A cím plágium, mindjárt kitérek rá, honnan loptam. Addig is, elöljáróban: nem különösebben érdekel, hogy mennyit keres Matolcsy György, még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy jövedelme mélyen alatta van az európai átlagnak, majdnem sereghajtó ebben a kategóriában a maga ötmilliós havi fizetésével. Az persze némiképp zavar, hogy elődjét meghurcolták; Simor Andrásnak kétmillióra kellett levinni a keresetét, de hát végül abból is meg lehet élni, kiváltképp, ha az ember nem fideszes. Megszoktam már, többször le is írtam: a mai kormánypárt tagjainál teljesen közömbös a tegnapi álláspont, új nap, új szempontok, új mondatok, adott esetben épp az ellenkezői a tegnapiaknak. Egyáltalán nem kell emlékeznünk a tegnapi véleményünkre, és azzal sem kell törődni, ha emlékeztetnek rá. Az emberek úgysem figyelnek oda ilyen apróságokra.
De vajon mire figyelnek az emberek? Hiszen nap mint nap elhangzanak olyan kijelentések, amelyek minimum vérlázítóak, hogy ne használjuk a Fidesz által bevezetett és mondjuk épp a fizetésekkel kapcsolatos kifejezést. Az egyik nap sátánozik valamelyik képviselő, hogy még jobban ráijesszen az emberekre a Soros-terv kapcsán, másnap szabadkőművesekkel riogat a miniszterelnök helyettes, Matolcsy György pedig hét és félmilliárd rokonról beszél annak kapcsán, hogy mennyi előnyhöz sikerül juttatnia saját famíliáját. És itt azért már álljunk meg egy baráti szóra. Lehet-e, szabad-e ezen a pofátlanságon is csak úgy továbbsiklanunk, megengedhetjük-e, hogy besoroljuk az összes matolcsyzmus – bejgli! - , vagy némethszilárdizmus, horribile dictu orbánizmus közé. Átléphetjük-e, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke a szemtelen protekcionizmust elintézi egy ügyetlen bon mot-val?
Persze: mi egyebet tehetnénk? Nem megyünk ki ezért az utcára, hiszen azért se mentünk ki, hogy a miniszterelnök mélyen egyetértett azokkal, akik garázdaságot követtek el, csak mert mások a falujukban legálisan Magyarországon tartózkodó menekülteket akartak fogadni. És nem megyünk ki azért sem, hogy nemzeti konzultáció címén milliárdokból folytat gyűlöletkampányt a kormány, állítólag a Fidesz-frakció megrendelésére, de a központi költségvetés terhére. Szóval nem teszünk semmit, legfeljebb – Závecz Tibortól kölcsönvett szavakkal - otthon morgolódunk.
De, ha már kölcsönvett, térjünk vissza a címhez, a Gyógyító gondolatokhoz, amely Márai Sándor Füves könyvének alcíme, és üzenjünk általa Matolcsynak, Orbánnak egyaránt. A következőket írja Márai A világról fejezetben: „És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf-áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagyunk, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.”
Nem tudom, ma mit írna Márai; de gyógyító gondolatai egyáltalán nem hatnának. Ez egészen biztos.
