Szüdi János: Akarjunk jó iskolát!

Publikálás dátuma
2017.10.14. 09:45

Jó iskolát sokkal könnyebb és élvezetesebb megszervezni, mint a rosszat. Mitől jó az iskola? A látszólag nehéz kérdés megválaszolása könnyű. Attól, hogy a gyermek jól érzi magát benne. Adódik a másik nehéz, mégis könnyen megválaszolható kérdés. Miért érzi jól magát a gyermek a jó iskolában? Mert a kedvében járnak. Figyelem! Nem azt csinál. amit akar, hanem, amit a pedagógus szeretne. Igaz, a pedagógusnak úgy kell szeretnie, amit akar, hogy a gyermek is szeresse azt. Ez a megoldás akkor jöhet össze, ha az iskola komolyan veszi feladatát: a gyermek személyiségének lehető legteljesebb mértékű kibontakoztatását. Ennyi! Nem több, és nem is kevesebb. Ehhez kell megtalálni egyénenként, külön-külön a megfelelő utat. Minden gyermek más, így minden gyermeknél más a feladat.

Aki kíváncsi, sokra vihetné

A kíváncsiság adottság. A gyermek születésétől kezdve tudni akar mindent. Meg szeretné érteni a világot. Kérdez, matat, nyúlkál, be nem áll a szája. A kíváncsiságára lehet építeni a megismerés és megértés képességének kialakítását. A másik emberi tulajdonság a csoporthoz tartozás igénye. A gyermek jól érzi magát a közösségben. A gyermek nyitott. Nem tesz különbséget a bőr színe, a szépség, a gazdagság alapján. Elfogadja a másságot, a fogyatékosságot. Képes együttműködni. Erre lehet építeni a közösségi munkát. A gyermek adott a jó iskolához. Csak a másik fél, a jó pedagógus kerestetik. Mitől jó egy pedagógus? Attól, hogy komolyan veszi a gyermeket. Komolyan veszi, partnernek tekinti. Ami a gyermeknek fontos, az fontos neki is. Amikor a kíváncsi gyermek és a jó pedagógus egymásra talál adottak a szereplők ahhoz, hogy a jó iskola létrejöjjön.

A jó pedagógus maga köré gyűjti a kíváncsi gyereksereget, és nekikezd enyhíteni tudásszomjukat. Nekikezd, de úgy, hogy soha ne apadjon el a forrás. A megismerés újabb és újabb gondolatokat, kérdéseket szül, amelyekre a választ közösen kell megtalálni. A felfedezés öröme és meglepetése tartja fenn az iskolába járás szeretetét. A megismerés örömét erősíti, ha a megoldásra közösen jönnek rá. Mindenkinek van szerepe. Kinek nagyobb, kinek kisebb. Az erősebb segíti a gyengébbeket. Mindenkinek van erőssége. Ezért mindenkinek helye van. Mindenkinek feladata van. Mindenki hozzátesz valamit a közöshöz. Mindenki tanul, és ez senkinek nem jelent terhet. Lehet énekelni, táncolni, rajzolni. A legkisebb is aktív résztvevője a megismerés, feltárás, tanulás folyamatának. A pedagógus ebben a folyamatban a karmester. Mindenki egyenlő, mint a zenekarban. A harmóniát a pedagógus teremti meg. A különbségek elmosódnak, a hátrányok csökkennek és eltűnnek.

Ritka, mint a fehér holló

Mi az oka annak, hogy a magyar iskolarendszerben a gyermekek jelentős részének néhány év elteltével elmegy a kedve az iskolától? Mi az oka annak, hogy a magyar iskolarendszer nem tudja kezelni azokat a tanulókat, akik kilógnak a sorból, akár azért, mert szerényebbek a képességeik, akár azért, mert tehetségesebbek az átlagnál? Miért van az, hogy az ismeretek hasznosítása, gyakorlati felhasználása, a folyamatok megértése még az iskolázottaknak is sokszor okoz gondot? A válasz egyszerű: nem találnak egymásra a kíváncsi gyerekek és a jó pedagógusok. Ez nem véletlen, mivel nincsenek jó pedagógusok a magyar iskolarendszerben. A magyar iskolarendszernek nincs szüksége a jó pedagógusra. Persze vannak jó pedagógusok, magányos farkasként. A pedagógustevékenység akkor lehet hatékony, ha azt egy jó kollektíva részeként végzik. A jó pedagógusok alkotják a jó nevelőtestületet. Ahol jó a nevelőtestület, ott jó az iskola. Ha jó az iskola, boldogok az odajáró gyermekek.

A magyar iskolarendszerben azonban nem az a jó pedagógus, aki karmesteri funkciót lát el. Az a jó pedagógus, aki őrmesteri szerepet tölt be. Az őrmester parancsot vár és teljesít. Az őrmester a kapott parancsot tűzön-vízen keresztül végrehajtatja. A magyar iskolarendszerben a gyermekre a baka szerepét osztják. A magyar iskolarendszer a mindenkori hatalom igényeit teljesíti. Feladatait az államcél határozza meg. Feladatait az állam irányításai, utasításai szerint látja el. A Horthy-rendszer népiskolája vallásos és erkölcsös állampolgárokat nevelt. A népköztársaság iskolája az oktatásban részesülők marxista-leninista világnézetét és szocialista erkölcsi felfogását alakította ki, illetve szilárdította meg. Hiába változott a jogi környezet. Hiába kaptak szervezeti, szakmai, munkáltatói önállóságot az intézmények. A rendszerváltást megelőző évek és a rendszerváltás utáni évek oktatásirányítással, tartalmi szabályozással, pedagógus foglalkoztatással összefüggő, ellentmondásokkal terhelt elképzelései, intézkedései nem eredményeztek visszafordíthatatlan változásokat. Ez bizonyossá vált 2013. szeptember 1-jén, amikor megtörtént az önkormányzati intézményrendszer állami kézbe vétele. A kollektív amnézia egyetlen pillanat alatt elhomályosította a pedagógusemlékezetet. Ki emlékszik már arra, hogy néhány okos azt állította, a gyermek érdeke előrébb való, mint a pedagógusé? Ki emlékszik már arra, hogy néhány okos rá akarta kényszeríteni az iskolákat, mondják meg, mit tanítanak és miből? Ki emlékszik már arra, hogy az iskola nem lökheti utcára a tankötelest, ha zavaró tényező? Ki emlékszik már arra, hogy tizennyolc éves koráig jogosult, sőt köteles iskolába járni a putrilakó? Egészen pontosan: a pedagógus emlékszik mindenre, s el is utasítja azt. A pedagógus most elégedett. A világ rendje majdnem helyreállt. Biztos eljön még a gyermek testi fenyítésének ideje is. A pedagógus nyugalmat akar! Elege van a változásokból. Maradjon hát ez a hatalom! Hiába vágyik rá, nem lesz nyugalom az oktatásban. Világos a helyzet, ha másik színezetű politikai erő kap felhatalmazást a választásokon. A "Folytatjuk" programból azonban csak a bérek emelése fejeződött be. Minden más változásban van. Az iskolarendszer kapacitásának felülvizsgálata még el sem kezdődött. Az általános iskolai felső tagozatok összevonása az iskolaközpontokba be sem indult. A nyári szünet kurtítása, a táboroztatás beindítása megvalósításra váró gondolat. Ki tudja, mit hoz az ötödik nemzeti alaptanterv? Ki tudja, milyen lesz az iskolaszerkezet? Ki tudja, mi lesz az óvodákkal?

Esélylatolgatás

Jó iskolát sokkal könnyebb és élvezetesebb megszervezni, mint a rosszat. Sok esély még sincs rá. Nem csak azért, mert gondolkozással, felelősségvállalással jár együtt. Nincs rá társadalmi igény. Aki megteheti, kimenti gyermekét az állami iskolarendszerből. Aki nem teheti meg, úgy gondolja, s el is hiszi, ha neki elég volt a szakmunkásképző, a gyermekének sem kell az érettségi. Miután a társadalom – még itthon maradt - tagjainak túlnyomó többsége szerint helyénvaló az úr-cseléd kapcsolatrendszer, természetesnek veszi azt is, hogy az iskolai oktatás a rend, fegyelem, következetes számonkérés, szigorú büntetés elvekre épül.

Végleg le kell mondani a jó iskoláról? Könnyű lenne rávágni: nem! Az ellenkező válasz azonban nagyon közel áll napjaink realitásához. Kevés törvénybe foglalni a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesülését az oktatásban, a tanítás szabadságának jogát, a tanuláshoz való szabad hozzáférés lehetőségét. Kevés, hiszen egyszer mindez már megtörtént. A jó iskolát akarni kell! Akarnia kell a hatalomnak, akarnia kell mindenkinek, aki itt él. Ehhez azonban el kell jutni ahhoz a felismeréshez, az ország iskolázottsági szintjének minél magasabbra emelése államérdek, ezért államcéllá kell válnia. Érdeke azonban a családnak és érdeke az egyénnek is. A hatalomtól való függőség vágyát, a felelősség elhárításának ösztönét a tudásba vetett hit söpörheti el. Az a meggyőződés és tapasztalat, hogy érdemes tanulni, mert az a boldogulás ára. Az a meggyőződés és tapasztalat, hogy a szegénység, a félelem, a kirekesztés ellen a legjobb fegyver a megismerés, megértés képessége.

Adódik a kérdés: hol kell elkezdeni a jó iskola létrehozását? Egy új, egy másmilyen állam, a Gondolkodó Állam létrehozásával! A fideszi Jó Államnak nem érdeke a jó iskola. Olyan államra van szükség, amelyik nem fél attól, hogy a választók értik, mi játszódik le körülöttük. Olyan államra van szükség, amelyik nem fél a hatalom megosztásától, a nyitott, befogadó társadalom felépítésétől.

Nincs már messze a nagy nap! A fülke magányában hány ember kezében áll majd meg a toll egy pillanatra, végiggondolva, mit kell tennie ahhoz, hogy unokája néhány évtized múlva értse még a magyar nyelvet? Vajon hányan fogják okostelefonnal igazolni, hogy jó helyre tették az X-et? Nincs már messze a nagy nap! A jó iskola felépítéséhez – első lépésként – arra lenne szükség, hogy a Gondolkodó Állam felépítését felvállaló politikusok tanuljanak a múltból.

Kezdjék a mindennapos énekléssel: "egyedül nem megy..."

Szerző

Kairó szerepében Casablanca

Publikálás dátuma
2017.10.14. 09:40
A ZSARU - A nyomozó a film zárójelenetében a tüntető tömegben

Dubajban 2009-ben brutális gyilkosság áldozata lett egy libanoni popénekesnő. A szövevényes ügy végén kiderült, a bérgyilkosság megrendelője az egyiptomi üzleti és politikai élet legmagasabb köreinek egy tagja volt. Megfosztották a képviselői mandátumával járó mentelmi jogtól, majd a bíróság halálra ítélte. Ez annyira nem illett Mubarak diktatórikus rendszerébe, hogy Tarik Saleh, a svéd mama és egyiptomi papa házasságából született svéd rendező azonnal nekilátott filmforgatókönyvet írni az esetből. Reménykedett, hogy a váratlanul kemény ítélet első jele az Egyiptomban uralkodó korrupt diktatúrát elsöprő nagy társadalmi viharnak. A vihar akkor elmaradt, a megkezdett forgatókönyv a fiók mélyére süllyed.

Ennyi A kairói eset (The Nile Hilton Incident) című svéd-dán-német-francia film előzménye. Tarik Saleh, a valóságos bűntény alapján végül mégis elkészült filmjével idén elnyerte a Sundance fesztivál zsűrijének nagydíját. A kegyetlen gyilkosságok sorozatát a rendező időben 2011-re, az arab tavasz idejére, az egyiptomi forradalom kitörését közvetlenül megelőző napokra tette át. A brutális tett tükrében mutatja meg, miből lett elege az egyiptomiak tömegének, mi vitte őket az utcára, s kényszerítette ki Mubarak elnök lemondását. A valóság részletgazdag, hiteles ábrázolásától emelkedik a film a legjobb politikai thrillerek közé. A krimi középpontjában a kairói rendőrség egy nyomozója áll, aki a nyomokat követve a legkiszolgáltatottabb szudáni menekültektől kezdve az elképesztő hatalmat képviselő felső tízezer luxuskörnyezetéig a társadalom minden rétegét bejárja. A remekül kidolgozott történet így a krimi fordulatai révén átfogó keresztmetszetét adja egy velejéig korrupt, bukásra ítélt rendszernek, amelyben egyetlen törvény létezik: a törvénytelenség.

A film pontosan be is lövi az időt 2011. január végére, amikor Kairó lerobbant negyedeinek utcáin vihar előtti feszült csend uralkodik, de a tévéképernyőkön már zajlanak az arab tavasz nyitányának számító tunéziai események, a Jázminos Forradalom kegyetlen utcai összecsapásai. Így lesz A kairói eset az egyiptomi színtér ellenére az egyik legjobb skandináv krimi, az élet- és valóság-közeli részletek mesterien vegyülnek a Közel-Kelet sajátos levegőjével, remekül eltalált atmoszférájával.

Noredin, a nyomozó hamar rájön, hogy a szépséges énekesnő kegyetlen meggyilkolásának szálai egészen a legfelső körökig, az elnök fiának legjobb barátjáig vezetnek. A maga módján a görög tragédiák hőseire üt, ahogy azok az ókori istenek, Noredin a modern istenek ellen fordul. A határozott parancs ellenére megszállottan kezdi kibogozni a szálakat, s ebben külön izgalmas, hogy azzal a totálisan korrupt rendszerrel száll szembe, amelynek ő maga is a tagja. A meggyilkolt lány holtteste mellett zsebre vágja az áldozat pénzét, rendszeresen szedi a sápot a piaci árusoktól, elrakja az előállított gyanúsítottak bankóit. Még a magyar néző is, aki tapasztalt már egyet s mást, lélegzetelállítóan tragikusnak érzi a korrupciónak azt a töménységét, társadalmi beágyazottságát, amit Saleh kemény következetességgel mutat. Ez a művészi kiállás magyarázhatja, miért tiltották le az utolsó pillanatban a film kairói forgatását, ami miatt több jelenetben Casablanca játssza Kairó szerepét. Szerencsére addigra már egy sor képben megörökítették az egyiptomi metropolis érdes felének lestrapál, szemetes utcáit, piaci nyüzsgését, egy megváltásra váró világ hiteles kulisszáit.

A krimiszál arról is szól, mi történik egy bűnügyi nyomozóval egy velejéig korrupt diktatúrában akkor, ha elkezd a saját feje után dolgozni. Noredinnek megmondják, hagyja az ügyet, a lány öngyilkos lett, saját maga vágta el a torkát. De a nyomozás megfontolt lépésekben bontakozik ki, akárcsak a legjobb skandináv krimikben. Feltárul egy kairói rendőrőrs mindennapi munkája, ahol a szálakat Noredin nagybátyja tartja kézben, ő szervezi a legnagyobb pénzeket ígérő korrupt ügyeket is. Ez egy igazi gengszterfilm, ahol a rendőrségen találhatók a legnagyobb gengszterek.

A főhőst alakító Fares Fares játéka megragadó. Hiteles személyiséget teremt a korrupt, de az igazságért mégis áldozni képes zsaru figurájából. A bejrúti születésű svéd színész markáns arca, erős egyénisége, érzelmekkel teli hallgatagsága ismerősünk már pár nagyszerű skandináv krimiből (Palackposta, Nyomtalanul, Fácángyilkosok), mint a döglött akták ügyosztály munkatársa. Hívták már az Oscar-díjas amerikai Zero Dark Thirtybe, meg a hollywoodi Safe House-ba is. Tarik Saleh jó barátjaként filmjei állandó színésze. Játszott az ugyancsak politikai thriller Tommyban, és Saleh leghíresebb filmje, az egész világot bejárt animációs Metropia színészhangjai között is ott van.

A film az egyiptomi forradalom kitörésének előestéjén zárul. Döbbenetes erejűek az utcákat elözönlő emberek, a Mubarak-diktatúra ellen tüntető tömeg életteli képei. És végtelenül keserű a történet sötét jóslata. Az utolsó drámai fordulatba a főhős majdnem belehal, a főbűnösök viszont sikerrel mentik az irhájukat. Tiszta valóság.

Szerző

Kácsor Zsolt: Egri bakfitty

Publikálás dátuma
2017.10.14. 09:35

E lap hasábjain számoltam be róla hetekkel ezelőtt, hogy az 1552-es török ostrom tiszteletére az egri várban történelem-turisztikai attrakciót kívánok végrehajtani, amelynek keretében a Dobó-bástyáról beleüvöltök majd a levegőbe, miközben önkéntes egri nők a várfalról hideg borlevest zúdítanak a képzeletbeli ostromlók nyakába. Nem, nem ment el az eszem, az elhatározásom oka az volt, hogy Eger város fideszes parlamenti képviselője, Nyitrai Zsolt kiskirály úr (más néven Don Pöfeteg) elintézte, hogy egy hóbortos alak, egy bizonyos Fehér Farkas becenevű íjász augusztusban az egri várfalról a Dobó térre nyilazhatott, aminek konkrétan nem volt semmi értelme, ráadásul garázdaságnak minősült, elvégre az íjászat egyik alapszabálya, hogy nem lövünk bele a vakvilágba.

Tervezett produkciómhoz természetesen engedélyt kértem az egri polgármesteri hivataltól, az egri rendőrkapitányságtól, valamint az egri vár igazgatóságától, egyedül csak a város fideszes parlamenti képviselőjétől nem kértem, mert neki semmi köze hozzá, hogy én mikor és milyen körülmények között üvöltök az egri levegőbe önkéntes egri nők között.

Levelemben leírtam, hogy terveim szerint a Dobó-bástyáról beleüvöltöm az egri levegőbe, hogy "szarjatok sünt, paraziták", miközben mellettem pár önkéntes egri nő hideg borlevest zúdít le a falról annak tiszteletére, hogy 1552-ben az egri nők forró levest öntöttek a törökök nyakába. A forró leves autentikusabb lett volna, azért döntöttem a hideg borleves mellett, mert még a lehetőségét is el akarom kerülni, hogy emberéletet veszélyeztessek. A Népszavában megjelent cikkemre mintegy tizenöt elszánt egri nő jelentkezett: azt írták nekem, hogy örömmel részt vennének az akcióban, feltétlenül értesítsem őket, ha engedélyt kapok.

A hírem az, hogy nemhogy engedélyt, de választ sem kaptam.

Augusztus 30-án írtam Habis László egri polgármesternek, Kovács Luca egri jegyzőnek, Berecz Mátyásnak, az egri múzeum igazgatójának, valamint az egri rendőrkapitányságnak. Hivatalos válasz egyedül a rendőrségtől jött, amin nem csodálkozom: az egri rendőrkapitányság munkájának színvonalát még egri hírlapíró koromból ismerem, nagyon jól tudom, hogy szakmailag kiemelkedő tevékenységet végző szervről van szó. Ott még ismerik a rendet, s a válaszadási kötelezettséget. Azt írták nekem a rendőrségről szeptember 6-án, hogy az egri vár a polgármesteri hivatal kezelésében van, így a rendezvény megtartásának engedélyezése nem a rendőrség, hanem a polgármesteri hivatal hatásköre. A biztonság kedvéért az egri vármúzeum vezetőjének is írtam, de hivatalos, pecsétes válasz tőle sem jött, amit több éves személyes ismeretségünkre való tekintettel ezúton köszönök.

Augusztus 30-án írtam Habis László egri polgármesternek és Kovács Luca egri jegyzőnek, s habár kötelességük lett volna 30 napon belül válaszolni, annyit se írtak vissza, hogy bakfitty. Pedig legalább egy bakfittyet megérdemeltem volna. Egerben születtem, ott nőttem föl, amíg volt vállalkozásom, ott fizettem utána iparűzési adót, amíg volt autóm, ott fizettem utána súlyadót, szóval a magam részével hozzájárultam Habis László és Kovács Luca fizetéséhez, mégsem érdemeltem tőlük egy szót sem. Annyival is megelégedtem volna, hogy "nem". Indokolni sem kellett volna. Értem én, hogy amit lehet egy Don Pöfetegnek, azt nem lehet akárkinek. De azt nem értem, hogy ha Habis László és Kovács Luca az én adómból kapja a fizetését, mindketten a köz szolgálatára esküdtek föl, mindkettőjüket a köz alkalmazza, azaz én és önök, kedves olvasók, akkor miért nem képesek magukból egy választ kipréselni. Felőlem el lehetett volna engem utasítani e-mailben is, hogy ne kelljen postaköltséget fizetni, ám hadd tegyem hozzá: az egri rendőrkapitányság bezzeg hivatalos levélben válaszolt. Pecsétes papírt küldtek a budapesti címemre, mert komolyan vették, ami dolguk: azoknak az embereknek a szolgálata, akiknek az adójából működnek. Habis László és Kovács Luca az én adómból élnek évek óta, és ennek fejében arra sem méltatnak, hogy a titkárnőjükkel írassanak egy sablonválaszt.

Képzelem, milyen fontos leszek Habisnak két év múlva, az önkormányzati választáson, amikor újra ringbe száll, hogy Eger polgármestere lehessen. Tele lesz az egri postaládám Habis László leveleivel, a fényképeivel, az üzeneteivel és az ígéreteivel. Azt kéri majd, hogy szavazzak bizalmat neki. Arról győzköd majd, hogy ő az én emberem. Fotókat is mellékel majd saját magáról, és ezekről a fényképekről egy kedves, barátságos, megbízható ember mosolyog majd rám, s az lesz a tekintetébe írva, hogy bízhatsz bennem.

Ezennel ünnepélyesen megígérem neki, hogy az összes levelére, kampányüzenetére és szórólapjára válaszolni fogok. Mindegyikre külön-külön, méghozzá borítékban, postai úton, ajánlva, hogy a címzett a válaszomat feltétlenül kapja meg. Nem akarom, hogy a következő két év feszült várakozásban teljen a városházán, ezért előre megmondom, hogy minden választási ígéretre azt fogom válaszolni, hogy bakfitty. S természetesen harminc napon belül, ahogy jogállamban illik.

Szerző