Pillantás a kilencedikről - Botka után

Ne vitassuk: Botka László jót akart. Azt se nagyon lehet vitatni, hogy rosszul. Egy erős baloldali programmal rendelkező pártot akart építeni, lényegében a meglévő párt megkerülésével. És rossz kísérletnek bizonyult. Már a kezdet hibádzott, amikor – az MSZP egyik erős embereként - egy újságban jelentkezett be miniszterelnök-jelöltnek. És rossz volt a vég, amikor - leköszönve - gyalázta pártját, Ezzel együtt egy pillanatig sem hiszem, hogy a fejében nem a győzelem forgatókönyve fogalmazódott meg. Csak ami a száján kijött, az már nem az lett.

Tudom, a Népszava hasábjain más vélemények láttak napvilágot a tevékenységével kapcsolatban, sőt néhány napja Hegyi Gyula barátom arra kérte Botkát, térjen vissza. Másként látjuk, másként értékeljük ezt a kilenc hónapot, és az a helyes, ha a vita megmarad abban a szellemben, amely a jót igyekszik felfedezni a másikban. Botkában és a Botkával egyetértőkben, és azokban is, akik úgy látják: ideje volt a váltásnak. Hogy a párt erejét tudná megmutatni, ha a vesztes kommunikációból, a sajnálatból átfordul a győzelem irányába: lám képesek vagyunk váltani, korrigálni és elindulni egy új úton. Félreérti a helyzetet, aki azt gondolja, hogy sutba kell dobni a baloldali gondolatokat, hibázik, aki most teljesen új programot követel.

Igenis fontos volt, amit a szegedi polgármester elkezdett: ez egy szolidaritáson alapuló, a társadalom lemaradó rétegeire odafigyelő, a Fidesz protekcionista politikáját megszüntető terv volt, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szocialisták akkor követik el a legnagyobb baklövést, ha most két, vagy ahogy ez náluk szokás, több pártra szakadva siratják a hátuk mögött hagyott kilenc hónapot és annak most távozó főszereplőjét, felelősök – vagy éppen árulók – után kutatva, míg mások a szegedi polgármester karakterének gyengéit viszik a nyilvánosság elé.

Választások lesznek, fél év és eldől: elkezdheti-e újabb uralmi időszakát Orbán Viktor, netán ismét kétharmaddal, vagy létrejön valami az ellenzéki oldalon, ami biztatást ad a kormányváltást akaróknak. Jelenleg: a többségnek. Az MSZP-nek kizárólag ez lehet most a fókuszában; arról beszélni, hogy megvan ehhez a terv, az elszántság és a megfelelő személy is. Azt kell erősíteniük önmagukban és kifelé is: ahhoz is erő kell, hogy valaki leszálljon a rossz vonalról, felmérje a lehetőségeit és új irányt szabjon önmagának.

Botka jól tette, hogy visszaadta a jelöltségét, mert nyilvánvalóan tévúton járt, szinte teljesen magára maradt. Nem biztos, hogy amit tett, azt szépen tette, de ennyi érzelmi kitörés megengedhető, és egy erős pártnak el is kell tudnia viselni. Azt viszont már biztosan nem tudja elviselni, ha megint nem találja meg, merre kell menni, kivel, kikkel és hogyan. Ha megmarad a vesztes kommunikációnál. Tudjuk: hajlama van rá. Nyilván szükség van, ahogy mondják, a gőz leengedésére. De ha túl sokat és sokáig eresztik, mindannyian belefulladnak. És ezt már, biztos vagyok benne, Botka sem akarja. Nem akarhatja.