Három év után újabb próbálkozás történt a palesztin egységkormány megteremtésére. A Rámi Hamdalláh vezette palesztin kormány Gázában közös kormányülést tartott a Hamásszal. Mindezt a megbékélés jegyében. A Gázát uraló Hamász és a Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóság (PH) szeptemberben egyezett meg – egyiptomi nyomásra – abban, hogy egységkormányt hoz létre és a Hamász fokozatosan átadja a hatásköröket a PH-nak.
Afelől még vannak kétségek, hogy mennyire lesz tartós az új egység, hiszen eddig minden próbálkozás tiszavirág-életűnek bizonyult. A viszály 2007 óta tart, legutóbb 2014-ben ülésezett a palesztin egységkormány, de 2015-ben már fel is bomlott. A mostani közeledés - az egyiptomi nyomáson túl - annak is köszönhető, hogy a Palesztin Hatóság is bekeményített. Mahmúd Abbász elnök szeptemberben felfüggesztette az Izrael által a Gázai övezetbe szállított áram számláinak kifizetését, segélyeket tartott vissza és jelezte, csak akkor vonja vissza az intézkedést, ha az egységkormány minden jogkörét gyakorolhatja, beleértve a biztonságit is, és ellenőrzése alá vonhatja az egyiptomi és izraeli határátkelőket is.
Törökország elsőként üdvözölte a palesztin egységet, Abdel Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnök üzenetében úgy fogalmazott, hogy a palesztin kibékülésben esélyt lát a térség békéjének megteremtésére is. A közeledést üdvözölte az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottja is. Jason Greenblatt ugyanakkor felszólította a palesztin egységkormányt, hogy ismerje el Izraelt és kötelezze el magát az erőszakmentesség mellett. Az izraeli parlament arab pártjai is a béke zálogának tartják a palesztin egységkormány létrejöttét, amit Izrael egyelőre „mesterségesnek” ítél és elutasít. A zsidó állam álláspontja szerint a palesztin egységkormány Izrael kárára jött létre. Ezért azt követeli, hogy a testület ismerje el Izrael államot, oszlassa fel a Hamász fegyveres szárnyát, és szakítson meg minden kapcsolatot Iránnal. A Gázai övezet katonai és rendőri felügyeletét egyelőre azonban továbbra is a Hamász fegyveres szárnya végzi.
A Hamász „megszelídülésének” folyamata az idén tavasszal kezdődött. A terrorszervezet május elején fogadott el új programot és választott új vezetőt. Háled Mesaal helyét Iszmáíl Haníje vette át. Mesaal 1996 óta állt a szervezet élén, de mindvégig száműzetésből irányította azt. Kezdetben Jordániából, majd 2004-től 2012 januárjáig Szíriából. Az Aszad elnök elleni felkelés azonban szétzúzta a Hamász szíriai bázisát, így Mesaal Katarba tette át székhelyét. A katari vezetés mindvégig ösztönözte a palesztin egység létrejöttét, valamint azt, hogy a nyugat és Izrael által terrorszervezetnek minősített Hamász „szalonképessé” váljon. A Katar elleni blokádot hirdető öbölmenti arab országok egyik vádpontja az, hogy az olajparadicsom terrorszervezeteket támogat és menedéket nyújt a Muzulmán Testvériségnek is, amelyet Mohamed Morszi elnök megbuktatása után Egyiptom terrorszervezetnek nyilvánított. Még szabadlábon lévő prominensei valóban máig Katarban vannak, de minden bizonnyal a katari vezetésnek is szerepe van abban, hogy a Hamász új programjában deklaráltan szakított a Testvériséggel és több (látszólagos?) engedményt tett Izraelnek. Ehhez nyilván nagymértékben hozzájárult az is, hogy a szíriai háború átírta a korábbi közel-keleti viszonyokat és erőviszonyokat, a Muzulmán Testvériség meggyengült és ezáltal a Hamász nemzetközi elszigeteltségben találta magát. Arra törekedett, hogy javítsa kapcsolatát a korábbi anyaszervezetét terrorszervezetté nyilvánító Egyiptommal és ez láthatóan sikerült is, hiszen a mostani új palesztin egységkormány kezdeményezés legfőbb mediátora és támogatója immár a Szíszi tábornok vezette Egyiptom lett.
Új alapító okiratában a Hamász már mellőzi az Izrael elleni harcos kirohanásokat, nem szögezi le, hogy a zsidó állam megsemmisítésére törekszik, azt viszont igen, hogy távlati célja továbbra is az egész történelmi Palesztina „felszabadítása”, a palesztin állam létrehozása Jeruzsálem fővárossal, amely Izrael államot is magába foglalja. (A nemzetközileg támogatott kétállamos megoldás verzióban Kelet-Jeruzsálem lenne a főváros, az állam pedig értelemszerűen nem foglalná magába a „történelmi” Palesztina minden területét.) Az új program is illegálisnak tartja Izrael megalapítását, és nemcsak Izrael teljes területére tart igényt, hanem követeli a visszatérés jogát minden menekült palesztin leszármazott számára.
Rövid távon viszont ajánl kompromisszumot, nem is annyira Izrael, mint a Palesztin Hatóság irányába. A dokumentum elfogadja egy palesztin állam létesítésének ötletét az 1967-es hatnapos háborúban Izrael által elfoglalt területeken, ami a Fatah követelése, és amit a Hamász eddig mereven elutasított.
A kompromisszumkényszer kölcsönös volt, a PH is szorult helyzetben van. Az Abbász vezette hatóság "illegálisan" működik. Utoljára 2006-ban tartottak törvényhozási választásokat a palesztin területeken, akkor a Hamász győzött, s minden felmérés azt mutatja, hogy ezúttal sem lenne másképpen, a Gázát irányító terrorcsoport szabad választás útján átvehetné Ciszjordánia vezetését is. Az idén májusban tartott helyhatósági választásokon, úgy is siralmasan szerepelt a PH legfőbb ereje, a Fatah, hogy a Hamász bojkottálta a voksolást.
Trump sem bízik a kormányfőben
Nagy reményeket fűzött Donald Trump amerikai elnökké választásához az izraeli kormány feje, ám úgy tűnik, hiába. Benjamin Netanjahu és Barack Obama viszonya közismerten fagyos volt, az amerikai-izraeli kapcsolatok mélypontra süllyedtek. Ennek egyik legemlékezetesebb bizonyítéka Obama nyitva felejtett mikrofonja, amikor 2011 novemberében Párizsban Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnökkel zárt ajtók mögött mondtak véleményt az izraeli kormányfőről. “Látni se bírom többet, ez egy megrögzött hazudozó” – mondta Sarkozy, mire Obama úgy válaszolt: “Neked van eleged belőle? Nekem minden nap tárgyalnom kell vele!”. Egy, a napokban kiszivárgott beszélgetés szerint Donald Trump sem bízik különösebben Netanjahuban. Az izraeli ellenzéki lapnak, a Hárecnek nyilatkozó diplomáciai források szerint az amerikai elnök a szeptemberi ENSZ közgyűlés idején „problémásnak” nevezte mind az izraeli kormányfőt, mind a Palesztin Hatóság elnökét.
António Guterres ENSZ főtitkárral a közel-keleti békefolyamat kapcsán folytatott megbeszélésén szeptember 19-én Trump elmondta, hogy változatlanul szándékában áll az „évszázad megegyezésének” tető alá hozása, vagyis az izraeli-palesztin béke előmozdítása, csakhogy - mint fogalmazott - mindkét vezető problémás, és Netanjahu a fő gond. Véleménye szerint Abbásszal azért könnyebb, mert a 82 éves politikusnak örökségre van szüksége, amit maga mögött hagyhat. Ezzel szemben Netanjahu – az izraeli lap szerint – bizakodó, és állítólag azt mondta, úgy gondolja, soha nem lesz Amerikának olyan elnöke, aki jobban megértette volna Izrael biztonsági szükségleteit, ezért van esély arra, hogy elfogadja azokat a lépéseket is, amelyekkel korábban nem értett egyet.
