Előfizetés

Budapest Art Mentor Képzőművészeti Program

K.Sz.
Publikálás dátuma
2017.10.03. 07:46

A Budapest Art Mentor program célja, hogy évente kilenc képzőművésznek lehetőséget teremtsen színre lépni a hazai és nemzetközi művészeti porondon. A program csak Magyarországon számít újdonságnak, illetve itt is csak a képzőművészeti életben, hiszen például a komolyzenei mentorálás hosszú előzményekkel bír. Sőt, az irodalmi mentorálásban még az állam is fantáziát láthatott, különben valószínűleg nem támogatná az Orbán János Dénes vezette Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft-t (KPMTG) lassan egymilliárd forinttal.

Ellenmentorok az irodalomban
A KMTG részrehajló felültámogatottsága ellen tiltakozva a Szépírók Társasága, a FISZ és a JAK tagjai közül több író jelezte egy éve, hogy ingyen mentorálnak pályakezdőket. A tanárok között található Babiczky Tibor, Bartók Imre, Bencsik Orsolya, Deres Kornélia, Csobánka Zsuzsa Emese, Gerőcs Péter, Kollár Árpád, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Orcsik Roland, Pion István, Pollágh Péter, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Sopotnik Zoltán, Térey János, Tolvaj Zoltán, Závada Péter.

A képzőművészek mentorálása szerencsére távol esik a politika látószögétől. Esetükben háromfős kuratórium dönti el, ki vehet részt az ingyenes oktatáson. A kuratórium tagjai Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója, Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője és Ledényi Attila, az Art Market Budapest igazgatója. Pályázni október 8-ig lehet. A Budapest Art Mentor program két féléves képzés, ez idő alatt a mentoráltak elsajátítják a szükséges kommunikációs készségeket, pénzügyi és jogi alapokat, megismerik a képzőművészeti élet viszonyrendszerét. Útmutatást és javaslatokat kapnak arra, hogy hogyan prezentálják magukat a célközönségüknek és hogyan írjanak pályázatot.

A mentorok: Bérczi Linda, a Budapest Art Week igazgatója, Tóth Sándor Pál, art consultant és Vákony Délia művészettörténész. Az oktatók között szerepel Deák Erika, az azonos nevű – komoly külföldi sikereket elérő - galéria alapítója és igazgatója, a Magyar Kortárs Művészeti Galériák Országos Egyesületének korábbi alelnöke, és Petrányi Zsolt művészettörténész, kurátor is, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének főosztályvezetője, a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, majd a Műcsarnok volt igazgatója. 

Névjegy
A jelentős hazai kiállításokon kívül nemzetközi vásárokra viszi a magyar alkotókat. Létrehozta Münchenben a Münich Temporary kiállítóteret,ahol a legfontosabb kortárs magyar és Közép-Kelet európai képzőművészeket mutatja majd be a német közönségnek.

Kinevették a múzeumot is a művészek

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2017.10.03. 07:45

“Ez komolyan művészet?” - kérdezhetné a látogató a Ludwig Múzeum kiállításán. A válasz igen, csak nem komolyan.
Ray Johnson keze - George Brecht (1987–68)

Ray Johnson keze - George Brecht (1987–68)

Vajon hányan gondolkodtak már azon, milyen hangot ad egy kisütött hegedű? A japán Ay-O megtette, az ő művei is láthatók a Fluxus és barátai kiállításon, amely válogatás a budapesti székhelyű Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítvány és Gyűjtemény műtárgyaiból.

A George Maciunas által elindított Fluxus együttműködő, baráti kapcsolatokat is ápoló művészek nemzetközi csoportja, a hatvanas évek legkísérletezőbb művészeti szemléletmódjának képviselői. A Fluxus-művészek nem veszik magukat komolyan és kigúnyolják az elitet: szerintük nemcsak az művészet, ami a múzeumban van, a művészet mindenkié. Provokatív műveikkel hívják fel a figyelmet a megszokásokra és a mindennapi tárgyhasználatra. A videóművészet, az intermédia - a hangok, szöveg, kép, hétköznapi tárgyak vegyítése -, az eat art, azaz az ételekkel való játék, rövid performanszok és a könyvművészet körébe tartoznak műalkotásaik, amelyeket sokszor a nézővel együtt hoztak létre.

A Ludwig több mint 600 tárgyat felvonultató tárlata sokrétű bemutatása a virágkorát a 90-es évekig élt Fluxusnak, tematikus elrendezésben láthatóak például George Brecht, Robert Filliou, Nam June Paik, Daniel Spoerri, Dieter Roth, Wolf Vostell, Lakner László, Altorjay Gábor, Perneczky Géza és Tót Endre munkái.

- A művészek mind a barátaim, képzeletben. Szenvedélyből kezdtem el gyűjteni a műveiket - mondta lapunknak a német Walter Schnepel műgyűjtő, a Tecnolumen gyár alapítója, aki a 80-as években kezdte megvásárolni a Fluxus-műveket. - Az 1920 körüli művészetet nagyon szeretem. Ekörül indul Marcel Duchamp és a dadaizmus is, amelynek követője a Fluxus - mondta és viccesen hozzátette, szereti az absztrakt festészetet is, egyik kedvenc alkotása Malevics Fekete négyzet fehér alapon című képe, mert nem jelent semmit. Megvételükkor egyébként intuitíven választotta ki a műveket, amelyek üzenetét nem lehet lefordítani, mint ahogy Beethoven zenéjét sem lehet.

Rocker - André Thomkins (1969, kabát gumibelsőből)

Rocker - André Thomkins (1969, kabát gumibelsőből)

A kiállításon látható Joseph Beuys néhány műve is. A művészet, társadalom és politika kérdéseit alapvetően összetartozónak gondoló német Beuys-t a XX. század második felének legnagyobb hatású művészének tartják, idén került mozikba Andres Veiel róla készült dokumentumfilmje. Beuys szerint minden ember művész. A gondolkodás ugyanis kreatív folyamat, ami befolyásolja, hogyan cselekszünk, tehát formálja a világot, azaz társadalmi szobrászat. Megalapította a tanítást és tanulást is művészetként felfogó Free International University-t, a pártok elavult rendszere helyett egy közvetlen demokráciát támogató szervezetet és politizált a zöldek színeiben is, a düsseldorfi Állami Művészeti Akadémián tanárként diákjaival felforgatta az intézményt.

- Azt akarta, hogy az emberek magukban találják meg a kreativitást, a gondolkodó, szabad embert. Nem szerette sem a politika, sem a művészet szót, mindkettőre az alakítást használta. Arra akarta rávenni az embereket, hogy vegyenek részt az alakítás folyamatában - mondta lapunknak Rhea Thönges-Stringaris művészettörténész, aki Beuys munkatársaként 1972-86 között együtt dolgozott a művésszel az ötévente megrendezett kortárs művészeti kiállítás, a Documenta során. Számára az egyik legemlékezetesebb projekt az volt, amikor Beuys hétezer tölgyfa ültetését tervezte el, ami egyszerre volt ökológiai projekt és változó szobor.

A kritikus nevetései - Richard Hamilton (1968)

A kritikus nevetései - Richard Hamilton (1968)

Beuys-t többen megvádolták a náci ideológiához való kötődéssel. Tinédzserkorában a Hitlerjugend tagja volt, a második világháború alatt a Luftwaffe pilótája. - Gyerekként azt csinálta, mint a többi fiatal, de a politikához nem volt köze. Túl anarchista volt, hogy engedelmeskedjen bárkinek. A Luftwaffe-hoz azért jelentkezett önként, mert repülni akart, és így választhatott. Később azt mondta, megérdemelte, hogy meglőtték, bűntudata volt - mondta Rhea Thönges-Stringaris.

Beuys ugyan eltávolodott a Fluxustól, művei a csoport legpolitikusabb vonalához tartoznak. Abban pedig osztozik velük, hogy a művészet közösen jön létre a nézővel, aki együtt nevet a művészekkel az üvegvitrin mögé dugott poros műtárgyakon.

Női pillantások Udinében

Publikálás dátuma
2017.10.02. 07:48

Gábor Enikő Önarckép című alkotásával képviseli hazánkat A nők és a fotográfia címmel rendezett kiállításon, ahol olyan meghatározó női fotőművészek képei is szerepelnek, mint Cindy Shermann, Diana Arbus, Annie Leibovitz vagy Nan Goldin. A fotográfia női mestereinek munkáiból készült válogatás a fényképezés több mint egy évszázadát öleli fel, 160 női fotográfus egy-egy képét bemutatva. A Civici Musei di Udine kiállítása január 7-ig látogatható.