Precíz elegancia, mély fájdalom

Publikálás dátuma
2017.10.05. 07:47
Fotó: Tóth Gergő

Magyar és osztrák zeneszerzők műveiből összeállított műsorral jött most el a Művészetek Palotájába a Bécsi Filharmonikus Zenekar Zubin Mehta vezényletével. Az apropót a százötven éve történt kiegyezés szolgáltatta. Ehhez képest érdekes volt, hogy a fő szám, Bartók Concertója volt, amely 1943-ban, tehát jóval az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után keletkezett, egy teljesen más korszak szülötte. Gyanítom, hogy ez a választás annak az indiai származású Mehtának tulajdonítható inkább, aki 1956-ban magyar menekülteknek is muzsikált egy ausztriai menekülttáborban.

Az est Erkel Ünnepi nyitányával vette kezdetét, pikáns volt hallani egy bécsi (ámde sok magyarral felálló) zenekartól, benne a Himnuszból és a Szózatból vett zenei idézettekkel. Mindenesetre ünnepi módon hangzott fel a mű, a szimfonikusok rögtön azzal a vonós és fúvóshangzással szólaltak meg, amelynek hírnevüket köszönhetik. Nem igazán éreztem szerencsésnek, hogy ezután következett Haydn szimfónia concertantéja, ehhez a vonósok jó egyharmada levonult a színpadról, így ha nem is kamarazenekar, de egy kisebb szimfonikus együttes elé állt ki a négy szólista, köztük a filharmonikusok magyar csellósa, Nagy Róbert. A mű igazi haydni derűt sugároz, nyilvánvaló, hogy a hangzás változott, ezzel és a szólisták teljesítményével nem is volt semmi baj, de ma már – nem utolsósorban a régihangszeres együttesek működése nyomán – Haydnt illik izgalmasabb zeneszerzőként bemutatni. Úgy tűnik, van jelentősége annak, hogy jó pár évtizede Mehta magyar menekültekkel találkozott. Ezzel egy kis betekintést nyert abba huszadik századi magyar történelembe, amelyre az Amerikába emigrált Bartók a maga személyes tragédiáján keresztül reflektál a Concertóban. Az, hogy a zenekar tökéletes megszólalással szolgálta a művet csak az alap volt. Felsírtak a hegedűk – ha kellett – a fájdalmas dallamokat játszva, és döbbenetes volt mélyvonósok, csellók nagybőgők ereje, együtthangzása is, makulátlan a réz- és fafúvosok játéka.

De ami a lényeg: Zubin Mehta tudta, miről szól a mű, pontosan érezte, melyik motívum miért szólal meg. Ezt a perfektül játszó zenekar segítségével úgy sikerült közvetítenie, hogy nem esett túlzásokba, belülről fakadó mély zeneiséggel szolgálta a magyar zenei örökség egyik legjelentősebb darabjának elhangzását. Előre kiírt ráadásszámnak gondoltam Strauss Kék Duna-keringőjét, nem igazán illett ide, ha illik egyáltalán bármi ráadásféle a Concerto után, de ezzel és a valódi ráadással, a Tere-fere polkával már a kedélyeskedő, viccelődős újévi koncertek hangulatát idézték az előadók.

Szerző

Kétszeresen halhatatlan - Bálint András székfoglalója

Publikálás dátuma
2017.10.05. 07:46

Bálint András a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett, a székfoglalóján jártunk.

"Tagja lehetnék tulajdonképpen a Magyar Művészeti Akadémiának, mindhárom követelménynek megfelelek: beérett művész vagyok, aktív a közéletben és tevékenységemben vallom nemzeti elkötelezettségemet. Nem hívtak oda és nem is jelentkeztem. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia viszont hívott és tagjai közé választott" - ez a néhány mondat Bálint András akadémiai székfoglalójának a végén hangzott el. Fontosnak tartotta elmondani, nem kerülte meg a kényes kérdést. Elegánsan, mégis karakteresen fogalmazta meg álláspontját. Az más kérdés, hogy a művészeti és a tudományos élet ilyen borzalmas kettészakításának meg kell, hogy legyenek a felelősei. Talán érdemes ezen elgondolkodni, éppen a Magyar Művészeti Akadémia új elnökének a megválasztása előtt.

De maradjunk Bálint Andrásnál. Ferencz Győző, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke úgy vezette be a színész-rendező, volt színházigazgató székfoglalóját, hogy ezentúl Bálint András kétszeresen halhatatlan lesz, hiszen egyrészt színészként, színházi emberként tagja a Halhatatlanok Társulatának, másrészt mint Marosi Ernő korábban mondta, az Akadémia lényege a halhatatlanság. Így Bálint Andrásról (az akadémia szabályzata szerint rendezőként lehet tag) most már elmondható, hogy egyszeres Kossuth-díjas és kétszeres halhatatlan. Az Akadémia kisterme teljesen megtelt az alkalomra barátokkal, hozzátartozókkal, a köz és művészeti élet jeles személyiségeivel. Bálint András az önálló estjeit választotta témájául: "Miért éppen Szép Ernőt, Kosztolányit, Radnóti Miklóst, Babitsot, Márai Sándort, Arany Jánost és Heltai Jenőt választottam? Hogyan szerkesztettem az anyagokat? Milyen formában állítottam színpadra? Kik voltak munkatársaim? Mennyiben tekinthetők ezek monodrámának? Szavalóest vagy színház?"

Bálint András székfoglalója színvonalas előadásnak és nagyon személyes kitárulkozásnak is beillett, nem beszélve arról, hogy szuggesztíven, az öniróniát nem nélkülözve rendkívül hatásosan adta elő. Mindenre és mindenkire figyelt. A téma kapcsán beszélt saját identitásáról, arról, hogy ezt miként csempészte be Radnóti-estjébe, beavatta a hallgatóságot az estek kulisszatitkaiba, és nem mellesleg alkotótársairól, irodalmi tanácsadóiról sem feledkezett meg. Végül életjáradék helyett (az MMA-nál az a szokás) szép oklevéllel távozhatott. De úgy tűnt ő ettől az akadémiai tagságtól nem is várt mást, ezzel tökéletesen elégedett, a helyén érzi magát. Hiszen kétszeresen halhatatlan lett.

Ők mondták
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója
Engem Andráshoz harminc-negyven éves barátság fűz. Mindig el voltam ragadtatva a különleges szellemi, előadói és elemző képességétől. A mostani székfoglalójában ez mind együtt volt. A magyar irodalom zsenijei rajta keresztül személyessé váltak. Ragyogó "fiatalember".
Szinetár Miklós rendező
Egyik kedvenc növendékem volt a főiskolán, az osztályomba járt. Mindig vállaltam őt, és ő is mindig vállalt engem. Nagyra tartom, speciális jelenség.
Závada Pál író
Tudtam előre mi fog történni a székfoglalón. Fantasztikusan felkészül, megszerkeszti, megírja, de félig szabadon beszél, pontosan építkezik, szerkeszt és briliánsan adja elő. Éppen így is lett.

Szerző

Szabó Magda 100 - Emlékházat és domborművet avattak

Publikálás dátuma
2017.10.04. 21:01
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Szabó Magda születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár avató beszédében magyar, nemzetközileg is elismert, protestáns írónak nevezte Szabó Magdát, akinek műveit 42 nyelven olvassák világszerte. Papp László, Debrecen polgármestere azt mondta, az a szellemi-művészeti kincs, amelyet Szabó Magda létrehozott és a világra hagyott, nemcsak ízig-vérig debreceni, hanem egyben az egyetemes magyar kultúra örökérvényű része is.

Szerző