Főleg fiatalok ikonikus helyének számít a Café Vian a Liszt Ferenc téren. Randevúk, dumapartik, koktélozások helye. Azok is ismerik, akik nem voltak még benne, hiszen télen is működő, nagy terasza van, és az étterembe is szépen belátni kívülről. Érdekes a története, egykor vagy harmincan adták össze hozzá a pénzt, de viszonylag hamar megfeleződtek, többen kiszálltak az üzletből, majd tovább csökkent a tulajdonosok száma. Jelenleg hárman vannak, Nyilas Szabolcs, Zilahi Gábor és a francia származású, de régóta itt élő Gallice Philip, aki szerelmes lett Magyarországon, leginkább ezért maradt nálunk. Nem csak résztulajdonos, hanem üzletvezető is. Velünk vacsorázik, szívesen beszél mindenről, ahogy Kovács Zoltán szintén, ő a cégvezetője a Café Vian Gozsdunak, ahová most éppen ellátogattunk, hiszen a Liszt Ferenc térin kívül már két másik Vian is van. A második, mint a neve mutatja, a mostanában viták kereszttüzében álló Gozsdu Udvarban található. Sőt, azt mondja a két úr, hogy étteremből ők voltak itt az első fecskék, beékelődtek a sok kis lármás kocsma közé, ami akkoriban még eléggé kockázatos vállalkozásnak tűnt, hiszen temérdek volt a hangoskodó részeg és igencsak rossz hírű a környék. Aztán jött a többi vendéglő, visszaszorultak a kiskocsmák, frekventált hellyé, szinte az ország egyik cégérévé vált a Gozsdu Udvar, annak ellenére, hogy most áll a bál a VII. kerületben az éjfélkor nem bezáró egységek miatt. Ezt a lakók közül jó néhányan nehezményezik, mondván, nem tudnak aludni.
A Vian bezár éjfélkor és már reggel nyolctól újra nyitva van. Erősek a reggelik, amelyekre leginkább a környéken szobát bérlő külföldiek érkeznek. Különlegesség, hogy minden étlapon szereplő fogás valamennyi napszakban kapható. Tehát tojásétel nem csak reggel, hanem ebédnél és vacsoránál is rendelhető. De, ha valaki pörköltet akar enni reggelire, annak sincs semmi akadálya, ahogy mondják, tojás és hús meg szakács, bármikor van. És persze pincérek ugyancsak, fiatalok, lazák, gyors iramban sasszéznak az asztalok között. A törzsvendégeket nagy tiszteletben tartják. Van például egy úr, aki, ha előre telefonál, mindig biztosítják a törzsasztalát, ahol ráadásul a bútorcsere után is megtartottak számára egy régi széket, mert ő ezt szokta meg, ezt szereti. Sőt, hat széket ebből a fajtából neki is ajándékoztak. A plédekkel, melegítő berendezésekkel felszerelt teraszról lehet bambulni a sűrűn errefelé flangálókat, bent pedig jobban el lehet különülni, több intimitásra van lehetőség. Állatbarát a hely, kutyák is bevihetők.
Igazi, kellemesen füstös ízű, finom erdélyi padlizsánkrémmel kezdünk, kár, hogy a kenyeret szinte egyáltalán nem pirították meg hozzá, de amikor szólok, rögtön hoznak szép pirospozsgásat. A posírozott, puha libamájhoz nagyon jó a málnaecetes hagymalekvár. Ízes a magyaros gombaleves, sűrűn tartalmas a gulyásleves, amihez az étlap külön kihangsúlyozza a csipetkét, helyette mégis tarhonyával érkezik, ami nem szerencsés. A húsleves viszont elementáris, és a megjelenési módja, a tálalása is festői.
Az Abért Antal séf vezényletével főzött-sütött főételek gusztusos, palából készült fekete tálkán érkeznek, aminek kis gumi talapzatai vannak, így nem csúszkál az asztalon. A mézes, gyömbéres vörös tonhalsteakhez omlós, pesztós grillzöldség járul. A kacsamellet rozé módra, puhán rózsaszínűre sütik. A médiumra kért bélszínnek kicsit hideg marad a közepe. A hozzá dukáló borsmártást némiképp megbolondítják csilivel és mézzel, az ételhez a grillezett kukoricát mutatósan egyben hozzák, a steakburgonya pedig klasszikus köret. Már nem bírunk vörösboros marhapörköltet enni, de a köreteként szolgáló, itt kicsit lepényszerűre készített juhtúrós dödöllébe kicsit belekóstolunk, és egyáltalán nem bánjuk meg. Forró brownie zárja az ételsort.
A Café Vian Gozsdu, bár néhány ételen még van mit tökéletesíteni, méltán népszerű hely.
* Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.
