Hülyének nézni

A magyar kormány Soros-plakátjai - amelyeket mostanra már a kínai sajtó is az európai antiszemitizmus jó példájaként mutat be - nyilván egyetlen törvényt sem sértenek, ha egyetlen kormányhivatal sem veszi a fáradságot, hogy kivezényelje ellenük a munkatársaiból verbuvált plakátkommandót. Nem úgy a Jobbik hirdetései, melyek eltávolítását a Pest Megyei Kormányhivatal elrendelte, mondván: "a tiltott pártfinanszírozás tilalmába ütköző, jogsértő módon kihelyezett plakátok". Hasonló sorsra jutottak korábban a Kétfarkú Kutyapárt ellen-kampányainak plakátjai is ("Hülye kérdésre hülye válasz"), pedig akkor még csak nem is létezett a mai szabályozás. Nem is jutott eszébe a hatalomnak a tiltott pártfinanszírozás. Akkor miért távolították el őket?

Csak. Nyilván nem tetszettek valakinek, mert hülyét csináltak a kormányból és az orbáni gyűlöletpropagandából. A hatalom a legkevésbé azt szereti, ha alattvalói kiröhögik, vagyis meg kellett állítani őket. Ugyanígy meg kellene állítaniuk a Jobbikot és az ország plakáthelyeinek jelentős hányadával rendelkező Simicska Lajost is, s eddig úgy nézett ki, ez nem fog egykönnyen menni. (Nem is megy.) Pedig pont a Jobbik és az Orbán legbelsőbb köréhez tartozó üzletember hirdetései miatt kellett nyár elején a Ház rendkívüli ülésén új plakáttörvényt hozni - bocsánat, a településkép védelméről szóló törvényt módosítani. A "Ti dolgoztok, Ők lopnak"-féle szlogenek kiverhették a biztosítékot a rajtuk szereplőknél. Orbánnál biztosan, amit Simicska előre sejthetett, hiszen ezeréves barátság kötötte őket össze. Kevés - ma már nem létező - becsületére büszkébb, hiúbb ember van a kormányfőnél, de Rogán és Habony, akik szintén ott virítottak minden út szélén, versenybe szállhatnak vele.

Szóval kellett valami, hogy eltűnjenek ezek a tűrhetetlen hirdetések. De a településkép védelméről szóló törvényt kijátszották. A Jobbik ugyanis bevásárolt plakáthelyekből, így már nem kell listaáron vásárolnia. Vagy csak saját magától. Simicska pedig kiadta talányos közleményét, amelyben közölte, hogy cégei (Publimont, Mahír) nem fogadnak el politikai hirdetéseket. Persze nem ez a talány, hanem hogy azt írta: mivel a hatalom a nyílt erőszak útjára lépett "a kialakult helyzetre figyelemmel, minden további anyagi és személyes kockázatvállalást, mind a magam, mind a társaságaim vezetői részéről lehetetlennek tartok".

Amit sokan úgy értelmeztek, hogy Simicska feladta. Se egy g-zés, se egy ügynökvád nem hangzott el, Lajos visszavonult, nincs több kidobni való pénze, stb. Nehéz ezt elhinni, nem is hisszük; ez az ember nem nyugszik addig, amíg valamilyen módon nem törleszt Orbánnak. Mert elvette tőle a játékszerét, az általa kitalált, felépített és működtetett gazdasági birodalmat, amit ma volt gázszerelők kótyavetyélnek. A Fidesz több mint 20 éven keresztül Simicskából, az ő eszéből és a pénzéből élt, Orbánból is ő csinált miniszterelnököt - legalábbis így gondolhatja.

A kevésből, amit tudni lehet róla, az következik, hogy Lajos nem adja fel. Hajtja a sértettsége, űzi gazdasági karanténba kerülése. És nem szereti, ha őt nézik hülyének.

Szerző
2017.09.29 08:11

Értelmetlen óraátállítás, ezer forintot sem spórolunk vele

Publikálás dátuma
2018.09.22 13:00

Fotó: / Gubin Yury
Energetikai szakértők se érzik a - tervek szerint jövő októbertől megszűnő - óraátállítás szükségességét.
A Mavir becslései szerint az ország évente átlagosan mintegy 100-120 ezer megawattóra (MWh) villamos energiát takarít meg a téli és nyári időszámítás váltakoztatásával, ami megfelel egy közepes méretű magyar város éves fogyasztásának – közölte lapunk érdeklődésére a hazai villamosenergia-rendszer egyensúlyáért felelős társaság. Az állami cég korábbi közleményeivel szó szerint megegyező mondat azért lehet üzenet-értékű, mert az Európai Bizottság a „polgárok kérésére” a téli-nyári időszámítás eltörléséről döntött. A Mavir ennek konkrét véleményezését elhárította, mondván, egy részleteiben nem ismert javaslatról nem tudnak nyilatkozni. A jogszabály módosulása esetén azt természetesen végrehajtják – tették hozzá. Mindez ugyanakkor azt az érzetet erősíti, hogy – számos szakértőtől eltérően – a hazai rendszerirányítónak nem ingott meg a téli-nyári időszámítás hasznosságába vetett hite. Bár az óraátállítás élettani hatásai is nagyrészt megkérdőjelezhetők, valójában annak energetikai hasznossága se túl jelentős – közölte lapunk megkeresésére Haddad Richárd, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának intézeti mérnöke. A Mavir által említett érték az ország körülbelül 45 millió megawattórás fogyasztásának alig több mint két ezreléke. Ez a többletfogyasztás a villamosenergia-rendszernek nem okoz semminemű többletterhet. Már csak azért sem, mert az európai piacot jelenleg túlkínálat jellemzi. De a háztartásoknak se hoz különösebb hasznot: a 4,5 millió lakásra vetítve a rendszerirányító által említett éves megtakarítás még az ezer forintot se éri el. Ennyi tehát az óraátállítás egy hazai családra vetíthető haszna. (Igaz, a számítás elvi, hisz a háztartások mindössze a hazai áramfogyasztás körülbelül negyedét képviselik.) Az időmérés nyári eltolásának a szakértő a reggeli csúcsban semminemű jelentőséget nem tulajdonít. A közvilágításban és a háztartásokban használt lámpák fogyasztása az elmúlt évek során a töredékére esett. A reggeli fogyasztás felfutása így sokkal inkább az iparnak és a közlekedésnek tudható be, amit a napfény szinte egyáltalán nem befolyásol. A második, szürkületkor tapasztalható fogyasztási csúcs mögött ugyan kétségkívül a háztartások – elsősorban a melegítésre használt elektromos berendezések – állnak, de ezt mérsékli a vezérelt – vagyis a nagy terheléskor kikapcsoló – áram elterjedtsége. Árnyalja a képet, hogy az óraátállítás ellenére az összfogyasztás nem csökkent. Haddad Richárd szerint ugyanis az alacsony tarifák és fogyasztás nem ösztönöznek a használat visszafogására. Így reggel akár világosban is felkapcsoljuk a villanyt. A 70-es években, amikor az óraátállítás a világon széles körben elterjedt, a módszer az olajárugrás ellen még hatékony módszernek bizonyult. Ám az energia árának – várhatóan hosszú távú – esésével ez a haszon fokozatosan csökken. Mindemellett Haddad Richárd a mostani brüsszeli intézkedéseket is látszatintézkedésnek tartja. Szerinte napi egy óra eltolása nem okoz nagyobb élettani megterhelést egy időjárási frontnál vagy akár egy hosszabb utazásnál. Ha választani lehetne, hogy a téli vagy a nyári időszámítás maradjon állandó, energetikai oldalról a főtitkár ez utóbbi mellett tenné le a voksát. (Ez csak azért vet fel kérdéseket, mert az „alap”-idősáv a téli és a nyári az „eltolt”.)

Már csak kétszer kell tekerni

Az Európai Bizottság a hét elején közzétette: a jövő év második felétől az unió területén eltörlik az óraátállítást. (Így nálunk most októberben, illetve jövő év márciusában kell még egyszer vissza- illetve előreállítani a mutatót.) A tagállamok jövő áprilisig dönthetnek, hogy a téli vagy a nyári időszámítást tartják meg. Az Európai Bizottság a nyáron konzultáció keretében kérte ki a polgárok és az őket képviselő szervezetek véleményét. Itt a megszólalók 84 százaléka az óraátállítás ellen tett hitet. Az Európai Bizottság ezt emelte hivatalos szintre. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint „az óraátállítás eltörlésénél Jean-Claude Juncker bizottsági elnöknek volt már rosszabb ötlete is”. Ugyanakkor közlése szerint a magyar kormány a kérdésben még nem alakította ki álláspontját. A Magyar Alvásközpont az élettani hatások miatt a téli időszámítás fenntartását javasolja. Mások szerint Magyarországnak – egy fajta politikai döntésként - a hozzá gazdaságilag kötődő államok választásához lesz érdemes igazodnia.

Mi voltunk az elsők

A világon elsőként 1916-ban Magyarországon – pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchiában és a Német Császárságban – vezették be a nyári időszámítást az idő egy órával későbbre állításával, már akkor is kifejezetten energiatakarékossági okokból. Ezt, miközben a világ nagy részén elterjedt, 1919-ig, majd 1941-1949-ig, 1954-1957-ig alkalmazták nálunk, illetve 1980-tól egész mostanáig folyamatosan. Az elmúlt évek során ugyanakkor világszerte előtérbe kerültek az óraátállítás káros élettani hatásait ecsetelő, egyszersmind gazdasági jelentőségét lekicsinylő vélemények.

2018.09.22 13:00
Frissítve: 2018.09.22 13:00

Megmentők

Most, sok évvel a devizahitelesek megmentése után (ami úgy kezdődött, hogy Kósa Lajos a de facto államcsődben lévő Görögországhoz hasonlította Magyarország pénzügyi helyzetét, amitől azonnal elszálltak a devizaárfolyamok, durván tovább nehezítve az adósok amúgy is reménytelen helyzetét), talán nem idő előtti a kijelentés: az Orbán-kormány zseniálisan csinálta. Mármint a maga szempontjából: briliáns választ adott arra a kérdésre, hogy kinek kell viselnie a devizahitelek árfolyamváltozásának kockázatát. Orbánék – nem méltányos, de praktikus – válasza így hangzott: bárkinek, csak nekik nem. (Azért mondjuk, hogy nem méltányos, mert anno még az első Orbán-kabinet kezdeményezte azt a törvénymódosítást, amely megalapozta a lakossági devizahitelek elburjánzását.) A hárítási stratégia mindmáig szinte tökéletesen működött, most azonban hajszál került a levesbe, miután az EU Bírósága egy magyar ügyben kimondta, amit sem a kormány, sem a parlament, sem pedig a hazai bíróság nem akart eddig deklarálni: hogy a bankoknak tájékoztatási felelősségük is van, és perelhetőek, ha a hitelfelvevő bizonyítani tudja, hogy nem informálták őt kellő mélységgel az árfolyammozgásokból eredő veszélyekről. A kockázat ezen a ponton visszaszáll a kormányzatra, több ok miatt is. Egyrészt a bankszektor nagyobbik hányada időközben beolvadt a NER-be. Másrészt az ügyletek nagyságrendje miatt – azok is 120 ezren vannak, akiknek már a lakásukat árverezik a bankok a fejük fölül – megborulhat a bankszektor, az állam konszolidációra kényszerülhet. Harmadrészt pedig, amennyiben tényleg perek tíz- vagy százezrei indulnak, megdől az a hazug, de mégis széles körben hangoztatott alapállítás, hogy a Fidesz mindenkit megmentett, az adósmentésnek vége van. Dehogy van vége: a java csak most jön.
2018.09.22 09:37