Spanyolország - Káoszt hozhat a „Catalexit”

Publikálás dátuma
2017.10.04. 07:34
Fotó: AFP/Josep Lago

A piacok késlekedés nélkül reagáltak az ibériai eseményekre, az euro árfolyama minden fontosabb valutával szemben süllyedt, 0,6 százalékos csökkenés után 1,1757 dolláros árfolyamon jegyezték hétfőn az európai fizetőeszközt.

Elemzők találgatják, mit hoz a jövő a népszavazás után, és egyetértenek abban, bármilyen forgatókönyv valósul is meg, az eddig dinamikusként, kiegyensúlyozottként és nem utolsó sorban nyugodtként nyilvántartott katalán gazdaságra bizonytalanság, káosz vár. A Barclays, a Merril Lynch és a Goldman Sachs elemzői szerint Katalónia vonzereje jelentősen romolhat, és a számla nagyon hamar megérkezik. Spanyolország leggazdagabb régiója, nemrég még a svájcihoz, vagy a dánhoz hasonló babérokra tört a termelékenység terén, kihasználva stratégiai helyét a nemzetközi kereskedelemben, valamint a felsőoktatás és a magánszektor innovációt teremtő együttműködését.

Fotó: AFP/Marco Panzetti

Fotó: AFP/Marco Panzetti

A spanyol GDP 20 százalékát adja a tartomány, ez 221 milliárd eurót jelent. A húzóágazat 74 százalékos részesedéssel, ahogy más fejlett országokban is a szolgáltatás, benne a turizmus, míg az ipar 20 százalékkal járul hozzá a gazdagodáshoz. Az egy főre eső bruttó érték 29728 euró, amivel, ha önállóan jegyeznék az EU rangsorában a 12. lenne, megelőzve Olaszországot, Portugáliát és Spanyolországot is. Vásárlóerő tekintetében a kilencedik helyre jók a katalánok, olyan országok előtt, mint Nagy Britannia, Franciaország, vagy Finnország. A munkanélküliség az Eurostat legfrissebb adatai szerint 13,2 százalék, szemben az ország többi részének 17 százalékos átlagával. Kereskedelmi mérlege is erőt tükröz, Spanyolországon kívül közel 13 milliárd euro, míg Spanyolországgal szemben 14 milliárd a többlet. Az idei előrejelzések szerint a gazdaság 2,7 százalékkal bővül, de ezt is, ahogy a többi statisztika alakulását egyetlen nap drasztikus eseményei alaposan megkérdőjelezték.

A lehetőséget, hogy év végére független lesz a tartomány, a szakértők többsége kizárja, ám a nemzetközi pénzvilág és nem utolsó sorban Brüsszel lehetséges reakcióit azonban latolgatják. Problémákkal szembesülne az ország bankrendszere, amelynek gyengesége, hogy túl nagy, nem a lokális igényekre van szabva. A katalán székhelyű intézmények által kezelt pénz összege messze meghaladja a régió GDP-jét, így krízis esetén az állam ereje nem lenne elég a betétgaranciákra. Szembesülni kellene az eladósodottsággal is, és nem csak a sajáttal, hanem a spanyol államadósság 20 százalékáért is helyt kellene állni Barcelonának. Ez összesen a GDP 134 százalékát tenné ki, és mindezt egy bizalomvesztett piaci közegben kellene menedzselni.

A „Catalexit” nyomán hosszú, bizonytalan periódus várna a magánszektorra – figyelmeztetett Geoffrey Minne, az ING közgazdásza. A szakember szerint a háztartások kétharmada visszafoghatja a fogyasztását, és még arra is számítani lehet, hogy a nyugtalanság pánikká alakulhat, ami a pénzügyi szektornak lenne végzetes. A spanyol gazdaság motorját jelentő Katalónia számára azonban a legdrasztikusabb következmény az Európai Unióval való szakítás lehet. A külföldi befektetések 70 százaléka a közösségből érkezik, és a régió exportjának 65 százaléka is ott talál vevőt. Az EU-ból való kényszertávozás egyet jelentene az EKB védőernyőjének elvesztésével is, megoldást kellene találni a mintegy 75 milliárd eurós államadósság refinanszírozására Az Európai Központi Bank csak augusztusban 5,1 milliárd euró spanyol adósságot vásárolt fel kötvényprogramjában. A visszatérés pedig nagyon is bizonytalan, évekbe telhet, még akkor is ha Madrid nem opponál, de a jelek szerint Brüsszel sem várná tárt karokkal a szakadárokat.

Általános szrájkkal tiltakoztak a helyiek
Katalónia félgőzzel megy – így jellemezte a keddi állapotokat az El País. A függetlenségi referendum során kibontakozó erőszak ellen tiltakozásul általános sztrájkot hirdettek a 7,5 milliós autonóm régióban. A tv-felvételek tanúsága szerint Barcelona központjában és több városban is fesztiválhangulat uralkodott, autók alig közlekedtek, az emberek az utcákon sétáltak. Szinte egy iskolában sem tartottak oktatást, a boltok, a kulturális intézmények többsége is zárva volt, valamint a tömegközlekedési eszközök is csak ritkán jártak.
A tűzoltók is demonstrációt hirdettek, valamint a kormányzó Néppárt katalóniai székháza előtt is mintegy kétezren gyülekeztek, ám Carles Puigdemont katalán vezető arra kérte az utcán tiltakozó embereket, hogy „ne üljenek fel a provokációknak”, és „békésen, demokratikusan, és méltósággal” fejezzék ki nemtetszésüket, amiért vasárnap közel ezer ember sérült meg a rohamrendőrök és a szavazni vágyók közti összetűzések során.

Szerző

Keserédes német évforduló

Publikálás dátuma
2017.10.04. 07:32
Fotó: AFP/Arne Dedert
Nem éppen ünnepi hangulat jellemezte a 27 évvel ezelőtti újraegyesítés kapcsán tartott megemlékezéseket.

A német egységgel kapcsolatos eufória már régesrég tovaillant, a másfél héttel ezelőtti parlamenti választás ráadásul arra mutatott rá: mennyire nem lehet még ma sem egységes Németországról beszélni. A szélsőjobboldali Alternatíva (AfD) a volt NDK területén a második legtöbb mandátumot szerezte a kereszténydemokraták (CDU) mögött, Szász-Anhalt tartományban pedig a legerősebb politikai erőnek bizonyult. Míg keleten az AfD 20,5 százalékot kapott, nyugaton nagyjából feleannyit.

Az „NDK-sok” azonban nem azért voksoltak a nyugatnémeteknél nagyobb számban a populistákra, mert jobban áhítoznának az eurózónából való kilépés után, vagy rasszistábbak lennének náluk: így tiltakoztak amiatt, hogy az országrészben még mindig alacsonyabb az életszínvonal és magasabb a munkanélküliek aránya, mint az „NSZK-ban”.

A szomorú valóság az, hogy a két országrész közötti falak máig megmaradtak. Hiába nőtt fel azóta egy generáció, a gondolkodásbeli különbség is megmaradt, amint ez az INSA közvélemény-kutató felmérése is igazolja. A kutatás szerint a németek mintegy kétharmada (64,9 százalék) látja úgy, hogy az emberekben még ma is élénken él a régi megosztottság. Jellemző, a keletnémeteknek mindössze 17,3 százaléka véli úgy, hogy Németország tényleg egységessé vált, a nyugatnémeteknél ez az arány hét százalékkal magasabb. Megdöbbentő az az adat, amely szerint a megkérdezetteknek csak 36 százaléka nyilatkozott úgy: elsődlegesen „össznémetnek” tartja magát, 32,5 százalék viszont azt közölte, sokkal inkább kötődik tartományához, mint az egységes Németországhoz.

A különbségek azonban nemcsak elméletben léteznek. A volt NDK GDP-je még mindig körülbelül 30 százalékkal alacsonyabb a nyugatnémetnél. A keletnémetek azonban hajlamosak elfelejtkezni arról, mennyire mélyről indultak. Kezdetben hatalmas gondot jelentett a volt NDK felzárkóztatása a maródi gazdaság és az elöregedett infrastruktúra miatt. Ezért sem lebecsülendő, hogy bő két évtizeddel a német újraegyesítés után már 17 700 euró volt az éves átlagfizetés a keletnémet tartományokban, ami a nyugatnémet 84 százaléka. Még árnyaltabb a kép, ha azt vesszük, hogy a keletnémet árszínvonal alacsonyabb a nyugatnémetnél. Ráadásul a fizetések közötti különbségek jóval kisebbek annál, mint amennyit a nyugat-, s amennyit a keletnémet gazdaság termel. Igaz, az eltérés részben abból fakad, hogy sokan az új tartományokból a volt NSZK területén vállaltak munkát.

A legnagyobb gond az, hogy a volt NDK területén még mindig magas az állástalanok aránya. Az öt legnagyobb munkanélküli rátát felmutató német tartományból négy keletnémet, csak Bréma „furakodik” Brandenburg, Szász-Anhalt, Berlin és Mecklenburg-Elő-Pomeránia közé. Ugyanakkor e tekintetben is jelentős eredményeket ért el a német állam. Míg a volt NDK területén 9,4, a volt NSZK-ban hat százalék az állástalanok aránya.

Hiába azonban az eredmények, a választások egyértelműen azt mutatták, a keletnémetek sokkal rosszabbnak érzik a sorsukat nyugatnémet honfitársaikénál. Ezt a gordiuszi csomót kellene átvágnia a következő kormánynak, ami felettébb nehéz feladatnak ígérkezik.

Mainzban emlékezett Merkel és Steinmeier
Tegnap a mainzi székesegyházban, ökumenikus istentiszteleten emlékeztek a német egység megteremtésére. A rendezvényen 800 meghívott volt jelen, köztük Frank-Walter Steinmeier államfő, Angela Merkel kancellár és a Bundestag távozó elnöke, Norbert Lammert. A német elnök figyelmeztetett arra: új falak emelkednek Németországban, ezt mutatja a szeptemberben tartott szövetségi parlamenti választás eredménye is. Kiemelte, hogy falak emelkednek város és vidék, szegény és gazdag, fiatal és idős, továbbá az internet és az inerneten kívüli világ között. A központi ünnepségeket minden évben más és más tartományban tartják, ezúttal Rajnavidék-Pfalz volt a vendéglátó.

Nem fiatalnak való vidék

Publikálás dátuma
2017.10.04. 07:31
Fotó: AFP/Vladimir Simicek
Hiába tűzte zászlajára a kormány a 13. és a 14. fizetés bevezetését és a minimálbér emelését, a fiatalok közel egyharmada mégis el akarja hagyni az országot.

Kétszáz méteres papírkígyót terítettek szét néhány napja az egyik belvárosi utcán egy civil szervezet munkatársai. A megmozdulás a fiatal szlovákiai vállalkozókat sújtó bürokráciára figyelmeztetett. Ez azonban csak egyike a számos oknak, amelyek miatt rengeteg érettségizett és frissdiplomás inkább külföldön képzeli el az érvényesülést.

„Fiatal vagyok, ezért nem éri meg Szlovákiában maradnom” – összegezte a megkérdezettek véleményét Katarína Čavojská, Szlovákia Ifjúsági Tanácsának munkatársa. A szervezet által, 700 személy bevonásával végzett közvélemény-kutatásból kiderült, hogy, a 15-24 éves korosztály 29 százaléka el akarja hagyni az országot, mivel nem elégedett a Szlovákia kínálta lehetőségekkel.

Még borúsabb jövőképet mutat az ellenzéki Denník N tavalyi felmérése. A napilap kétszáz szlovákiai gimnazistát kérdezett meg. Válaszukból kiderült, kétharmaduk fontolgatja, hogy külföldön próbálkozik a jobb megélhetéssel, mivel nem bíznak az ország vezetésében. Félnek, hogy odahaza nem találnak maguknak megfelelő jövedelmet biztosító munkát, és nem utolsósorban zavarja őket a Szlovákiában elhatalmasodott korrupció és bürokrácia. A felmérés szerint nemcsak az anyagi megbecsüléssel elégedetlenek, általános a bizalmatlanság a fiatalok körében a politikusok iránt: a kormányban és a parlamentben például 80 százalékuk nem bízik.

„A fiatalok úgy érzik, nem érdekelnek senkit. Az a benyomásuk, hogy a politikusokat hidegen hagyják a problémáik, és hogy nem tudják befolyásolni az ország irányulását” – jelentette ki Čavojská. Hozzátette, a probléma gyökerei a nem túl fényes kilátásokban keresendők.

A kilátások már a kezdő vállalkozók esetében sem igazán jók: ha egy fiatal saját vállalkozást akar indítani Szlovákiában, rögtön 33 hivatali intézkedés vár rá. Amennyiben ez sem venné el a kedvét a vállalkozástól, évente kénytelen lesz további 164 órát ügyintézéssel tölteni, hogy eleget tegyen 78 bürokratikus kötelezettségének, mindez a plusz munka pedig éves szinten több mint 1600 eurót vesz ki a zsebéből – áll az INESS gazdaságkutató szervezet elemzésében.

Mindeközben Szlovákiában rohamosan csökken a munkanélküliség, jelenleg rekordalacsony értéken, 6,5 százalékon áll. Az idillinek tűnő képet némileg árnyalja, hogy az egyik dél-szlovákiai járásban, Rimaszombat régiójában például 20 százalék fölött van a munkanélküliek aránya.

Hiába jár azonban a szlovákiai átlagbér már 900 euró fölött, a vállalkozói környezet meglehetősen barátságtalan. Az ezt rangsoroló százas listán Szlovákia közvetlenül Románia, Macedónia, Portugália és Spanyolország után kullogva idén csupán a 38. helyet tudta megszerezni – derül ki a Szlovákiai Vállalkozói Szövetség összesítéséből.

Pozitívum, hogy Szlovákiában a tanulmányuk mellett munkát vállaló fiatalok havi jövedelme 200 eurós határig adó- és járulékmentes. Ezt azonban sokan ki sem használják, mert külföldön tanulnak tovább. Az ország főiskolásainak 14 százaléka választ külföldi egyetemet, ez pedig a legmagasabb arány az OECD tagállamai között. A legtöbben a szomszédos Csehországban végzik egyetemi tanulmányaikat. A két nyelv és kultúra közelségén kívül az sem elhanyagolható tényező, hogy míg a világ legjobb ezer egyeteme közé legutóbb egyetlen szlovákiai felsőoktatási intézmény sem került be, ugyanezen a listán négy cseh egyetemet is találnunk.

Elemzők szerint a legnagyobb baj nem is az, hogy külföldön tanulnak tovább a szlovák fiatalok, sokkal nagyobb érvágás az országnak, hogy a frissdiplomások nem térnek haza. A LEAF nevű civil szervezet és a TREND gazdasági hetilap 5600, külföldön továbbtanuló fiatal részvételével készült közös felméréséből kiderül, egy éven belül mindössze négy százalékuk akar visszatérni, 75 százalékuk pedig egyáltalán nem tervezi a jövőjét Szlovákiába. A legtöbben közülük úgy nyilatkoztak, főleg az odahaza elburjánzott korrupció és a nepotizmus tartja vissza őket.

A baloldali Robert Fico vezette kormánykoalíció közben mentené a menthetőt: Pozsony 2015-ben egymillió eurós hazatérési programot hirdetett, melynek keretében a legrangosabb egyetemek szlovák végzőseit 10 ezer euróval, a több éve külföldön dolgozó szakembereket pedig fejenként 50 ezer euróval csábítanák vissza. Az oktatási tárca azóta nem túl közlékeny a kezdeményezés eredményeivel kapcsolatban, mióta kiderült, a program két év alatt mindössze kilenc szakembert tudtak „visszavásárolni” Szlovákiába.

Ficóék azóta persze újabb és újabb szociális intézkedéssel próbálják javítani az ország versenyképességét – és bővíteni választóik táborát. A múlt héten például a hárompárti kormánykoalíció bejelentette, a minimálbért jövőre 500 euróra emelik, és a jelenlegi összeg dupláját kapják bérpótlékként a hétvégén és ünnepnapokon dolgozók. A legnagyobb visszhangja annak volt, hogy belengették a 13. és 14. havi fizetés bevezetését is, persze nem kötelező jelleggel: ha a munkáltató megengedheti magának, hogy az év közepén és decemberben is utaljon egy-egy pluszfizetést, adó- és járulékkedvezményt kap. Ezzel a tervvel kapcsolatban azonban egyelőre óvatosan fogalmaznak, mondván: a terveket még finomítják, és várhatóan csak a hivatalos kormányjavaslatból derül majd ki, mennyi lesz az annyi.