Ray Johnson keze - George Brecht (1987–68)
Vajon hányan gondolkodtak már azon, milyen hangot ad egy kisütött hegedű? A japán Ay-O megtette, az ő művei is láthatók a Fluxus és barátai kiállításon, amely válogatás a budapesti székhelyű Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítvány és Gyűjtemény műtárgyaiból.
A George Maciunas által elindított Fluxus együttműködő, baráti kapcsolatokat is ápoló művészek nemzetközi csoportja, a hatvanas évek legkísérletezőbb művészeti szemléletmódjának képviselői. A Fluxus-művészek nem veszik magukat komolyan és kigúnyolják az elitet: szerintük nemcsak az művészet, ami a múzeumban van, a művészet mindenkié. Provokatív műveikkel hívják fel a figyelmet a megszokásokra és a mindennapi tárgyhasználatra. A videóművészet, az intermédia - a hangok, szöveg, kép, hétköznapi tárgyak vegyítése -, az eat art, azaz az ételekkel való játék, rövid performanszok és a könyvművészet körébe tartoznak műalkotásaik, amelyeket sokszor a nézővel együtt hoztak létre.
A Ludwig több mint 600 tárgyat felvonultató tárlata sokrétű bemutatása a virágkorát a 90-es évekig élt Fluxusnak, tematikus elrendezésben láthatóak például George Brecht, Robert Filliou, Nam June Paik, Daniel Spoerri, Dieter Roth, Wolf Vostell, Lakner László, Altorjay Gábor, Perneczky Géza és Tót Endre munkái.
- A művészek mind a barátaim, képzeletben. Szenvedélyből kezdtem el gyűjteni a műveiket - mondta lapunknak a német Walter Schnepel műgyűjtő, a Tecnolumen gyár alapítója, aki a 80-as években kezdte megvásárolni a Fluxus-műveket. - Az 1920 körüli művészetet nagyon szeretem. Ekörül indul Marcel Duchamp és a dadaizmus is, amelynek követője a Fluxus - mondta és viccesen hozzátette, szereti az absztrakt festészetet is, egyik kedvenc alkotása Malevics Fekete négyzet fehér alapon című képe, mert nem jelent semmit. Megvételükkor egyébként intuitíven választotta ki a műveket, amelyek üzenetét nem lehet lefordítani, mint ahogy Beethoven zenéjét sem lehet.
Rocker - André Thomkins (1969, kabát gumibelsőből)
A kiállításon látható Joseph Beuys néhány műve is. A művészet, társadalom és politika kérdéseit alapvetően összetartozónak gondoló német Beuys-t a XX. század második felének legnagyobb hatású művészének tartják, idén került mozikba Andres Veiel róla készült dokumentumfilmje. Beuys szerint minden ember művész. A gondolkodás ugyanis kreatív folyamat, ami befolyásolja, hogyan cselekszünk, tehát formálja a világot, azaz társadalmi szobrászat. Megalapította a tanítást és tanulást is művészetként felfogó Free International University-t, a pártok elavult rendszere helyett egy közvetlen demokráciát támogató szervezetet és politizált a zöldek színeiben is, a düsseldorfi Állami Művészeti Akadémián tanárként diákjaival felforgatta az intézményt.
- Azt akarta, hogy az emberek magukban találják meg a kreativitást, a gondolkodó, szabad embert. Nem szerette sem a politika, sem a művészet szót, mindkettőre az alakítást használta. Arra akarta rávenni az embereket, hogy vegyenek részt az alakítás folyamatában - mondta lapunknak Rhea Thönges-Stringaris művészettörténész, aki Beuys munkatársaként 1972-86 között együtt dolgozott a művésszel az ötévente megrendezett kortárs művészeti kiállítás, a Documenta során. Számára az egyik legemlékezetesebb projekt az volt, amikor Beuys hétezer tölgyfa ültetését tervezte el, ami egyszerre volt ökológiai projekt és változó szobor.
A kritikus nevetései - Richard Hamilton (1968)
Beuys-t többen megvádolták a náci ideológiához való kötődéssel. Tinédzserkorában a Hitlerjugend tagja volt, a második világháború alatt a Luftwaffe pilótája. - Gyerekként azt csinálta, mint a többi fiatal, de a politikához nem volt köze. Túl anarchista volt, hogy engedelmeskedjen bárkinek. A Luftwaffe-hoz azért jelentkezett önként, mert repülni akart, és így választhatott. Később azt mondta, megérdemelte, hogy meglőtték, bűntudata volt - mondta Rhea Thönges-Stringaris.
Beuys ugyan eltávolodott a Fluxustól, művei a csoport legpolitikusabb vonalához tartoznak. Abban pedig osztozik velük, hogy a művészet közösen jön létre a nézővel, aki együtt nevet a művészekkel az üvegvitrin mögé dugott poros műtárgyakon.
