Most, hogy - a „fordítási nehézségek miatt” sok hónapos késéssel, és természetesen az eredeti nyelven, angolul – nyilvános lett az Európai Bizottságnak a tervezett paksi bővítés állami támogatására vonatkozó döntése, egycsapásra világossá vált, hogy a magyar kormány előző mumusa, azaz Brüsszel hatalmas szívességet tett az Orbán-kabinetnek. A derék euro-bürokraták egy olyan atomerőműre adták áldásukat, amely a tervezett formában soha nem fog megvalósulni; ezt tudja Brüsszel is, a kormány is, immár a külvilág is – már csak azt kellene megfejteni, hogy mi volt az oka a feltűnő engedékenységnek.
Az orosz részvételű bővítési beruházás vizsgálatakor két kérdésre kellett választ találnia a Bizottságnak: tartalmaz-e állami támogatást a finanszírozási konstrukció, és ha igen, az összeegyeztethető-e a az uniós versenyszabályokkal. Az elsőt gyorsan kipipálták. Ha a tőkeköltség nélkül számított megtérülés 7 százalék fölött, a tőkeköltség viszont 8 százalék fölött lesz, akkor ez egy veszteséges beruházás, a veszteségeket a költségvetésből kell kiegyenlíteni, vagyis a finanszírozás állami támogatással valósul meg. Annak érdekében, hogy legalább papíron vállalható legyen a végeredmény, a határozat rögzítette, hogy a beruházás a tervezett időkeretben valósul meg (miközben már most 22 hónapos késében van), és hogy a 12,5 milliárd eurós bekerülési ár az összes felmerülő költséget tartalmazza (holott maga a bizottsági határozat jelzi, hogy ez nincs így, az új reaktorblokkok rendszerbe illesztési költségei például irreálisan alacsony, nagyságrendi eltérést mutató áron szerepelnek a kalkulációban).
Azaz: arról van papírunk, hogy ha minden olyan feltétel teljesülne, amiről már most látszik – a magyar kormány által szolgáltatott adatokból –, hogy nem teljesül, akkor a vállaltan veszteséges paksi bővítés talán nem torzítaná jelentősen az európai energiapiaci viszonyokat. Értelmet nyert az egyébként teljességgel érthetetlen időhúzás is, hiszen az összetákolt döntés minden bizonnyal elhasalna az Európai Bíróság előtt, Ausztria pedig előre bejelentette, hogy az uniós bírói fórumhoz fordul. Közben azonban eljutottunk az ausztriai választásokig, ahol a Fidesszel rokonszenvező politikai erők győzelme várható, a mostani kormányzatnak pedig már nem lesz ideje a jogi eszközök bevetésére.
Ami az egészben a legrejtélyesebb, az a magyar kormány által démonizált uniós bürokrácia hozzáállása. Brüsszel minden jel szerint ahhoz nyújtott segédkezet, hogy Magyarországnak az atomerőmű-építés ügyében ne kelljen betartania azokat a közösen elfogadott regulákat, amelyeknek a betartásáért a migráció kapcsán ugyanaz a Brüsszel olyan impozáns szájkaratét vív Orbánékkal. Magyarázatként be kell érnünk azzal, hogy a migrációban nem látszik a primer anyagi érdek, ellenben az atom-svindlit elnézik nekünk, cserébe az európai atomipar vezető cégeinek tett magyar ígéretekért. Előre szólunk: ebben az ügyben soha nem fog előkerülni az az érv, hogy aki belép egy klubba, annak kötelessége igazodni a klubszabályzathoz - vagy a klub lett más, vagy nem is olyan fontosak már a szabályok.
