„Az államfő napi szinten támad engem“ – panaszkodott nemrég egy interjúban Robert Fico, majd hozzátette: az elnök emberei a háttérben már „Kiska politikai jövőjét készítik elő“, talán új párt létrehozásán dolgoznak, ezért hajszolják az államfőt minduntalan konfliktusokba.
A haragszomrád kezdetei még a 2014-es elnökválasztási kampány idejére nyúlnak vissza, amelynek során Kiska, az eurómilliomos vállalkozóból és filantrópból lett politikus, valamint az akkor már kétszeres miniszterelnök mérte össze erejét. Kiska 60-40 százalékban nyert az elnökválasztáson Fico ellenében. Északi szomszédunknál nem a parlament, hanem közvetlenül az ország lakossága választja az államfőt, ezért kerülhetett az elnöki palotába a kormányfő kényelmes parlamenti többsége ellenére a politikai múlttal nem rendelkező, viszont szívesen jótékonykodó vállalkozó, aki azóta is ingyen teszi a dolgát: elnöki fizetését havonta hátrányos helyzetű családok között osztja szét. A két esélyes jelölt már a kampány során sem kímélte egymást: Fico például kijelentette, Kiska szcientológusként veszélyezteti az országot. Kiska azzal vágott vissza, hogy fogalma sincs, mi a szcientológia, „biztonsági veszélyt” azonban Robert Fico jelent Szlovákiára nézve, mert nem tudja megoldani az emberek problémáit.
A Fico-kabinet látványosan ignorálta az államfő időközben hagyományossá vált első parlamenti évértékelő beszédét, azóta pedig ha meg is jelennek, Ficóék nem teszik a kirakatba, amit Kiskától kapnak a plénumban. Az elnök legutóbbi beszédében például azért bírálta a kormányt, amiért ügyet sem vet a korrupcióra, Robert Kalinák belügyminisztert pedig lemondásra szólította fel.
Az államfő azzal sem szerez jó pontokat Ficónál, hogy rendre visszadobja a parlamentnek a kormánykoalíciós többség által elfogadott törvényeket, legutóbb például az állami kitüntetésekről szólót. Fico ebben azt emelte törvényerőre, hogy ezentúl a mindenkori miniszterelnök is adhasson állami kitüntetéseket. Ehhez mostanáig csak az államfőnek volt joga. Ezt az elnöki vétót csak a napokban sikerült letörnie a parlamentnek.
Néhány hete aztán kiderült, nem fizetett be mintegy 27 ezer eurónyi jövedelemadót Kiska cége, a KTAG. A társaság bevételeinek egy részét az elnök kampányára fordította, de úgy könyvelte el, mintha a vállalkozásba fektette volna be. A cég időközben kiegyenlítette az adóhátralékot, az ügyben a rendőrség és a pénzügyőrség is megállapította, hogy bűncselekmény nem történt. A kormányfő mindezek ellenére a napokban adócsalónak nevezte a köztársasági elnököt, aki viszont kijelentette: „Fico úr hazudik“.
Andrej Kiska egyébként a nyáron – immár harmadszor – ismét apa lett, azóta igyekszik még több időt tölteni az ország másik végén, Poprádon élő családjával. Ficóék azt sem nézték jó szemmel, hogy utazásaihoz mostanáig a kormánygépet vette igénybe, közel 1 millió euróval terhelve a költségvetést. Kiska azzal védekezett, hogy ez jár neki, mivel ő a nap 24 órájában államfő, és különben is, megbízatása kezdetekor Fico belügyminisztere javasolta neki, hogy utazzon csak nyugodtan a kormánygéppel.
Amikor csak lehetősége van rá, Kiska fitogtatja erejét. Legutóbb, amikor az egyik menesztett miniszter helyére nem sikerült időben új embert találni, az államfő nem azt a kormánytagot bízta meg az ideiglenes miniszteri teendőkkel, akit Fico előzőleg a sajtóban megnevezett. Hónapok óta nem hajlandó kinevezni azokat az alkotmánybírókat sem, akiket a kormányfő pártja parlamenti többségét kihasználva megválasztatott.
A belpolitikai összetűzések mellett a külpolitikával kapcsolatban is gyakori a súrlódás kettőjük között. Miután London meglehetősen zokon vette, amikor Fico tavaly kijelentette, az EU-ból való távozásnak „fájnia kell nekik“, a Trend hetilapnak Kiska azt nyilatkozta, Fico helyett is szégyellte magát a tavalyi ENSZ-közgyűlésén. „Szégyen volt. El kellett magyaráznom, hogy egyes politikusok véleménye nem képviseli országunk külpolitikai álláspontját” – mondta.
Amikor a szlovák köztársasági elnök tavaly nem hivatalosan találkozott a Pozsonyba látogató dalai lámával, Fico azt nyilatkozta, Andrej Kiska ki van szolgáltatva a tanácsadóinak, akik „a pokolra viszik” őt. A megbeszélés után Peking hivatalosan tiltakozott. Az „egy Kína” politikát valló Fico még éktelenebb haragra gerjedt, mikor az affér után Kínában járva pekingi partnere lemondta a vele tervezett találkozóját.
Fico egyébként akkor is bírálja Kiskát, amikor nem teszi. Amikor az államfő – tiltakozásul Putyin ukrajnai és krími politikája ellen – nem utazott el a második világháború végének 70. évfordulójára rendezett moszkvai ünnepségre, a Putyinnal parolázó Fico azt mondta: „nem is akarja kommentálni” Kiska hozzáállását.
Ficónak mindenesetre nincs könnyű dolga. Míg a kormányfő jószerével csak szociáldemokrata pártja, a Smer választóinak bizalmát élvezi, Kiska támogatottsága ideológiákon és pártokon átívelő, a népszerűségi felmérésekben rendre megelőzi Ficót. Grigorij Meseznikov politikai elemző szerint Fico sorozatos támadásai visszaüthetnek, és a populista kormányfő veszíthet népszerűségéből. „A további konfrontáció nem javítana Fico megbízhatóságán, sőt épp ellenkezőleg. Kiska tiszta lappal indult, Fico kormányát pedig körüllengi a korrupció gyanúja“ – véli a politológus.