Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, a kereszténydemokrata CDU szürke eminenciása, a Bundestag leendő elnöke azt mondta, jó esélyt lát arra, hogy létrejön a CDU/CSU, a liberális FDP és a Zöldek kormányzati együttműködése. Nincs ebben semmi meglepő, a német pártok képesek arra, hogy felülemelkedjenek önös érdekeiken és képesek együttműködni akkor is, ha a potenciális koalíciós partner bizonyos kérdésekben teljesen más álláspontot képvisel. Bár a CSU egyik illusztris politikusa, Markus Söder bajor pénzügyminiszter a minap a koalícióba való belépés feltételének nevezte, hogy legyen felső határa az országba bebocsátható menekültek számának, mostanra már ez sem látszik akadálynak.
Schäuble azt is elmondta: Párizst is megnyugtatták, hogy Németországnak továbbra is Európa-barát kormánya lesz. A német pénzügyminiszter kijelentésével kapcsolatban azonban komoly hiányérzetünk lehet. Arról ugyanis nem tett említést, hogy a közép-európai vezetőket is sorban felhívta volna, s igyekezett volna eloszlatni az Unió jövőjével kapcsolatos esetleges aggodalmaikat, holott a magyar kormány egy illusztris politikusától a minap azt hallhattuk: Berlinnek sokkal fontosabb az együttműködés a térség államaival, mint a franciákkal.
Valahogy azonban a jelek eddig nem arra utalnak, hogy a Berlin-V4-ek tandem határozza majd meg az Unió jövőjét. Mind Németország, mind Franciaország számára inkább az a magától értetődő: nekik kell új lendületet adniuk az EU-nak. Kérdés azonban, mennyire lesznek merészek a reformtervek. Emmanuel Macron a múlt héten olyan jövőképet vázolt fel, amely Budapest számára egészen riasztó lehet. A francia elnök de facto kihagyná a döntéshozatalból azokat az országokat, amelyek mindeddig nem vezették be a közös európai valutát. Közös parlamentjük, pénzügyminiszterük lenne, miközben az eurózónán kívül rekedtek az EU másodrangú tagjaivá válnának.
Angela Merkel nem mondott sem igent, sem nemet Macron legfontosabb javaslataira, Schäuble azonban azt közölte, ő is azon politikusok közé tartozik, akik támogatják a gyors változásokat. Márpedig ha Angela Merkel legközvetlenebb munkatársa ezt így látja, akkor a kancellár álláspontja sem állhat távol ettől. Most mindenki a CDU-ra figyel, s arra, hogy a párt a német koalíciós tárgyalásokon inkább a környezetvédők Macron-párti irányvonalát támogatják-e, vagy a liberálisokét, akik nem tartják meggyőzőnek a francia elnök felvetéseit.
A potenciális német koalíciós partnerek Európa-politikáját illetően messze nincsenek kibékíthetetlen ellentétek. Egyetértenek például abban, hogy az EU alapértékeit megsértő államokkal szemben keményebb fellépésre van szükség. Abban viszont nem, hogy az euróövezetnek nagyobb hatalmat adjanak-e. Ugyanakkor a liberálisok nem azért tartanak Macron terveitől, mert ennyire szívükön viselnék Magyarország vagy Lengyelország sorsát. Leginkább amiatt aggódnak, mert szerintük Párizs azt akarja, hogy Berlin fizesse az EU átalakítását.
Lassan, de biztosan körvonalazódik a jövő Európája, s egyre több jel utal arra: Budapestnek van mitől tartania.
