatkozatában azt emelte ki, hogy Katalóniának és Kurdisztánnak, mindazoknak a területeknek, amelyek a függetlenségüket keresik, eltökélten ki kell tartaniuk céljuk mellett és tovább kell haladniuk ezen az úton. Alay professzor szerint a referendum békésen és demokratikusan zajlott le, modell értékű lehet minden más önrendelkezési törekvés számára. Katalónia élénken figyel arra, hogyan reagál a világ a kurd államalapítási törekvésekre.

Szerző
Frissítve: 2017.09.28. 11:19