Ujhelyi: a Fidesz megüzente, ne zavarják amíg lop

Tulajdonképpen a címben felhozott idézet is elég lenne annak jellemzésére, hogy az Orbán-kormány miért fúrja-faragja, ahol csak éri az Európai Ügyészség intézményét. Mert hogy nem másról van szó, mint hogy a narancsmaffia egyszerűen nem tűri, hogy az uniós pénzek lerablásában a legminimálisabb kontroll is megakadályozza. Ehelyett zavaros módon nemzeti szuverenitásról, meg intézményi duplikációról beszélnek, pedig az igazság ilyen egyszerű: a Fidesz nem akarja, hogy zavarják lopás közben.

Nézzük röviden, miről is van szó. A luxembourgi székhelyű EU-s vádhatóság azért jön létre, hogy az eddigi gyakorlattal szemben hatékony nyomozásokat tudjanak majd folytatni az uniós költségvetést érintő bűncselekmények, így a tízmillió eurót meghaladó nemzetközi áfa-csalások, illetve az uniós támogatások felhasználásával kapcsolatos, tízezer eurót meghaladó csalások esetén. Ebben az esetben ugyanis a szervezet határokon átnyúló intézkedéseket tehet anélkül, hogy hosszadalmas igazságügyi együttműködési eljárásokat kellene igénybe vennie. Leegyszerűsítve, az uniós adófizető polgárok befizetéseinek sorsát, illetve annak nyomon követését - és kizárólag csak azt - helyeznék egy központosított intézményhez a hatékonyság és az átláthatóság jegyében.

Az Európai Ügyészség létrehozását már húsz tagállam támogatta, a közép-európai régióból egyedül az „illiberális politikát követő” Lengyelország és Magyarország nem. Az Orbán-kormány azzal érvel a távolmaradás mellett, hogy vannak már hasonló szervezetek az Unióban, például az Eurojust és az OLAF. Ráadásul, teszik hozzá, a kérdés a nemzeti szuverenitást is támadja, hiszen a magyar alaptörvény kimondja: „a magyar ügyészség az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője.”

Orbánék magyarázkodásában két alapvető bukfenc is van. Egyfelől a hivatkozott uniós intézmények egyike sem rendelkezik nyomozati jogkörrel, pont ez az Európai Ügyészség egyik újítása. Jelenleg az OLAF például hiába tesz javaslatot a Polt Péter vezette magyar ügyészségnek bizonyos ügyekben, a volt fideszes képviselő-jelölt által irányított vádhatóság az esetek töredékében vizsgálódik csak érdemben, vádemelésekről pedig már szinte nem is beszélhetünk. Ami a gránitszilárdságú alaptörvény kitételeit illeti, azok megváltoztatása, finomhangolása egyszerű politikai kérdés, amelyhez a parlamenti ellenzék demokratikus része nyilván kész lenne biztosítani a többséget. Ha úgy szolgálja a kormánypártok érdeke, a Fidesz pitiáner, marginális kérdésekben is kész órákon belül törvényeket átpasszírozni a közjogi rendszeren, vagyis az Európai Ügyészség beemelése a magyar jogrendbe is nettó politikai döntés kérdése csupán. És mint tudjuk, a Fidesz valódi indoka nem más, mint hogy nem akarnak független elszámoltathatóságot a fejük felett, főleg nem, ha zsíros uniós pénzek habzsolásáról van szó.

Tanulságos volt egyébként a legutóbbi strasbourgi plenáris ülésen, hogy a Fidesz európai parlamenti képviselői milyen kényelmetlenül érezték magukat, mert bár a jobboldali-néppárti frakció szinte egésze megszavazta az Európai Ügyészségről szóló indítványt, a fideszesek jelentős része tartózkodott, néhányuk pedig „elegánsan” inkább gombot sem nyomott. Mintha az nem maradna fenn a jegyzőkönyvekben, mintha az mentesítené őket annak felelőssége alól, hogy magatartásukkal az orbáni rezsim korrupciójához asszisztáltak. Örkényi novellába illett a jelenet, amikor Szájer József is - egyébként sokszor bevett gyakorlatának megfelelően - inkább elvette kezét a szavazógombról, miközben másik karjával a frakció felelős alelnökeként épp azt mutatta a jobboldali-néppárti képviselőcsoportnak, hogy támogatni kell az intézmény felállítását.

Van azonban az Európai Ügyészség kérdésének egy olyan vetülete is, amely a fideszes korruptság leplezésén is túlmutat. Az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa, Vera Jourova nemrég világossá tette, hogy a következő uniós támogatási ciklus forrásainak kifizetését és elosztását bizony a jogállamiság érvényesüléséhez és például az Európai Ügyészséghez való csatlakozáshoz is köthetik majd. Leegyszerűsítve ez azt jelenti: ha a narancsmaffia továbbra is ilyen szemérmetlenül és következmények nélkül lopja az uniós pénzeket, akkor Magyarország egyáltalán nem, vagy csak jóval kevesebbet fog kapni. A felvetés egyébként egy olyan uniós tagállam esetében, ahol az OLAF által feltárt visszaélésgyanús esetek rekordszámot értek el az elmúlt években, minimum jogos. Kérdés viszont, hogy Orbánék tolvajlása miatt lehet-e a teljes magyar nemzetet büntetni? Az én válaszom: nem. Ahogy nem tűrhetjük tovább Orbánék szabadrablását sem.

2017.10.13 08:03

Eszmék nélkül nem megy

Az elmúlt hónapok tüntetéssorozata, a sikeres Audi-sztrájk, a fővárosi előválasztás és a hasonló akciók új esélyt teremtettek a baloldali ellenzéknek. A rabszolgatörvény – azaz a dolgozók még keményebb kizsákmányolása a hazai és külföldi tőke által – a baloldali politizálás alapkérdéséről, a munka és a tőke viszonyáról szól. Ezért a törvény elleni tiltakozó mozgalom szükségszerűen baloldali jellegű. Még akkor is, ha a liberális tiltakozók általában a fideszes kormány bűneire, a jobbikosok a külföldi nagytőke mohóságára igyekeztek koncentrálni. A szakszervezetek pedig, miközben a legklasszikusabb baloldali elveket hangoztatták, szavakban igyekeztek elhatárolódni mindenféle párttól, így a politikai baloldaltól is. 
De a jég olvadása is apró repedésekkel kezdődik. A baloldali ellenzék eddig alapvetően a kormány politikáját támadta, a hazai nagytőke csak a fideszes oligarchák kapcsán került említésre, a külföldi befektetők pedig szent tehénnek számítottak. Így aki a túlóratörvény ellen és az autógyári sztrájk mellett kötelezte el magát, az átlépett egy politikai Rubicont. Amikor a mai baloldal vezetőiként Tóth Bertalan a bankok elfogadhatatlan extraprofitjáról, Karácsony Gergely pedig a „nagytőke hatalmának” megtöréséról beszél, akkor olyan területre lépnek, ahova eddig csak a baloldal partizánjai merészkedtek. Nem véletlen, hogy az ellenzéki erők egy része igyekszik visszarángatni őket abba a kényelmi zónába, amelyből csak a Fidesz korruptságát és a jogállam leépítését lehet támadni. 
A baloldalnak azt kell megértenie, hogy a Fidesz-kormány antidemokratikus döntései alapvetően nem Orbán Viktor hatalmi mániájából, hanem a rezsim lényegéből következnek. A Fidesz célja egy új hazai nagytőkés osztály kiépítése, amely a német nagytőke partnereként, annak védettségét élvezve zsákmányolja ki a magyar társadalmat. Amelyet amúgy csak megvezethető tömegnek és nem társadalomnak tekint, a gyakorlatban valósítva meg a neoliberalizmus hírhedt jelszavát, mely szerint „nincs olyan, hogy társadalom”. A mondat szerzőjének, Margaret Thatchernek ez a demokratikus hagyományok miatt csak részben sikerült Nagy-Britanniában. Sajnos Orbán Viktor esélyei kétségkívül jobbak erre. A baloldalnak csak akkor sikerül megállítania, ha megérti és megérteti minél többekkel, hogy a Fidesz célja a társadalom atomizálása és gazdasági eszközökkel történő kizsákmányolása. Amelynek tudatos eszköze az oktatás és az egészségügy privatizálása, a szegényebb milliók előtti lezárása.
A harminc évvel ezelőtti rendszerváltozás egyik tantétele az volt, hogy „megszűntek az ideológiák”, és nincs már értelme jobboldalról és baloldalról beszélni. Ezt az ostobaságot a baloldalon kívül természetesen senki sem hitte el, a liberális, az újkonzervatív és a nacionalista ideológia azóta is virágkorát éli. A magyar baloldal viszont feladta ideológiáját, szellemi karakterét és intézményeit, s a múltját is megtagadta. A saját eszméi feladása után lényegében átvette a liberalizmus ideológiáját, némi szociálpolitikai baloskodással. Ezzel egyébként nemcsak saját magának ártott, hanem a magyar liberalizmust is meggyengítette. Kétségkívül jobban kormányzott, mint ahogy azt a választók megítélték, de saját ideológia, egységes világszemlélet, szellemi és kulturális háttér nélkül hosszabb távon nem lehet egy országot vezetni.
A magyar társadalom többsége egyértelműen vesztese az elmúlt évtizedeknek. Egymillióval csökkent az ország népessége, idegen kézbe került a nemzeti kincs java, nőnek a társadalmi különbségek, leépülőben van a népegészségügy és a közoktatás. A bérek a kelet-európai átlag alá kerültek, és megjelent egy agresszívan pöffeszkedő, újgazdag réteg. Ezen a tendencián kormányzati reformokkal a mai ellenzék sem tudna érdemben változtatni. Valódi felemelkedést csak egy merőben másfajta gazdasági és társadalmi rendszer hozhat. El lehet vitatkozni azon, hogy elsősorban az újraelosztást kell radikálisan megváltoztatni, vagy hozzá kell nyúlni a tulajdonviszonyokhoz is. A szocialista baloldal mindenesetre csak akkor tudja hitelesen képviselni ezt a fordulatot, ha az alapkérdésben visszatér ideológiája lényegéhez, a tőke és a munka érdekellentétéhez. Amely ellentétre ma ráépülnek olyan problémák, mint a környezetszennyezés (amely a szegényebb osztályokat és országokat sújtja), a robotizáció és az adataink, egész személyiségünk kiszolgáltatottsága idegen erőknek és szervezeteknek. Az államszocialista rendszer dogmáihoz persze nem szabad visszatérni. De a harminc évvel ezelőtti, az ideológiák megszűnéséről és a liberális rendszer örök győzelméről szóló dogmától is ideje megszabadulni.
A szocialista baloldal ideológiája két alapra épülhet: a meglevő társadalmi-gazdasági kritikájára, s egy igazságosabb, egyenlőbb és környezetileg fenntartható jövő bemutatására.
2019.02.20 09:45
Frissítve: 2019.02.20 09:48

Tüntető törvénykönyv

A rabszolgatörvény botrányos elfogadását követő ellenzéki tüntetéssorozat, de különösen az MTVA-székházban megejtett rendhagyó képviselői „fogadóórák” nyomán a Fidesz sem tagadhatja: a gyülekezési jog tüske a hatalom körme alatt.
Odáig a rendszerváltás utáni egyik kormányunk sem ment el, hogy - a két legerősebben védendő szabadságjog, a szólás- és gyülekezési szabadság korlátozásával párhuzamosan - törvényi úton büntesse a magyar törvényhozás, a parlament teljes ellenzékét. Márpedig ma a Fidesz efféle „Tüntető törvénykönyv” gondolatát dédelgeti. Közpénzt, paripát fegyvert nem kímélve, ehhez épp legitim érveket, jogpolitikai indokot keres. Kistafírozott háttérintézménye, a Századvég sietett a segítségére. „Törvénymódosítási javaslatok: az országgyűlési törvény és az EP-képviselők jogállásáról szóló törvény kiegészítése magatartási kódexszel” fenyegető cím alatt közölt tanulmányuk politikai pamfletnek is megjárja. Hangütésére jellemző, hogy már elöljáróban „nem rendeltetésszerű képviselői joggyakorlást” emleget, hanem azt állítja, „nemzetbiztonsági védelem alá eső közintézményekbe hatoltak be országgyűlési képviselők”. Ugyanakkor meg sem említik, hogy épp az általuk górcső alá vett törvény mondja ki: „A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez és közintézményekhez belépésre jogosít”!
A pártos jogvélemény a főügyészség (független bíró által még nem látott!) álláspontjának keskeny nyomtávú szellemi vágányán halad. Felveti: a képviselők nemcsak rendzavarást vagy garázdaságot követnek el, de - alkalmasint - „kvázi külföldi ügynökként viselkednek”. Erre alapozva követelik a törvény kiegészítését: „A képviselői tevékenység soha nem irányulhat az állam egységének és rendjének megbontására”- szögezik le. Csakhogy az állam monolit egységének „megbontása”, a hagyományos államhatalmi ágak (a törvényhozó, a végrehajtó és bírói hatalom) elválasztása egyenesen jogállami követelmény. 
Önmagát tagadná meg a kormányzópárt, ha az EP-választás küszöbén nem verné el a port az ellenzék uniós képviselőin is. „Mint ismeretes (?) az úgynevezett Sargentini jelentést több magyar ellenzéki képviselő is megszavazta, amely aktussal a magyar emberek markáns többsége szerint elárulták hazájukat”– inszinuál a Századvég. Ám könnyedén átsiklik afölött, hogy az ominózus 7-es cikkelyt rögzítő Alapszerződést Magyarország az elsők közt ratifikálta.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy a jogi formalizmust túlbecsülő, a törvényesség fontosságát viszont messze alábecsülő Orbán-kormány megcsappant társadalmi támogatása ellenére sem fog lemondani a kilátásba helyezett retorziókról. Ellenkezőleg! A Századvég a pártállami idők politikai elhárításának nyelvezetét és hangnemét idéző politikai verdiktje jelzi, merre is tart a kormány: „A 2018. december 12-e óta – kisebb megszakításokkal - fennálló demonstrációsorozatban számos ellenzéki és kormányellenes politikai csoportosulás vett részt, baloldali pártpoltikusoktól kezdve jobbikos huligánokon át egészen liberális anarchistákig és külföldi szélsőbaloldali aktivistákig.”
Ne legyen tehát illúziója senkinek: a jogállamtipró „Tüntető törvénykönyv” is annak rendje és módja szerint meg fog születni.
2019.02.20 09:44
Frissítve: 2019.02.20 09:47