A nagykövetségen két rémálom van: a tatarozás és a delegáció. Előbbivel nincs mit kezdeni, a delegációk azonban a nagykövetség markában vannak és ügyes manipulációkkal megkönnyíthetjük a dolgunkat.
Nekünk Indiában a nyolcvanas években szerencsénk volt, mert Próbáld Jenő nagykövet mestere volt a delegációk kezelésének. Tudni kell, hogy a nagykövetségen a nagykövet élet és halál ura. Nemcsak a szabályokat határozza meg, de a kivételeket is. A nagykövet hóbortjai szabályokká válnak. Új nagykövetek aztán új szabályokat alkotnak, mert ebből érzik, hogy ők a nagykövetek. Mindent a nagykövet tud legjobban, és mi tudjuk is, hogy ő jobban tudja.
Szóval, a delegációk. 1984-ben egy forró délután Delhiben, a nagykövetségen előzetes megbeszélést tartottunk. Próbáld Jenő nagykövet vázolta a stratégiát, majd másnap hajnalban együtt mentünk a repülőtérre. A Hazafias Népfront delegációját vártuk. Meglehetősen nehéz volt elmagyarázni Ázsia legnagyobb demokráciájában, hogy mi is az, nem is értették, de hát van ilyen.
A küldöttség tagjait, kilépve a repülőgép hűvös európai levegővel telt utasteréből valósággal mellbe vágta a meleg, a váróteremben zúgó ventilátorok zaja, a falak mentén bátran mászkáló svábbogarak látványa. Rövidesen autóba ültünk, irány a szálloda. A delegációvezető lakosztályában gyülekeztünk, a hivatalsegéd kis pohárkákban whiskyt szolgált fel.
- Ilyen korán igyunk? – kérdezte a vezető. Hajnali három óra volt.
- Bizony – felelte a forgatókönyv szerint Próbáld. – Gyógywhisky.
Lehajtottunk egyet, azután még egyet, majd magukra hagytuk az időeltolódástól és a klímaváltozástól már elgyötört delegációtagokat.
A stratégiának megfelelően a hivatalsegéd reggel hétkor kopogott az ajtajukon, kezében termosszal, jelezte, hogy megérkezett „az igazi magyar kávé”. Nem volt kímélet, mindenkit felkeltett mély álmából, ezzel számukra véget ért az első éjszaka.
Délben ebéd a hűtött nagykövetségen, kint 40 fok, amit csak átélni lehet, leírni nem. A szokásos Próbáld-menü: velőscsont, húsleves, pörkölt nokedlivel, túrós csusza, bor, Tokaji. Végzetes.
- Következő program a Gandhi-emlékhely meglátogatása – jelentette be a nagykövet. – Öltöny, nyakkendő kötelező.
A delegációvezető bólintott, elvégre a nagykövet ismeri a protokollt.
A Gandhi-emlékmű egy igazi emberkínzás. Egy park közepén, a Yamuna folyó partján, ott, ahol elhamvasztották. A hűtött autóból kiszállva talán száz méteres séta, azonban tele gyomorral, öltönyben, zárt cipőben, nyakkendőben és másnaposan a világ leghosszabb száz métere. A magyarok igyekeztek helytállni, bár zakójuk hónaljából is csorgott a víz, irigyelték kísérőinket, akik ingben és vászonnadrágban követtek bennünket.
Délután hivatalos tárgyalások kezdődtek, amelyeket a magyar delegáció tagjai félálomban ültek végig és nem is értették pontosan, mi történik velük. Este visszakísértük őket a szállodába, Próbáld felkísérte a delegációvezetőt a lakosztályába, azután visszatértünk a nagykövetségre.
- Sikeres nap volt – állította Próbáld. – Már nem lesz velük gondunk.
