Kivégezték „Csöpikét” a bestiális nyilas tömeggyilkost

A Városház utcai és a Petneházy utcai nyilas pártház volt az elvetemült zöldinges bestia székhelye. Innen indult embervadászatra és ide tért vissza áldozataival

Rotyics, Szívó, Mitrai, Bokor, Toronyi, Kun András és a többi, már halaira ítélt és kivégzett elvetemült lelkületű tömeggyilkos után széparcú, tiszta tekintetű, fiatal nő állott csütörtökön a népbíróság előtt. Amilyen szép kívül, annyira romlott, gonosz és csúf belülről. Méltó partnere a fentebb elsorolt, emberi érzésükből kivetkőzött társainak. Salzer Vilmosné szül. Hay Lujza állott a Bartha-tanács előtt olyan váddal terhelten, _ amelynek hallatára minden jóérzésű ember megborzad. A „Csöpike'' néven ismert nyilas nő az október 15-e utáni időkben a legembertelenebb és legszörnyűbb kegyetlenséggel kínozta meg áldozatainak tömegét, kivégeztette és kivégezte őket. A Városház utcai és a Petneházy utcai nyilas pártház volt az elvetemült zöldinges bestia székhelye. Innen indult embervadászatra és ide tért vissza áldozataival.

Egy pillanatra sem száll magába. A népbíróság rövid történetében még egyetlen olyan tárgyalás sem akadt, amelyen a tanúk ilyen egybehangzóan vallottak volna. És mind a vád tanúi, nincs egy mentő tanú sem. Nem vállal semmit néhány pofonon kívül. Tagad, tagad...

König Imre tanú lép a tárgyalóterembe. Január 17-én Csöpike vezényszavára dördült, el a nyilas brigantik sortüze a Városház utcában, a tanú is az áldozatok között volt.

Súlyos sebbel bukott a földre és hóhérai azt hitték, vége van. Ennek köszönheti életét Elmondja, hogy — a többi között — egy anyát két ikerleányával összekötözve végeztek ki mellette. Az egyik kisleány — körülbelül nyolcéves lehetett — csak megsebesült. Könyörögve kérte az egyik nyilast: — Én nem haltam meg, kérek még egy golyót — Megkapta.

A tiszta tekintetű vádlott, aki most kéztördelve, kétségbeesetten ül a vádlottak padján, lőtt az anyja és a testvére után meghalni kívánó ártatlan gyermek szájába.

Tizenkétesztendős kisleány. Mendelovits Ágnes az újabb tanú. Anyjával együtt vitték a városház utcai kivégzésre. Anyja ott halt meg mellette, maga egy váll lövéssel úszta meg a „nemzetmentők" sortüzét. Aztán ő is halottnak tetette magát és így látta, hallotta, amint a megváltó halált jelentő, golyót kérő kis unokahúga szájába lőtt az embertelen asszonyi fenevad.

Kedvenc szórakozása volt az azsánprovokatőrködés. Kávéházakban férfiakkal ismerkedett meg a csinos nő, akinek lakására is felment egy-egy éjszakára, hogy azután nyilas bűntársaival megkínozza tegnapi szeretőjét és kirabolja lakását.

Csak a halálos ítélet hallatára rendült meg. Az ítélet kihirdetése után két órával megtörve, reszketve vonult a bitó alá.

Népszava 1945. október 12.