Kivégezték „Csöpikét” a bestiális nyilas tömeggyilkost

Publikálás dátuma
2017.10.12 10:00

Fotó: /
A Városház utcai és a Petneházy utcai nyilas pártház volt az elvetemült zöldinges bestia székhelye. Innen indult embervadászatra és ide tért vissza áldozataival

Rotyics, Szívó, Mitrai, Bokor, Toronyi, Kun András és a többi, már halaira ítélt és kivégzett elvetemült lelkületű tömeggyilkos után széparcú, tiszta tekintetű, fiatal nő állott csütörtökön a népbíróság előtt. Amilyen szép kívül, annyira romlott, gonosz és csúf belülről. Méltó partnere a fentebb elsorolt, emberi érzésükből kivetkőzött társainak. Salzer Vilmosné szül. Hay Lujza állott a Bartha-tanács előtt olyan váddal terhelten, _ amelynek hallatára minden jóérzésű ember megborzad. A „Csöpike'' néven ismert nyilas nő az október 15-e utáni időkben a legembertelenebb és legszörnyűbb kegyetlenséggel kínozta meg áldozatainak tömegét, kivégeztette és kivégezte őket. A Városház utcai és a Petneházy utcai nyilas pártház volt az elvetemült zöldinges bestia székhelye. Innen indult embervadászatra és ide tért vissza áldozataival.

Egy pillanatra sem száll magába. A népbíróság rövid történetében még egyetlen olyan tárgyalás sem akadt, amelyen a tanúk ilyen egybehangzóan vallottak volna. És mind a vád tanúi, nincs egy mentő tanú sem. Nem vállal semmit néhány pofonon kívül. Tagad, tagad...

König Imre tanú lép a tárgyalóterembe. Január 17-én Csöpike vezényszavára dördült, el a nyilas brigantik sortüze a Városház utcában, a tanú is az áldozatok között volt.

Súlyos sebbel bukott a földre és hóhérai azt hitték, vége van. Ennek köszönheti életét Elmondja, hogy — a többi között — egy anyát két ikerleányával összekötözve végeztek ki mellette. Az egyik kisleány — körülbelül nyolcéves lehetett — csak megsebesült. Könyörögve kérte az egyik nyilast: — Én nem haltam meg, kérek még egy golyót — Megkapta.

A tiszta tekintetű vádlott, aki most kéztördelve, kétségbeesetten ül a vádlottak padján, lőtt az anyja és a testvére után meghalni kívánó ártatlan gyermek szájába.

Tizenkétesztendős kisleány. Mendelovits Ágnes az újabb tanú. Anyjával együtt vitték a városház utcai kivégzésre. Anyja ott halt meg mellette, maga egy váll lövéssel úszta meg a „nemzetmentők" sortüzét. Aztán ő is halottnak tetette magát és így látta, hallotta, amint a megváltó halált jelentő, golyót kérő kis unokahúga szájába lőtt az embertelen asszonyi fenevad.

Kedvenc szórakozása volt az azsánprovokatőrködés. Kávéházakban férfiakkal ismerkedett meg a csinos nő, akinek lakására is felment egy-egy éjszakára, hogy azután nyilas bűntársaival megkínozza tegnapi szeretőjét és kirabolja lakását.

Csak a halálos ítélet hallatára rendült meg. Az ítélet kihirdetése után két órával megtörve, reszketve vonult a bitó alá.

Népszava 1945. október 12.

Szerző
Témák
2017.10.12 10:00

Borókai: ha nincs médiaegyensúly, nem teljes a sajtószabadság

Publikálás dátuma
2018.08.14 00:00

Fotó: /
Szerinte a sajtó tekintélyes része az ellenzék vegzálásában éli ki magát
Orbán Viktor szólt arról, hogy a magyar népnek elege van a kiváltságosok politikájából, a nemzet akkor fejlődhet, ha a magyarság érdekeit helyezzük az előtérbe.

 A 12 pont mindent túlélt, mert a nemzet alkotása s nem valamiféle köztársasági szabásminta” – jelentette ki Orbán Viktor. A Fidesz elnöke szerint ez arra figyelmeztet, hogy az erős és sikeres köztársasághoz a nemzetet kell megerősíteni, a nemzeti összetartozásra kell építeni. A köztársaság nemzetünk ruhája vagy építménye, ami önmagában tehetetlen, a nemzet nélkül értelmetlen – tette hozzá.

 Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke úgy vélte, tizenhat évvel a rendszerváltás után változásra van szükség, le kell zárni, ami eddig volt, mert az már nem szolgálja a jövőt. Úgy fogalmazott, a Fidesz „készen áll felelős tettek végrehajtására”.

 Borókai Gábor, a Heti válasz című hetilap főszerkesztője azt mondta, Magyarországon ma nincs médiaegyensúly, nem teljes a sajtószabadság, és ennek megváltoztatásához szerinte sikeres vállalkozókra és jó újságírókra van szükség a jobboldalon.

 Szerinte a sajtó tekintélyes része jelenleg „az ellenzék vegzálásában éli ki magát”, ahelyett, hogy a hatalmat figyelné és ellenőrizné.

 Népszava 2006. március 16.
2018.08.14 00:00
Frissítve: 2018.08.14 07:52

Lőporrobbanás Csepelen

Publikálás dátuma
2018.08.13 12:00

Fotó: /
Népszava anno: 1926-ban ezen a napon, óriási robbanásra ébredt a főváros. 30.000 kg lőszer robbant fel. A detonáció még Budafokot is romba döntötte részben
Csepelen egy, a méreteiben még át sem tekinthető borzalmas katasztrófa történt. Fölrobbant a csepeli lőszerraktár és a Weiss Manfréd-gyártelepen dolgozó munkások százai könnyebb és súlyosabb sérülésekkel, tébolyodott halálfélelemben rohantak a gyár kijárata felé, hogy az egymást követő robbanások emberírtó hatását elkerüljék, hogy életüket megmentsék.

 A hivatalos jelentések teljesen jelentéktelennek tüntetik föl az emberéletben okozott kárt és nekünk a késő éjjeli órákban nincs módunkban megállapítani, hogy a robbanásnak hány áldozata volt. Lehetséges, hogy a véletlen szerencse ezúttal megóvta a munkások százainak életét; lehet, hogy, az áldozatok száma nem jelentékeny.

 Felrobbannak a lőporaknák

 Fél 7 órakor a telepen dolgozó munkások a lőporaknák irányából fölcsapódó lángokra lettek figyelmesek, de ugyanabban a pillanatban földrengésszerű robaj kíséretében alapjában rázkódott meg minden épület, a föld méhe felől irtózatos lökést kaptak a tárgyak és az emberek, a következő másodpercben fülsiketítő hang-orkán támadt, majd a telepet fekete, átható szagú füstfelhők lepték el és néhány másodpercig megingott minden, ami mozgatható. Az üzemekben és műhelyekben dolgozó munkások, mintha csak valami ismeret-len erő játszott volna velük, egymásnak vágódtak vagy a gépekhez ütődtek. Az ablakok csörömpölve zúzódtak be és az irtózatos erejű légnyomás megakasztotta a tüdő munkáját, fönnakadt a száj mozgása, és mint élettelen testek dőltek le a munkások a levált gépdarabokra, a faltörmelékekre és a padlóra. Irtózatos pánik keletkezett. A gyárban dolgozó munkások nagyon jól tudták, hogy a robbanóanyagok pusztulása mit jelent. Önkéntelenül mindenki, aki lábára tudott állni a kiállott ijedtségtől, halottsápadtan a kijárat felé támolygott.

 Véresre sebzett, rogyadozó lábú munkások lepték el a gyártelep útjait, akik lélekszakadva rohantak a kapuk irányához. Senki sem tudta, hogy mi történt, de mindenki érezte a veszedelmet.

 Újabb három robbanás

 Alig telt el néhány perc az első robbanás után, máris újabb detonációk történtek. Gyors egymásutánban még háromszor rengett bele a föld az újabb robbanásokba, amelyek közül a középső volt a leghatalmasabb erejű.

 Akit a légnyomás a szabadban-talált, azt a földre vágta. A gyárépületek és üzemek teteje, mintha, csak papírból készült volna, leröpült. A légnyomás leborotválta az épületekről az ablakokat és ajtókat és minden olyan kiszögelést, amely útjában volt. Megrepedtek a falak, elhajlottak a gépek, megszakadt a világítás és az újabb és újabb lökések ereje mindenütt irtózatos pusztítást végzett.

 Budafokot részben romba döntötte a robbanás

 Budafokot a széles Duna folyam választja el a robbanás tulajdonképpeni színhelyétől, Csepeltől, azonban a katasztrófa a nagy távolság és hatalmas víztömeg ellenére itt is rettenetes mértékben érvényesítette hatását.

 Budafok rendezett tanácsú város az esti órákban éppen közgyűlését tartotta az Árpád-mozgóban, mert a városi képviselők nagy számára való tekintettel egyelőre itt tartják a városi közgyűléseket. Éppen szünet volt, a városatyák az előcsarnokban időztek és beszélgettek, amikor egyszerre óriási lángoszlop emelkedett égnek a Duna másik oldaláról. Néhány pillanat múlva fülsüketítő robbanás hallatszott.
A robbanás ereje a budafoki Árpád-mozgó plafonját és tetejét megemelte.

 Az egész épület recsegett-ropogott. Az épületben tartózkodók fejvesztett rémülettel rohantak ki. A nagy ijedelemben nem is tudtak összefüggést találni a túlsó oldalról látott lángoszlop és e között a rettenetes földindulás között. — Bombamerénylet! — kiáltotta valaki és mindjárt tovább fűzték: Bombamerényletet követtek el a városi tanács ellen!

 A városi képviselőtestület tagjai kirohantak az utcára, de ekkor már bekövetkezett a második robbanás, amelynek pusztító hatása még rettenetesebb volt. Amennyire ez eddig megállapítható volt, legalább 200 budafoki háznak a tetejét vitte el ennek a második robbanásnak a légnyomása. Sok lakásban az ajtókat, ablakokat a szó-szoros értelmében véve, szárnyastól tépte ki és sodorta el a robbanás.

 Záborszky polgármester lakása teljesen tönkrement. A Dunaparton lévő Abel-féle vendéglőnek nemcsak a tetejét vitte le, hanem a belső bútorzatát is hasznavehetetlenné törte össze. Teljesen tönkrement a gyógyszertár. Berendezése, az üvegekben és tégelyekben volt gyógyszerek mind tönkrementek. A gyógyszertár épületének emeleti falai összeomlottak.

 A lakosság rémülete leírhatatlan volt. Asszonyok és gyermekek jajveszékelése és sírása töltötte be az utcákat. És ez a rémület még fokozódott, amikor az utcákon föltűntek véres emberek. A robbanásban összetört bútorok, ablakok fa-, vas- és üvegszilánkjai rengeteg embert sebesítettek meg. Az éjféli órákig ötven embernek nyújtottak első segélyt.

 Népszava 1926. augusztus 13.
2018.08.13 12:00
Frissítve: 2018.08.13 12:00