- Előfordult már önnel, hogy a megrendelő párt, amikor megbízta egy felmérés elkészítésével, a kívánatosnak tartott eredményt is a tudomására hozta?
- Több mint harminc éve vagyok közvélemény-kutató, huszonhét éve van parlamentáris demokrácia Magyarországon. Most is több párt megbízásából készítünk felméréseket. Higgye el, hogy eddig soha, senki nem mondta meg – még csak nem is utalt rá –, milyen eredményt szeretne látni.
- Isten engem úgy segéljen?
- Nyugodtan leírhatja: Isten engem úgy segéljen! A megbízónak is érdeke, hogy az adatok a valós helyzetet tükrözzék, és nekünk – ahogyan mindenkinek, aki ebben a szakmában dolgozik – szintén érdekünk, hogy tőlünk telhetően a valós helyzetet mutassuk be. Máskülönben kockára tennénk a jó hírünket. Nem kizárólag politikai témákkal foglalkozunk. Figyelnünk kell az üzleti szférára vagy a tudomány világára is, ahol különösképpen fontos a megbízhatóság és a hitelesség. A közvélemény-kutatás bizalmi műfaj, ami nem engedi meg a manipulációt. Ha valaki ilyesmire vetemedne, nem élne meg a piacon.
- Feltéve, hogy piaci körülmények uralkodnak.
- Abban a szegmensben, ahol mi mozgunk, a piaci körülmények a meghatározók.
- Arra sincs példa, hogy a nyilvánosságnak szánt felmérés a fiókban marad?
- A pártpreferenciák vizsgálatát mindig a nyilvánosság számára készítjük. Más esetekben a megrendelőtől – az adatok birtokosától – függ, hogy mit tesz közzé és mit nem. Erre nincs ráhatásunk, mi csak mérőműszerek vagyunk.
- Az adatok egy részének eltitkolásával is lehet manipulálni.
- Senkitől sem várható el, hogy a saját pénzéből készült felmérés eredményét kötelezően nyilvánosságra hozza akkor is, ha abból politikailag vagy üzletileg hátránya származhat. A lényeg az, hogy a vizsgálatnak az a része, amely végül nyilvánosságra kerül, megfeleljen a valóságnak.
- Mit szól ahhoz, hogy az MSZP nekiment a Mediánnak, amiért mélyponton mérte a szocialista párt népszerűségét?
- A politikai élet szereplőinek teljesen fölösleges a közvélemény-kutatók hitelességével vagy hiteltelenségével foglalkozniuk. Ez rossz téma. Szerintem használniuk kell az adatokat, az vezeti őket előre.
- Feltételezem, a közvélemény-kutatók sem tévedhetetlenek.
- A konkrét esetben a szocialisták a biztos pártválasztók körében kimutatott támogatottságukat kevesellték. Pedig ennek, egyelőre legalábbis, nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. Jelenleg annyira alacsony a biztos pártválasztók aránya – nagyjából a választópolgárok harmada –, hogy a mérési hibahatár plusz-mínusz hat százalék között mozog. Ezek tehát egyelőre tájékoztató jellegű adatok, amelyek orientálnak ugyan, de mindenképpen nagy óvatossággal kezelendők. A szocialisták akkor kezdhetnek el igazán aggódni, ha a parlamenti választás közeledtével növekedésnek indul a biztos pártválasztók tábora – ami óhatatlanul bekövetkezik –, és ennek nem lesz pozitív jele a népszerűségükben.
- A bizalmatlanság, a félelem, a hatalomnak való kiszolgáltatottság is befolyásolja, hogy ki mennyire őszintén nyilatkozik politikai preferenciáiról. Milyen módszereik vannak rá, hogy kiszűrjék a torzító hatásokat?
- Az előrejelzéseink során igyekszünk kalkulálni ezekkel a tényezőkkel. Nem hiszem, hogy a Népszava olvasóit érdekelnék a szakmai részletek, maradjunk annyiban: nagy kihívás. Ha az aktuális állapotokról készítünk felmérést, erre nincs lehetőségünk. Ilyenkor a mért adatot tesszük közzé, és nem veszünk figyelembe korrekciós szempontokat. Majd a választási prognózisnál. Jobban elfogadom a személyesen felvett adatokat, mert a személyes találkozáskor a kérdező és kérdezett között kialakul az interakció, megteremtődik az őszinteségre épülő kommunikációs tér. Megjegyzem: ez a drágább megoldás. A telefonos adatfelvétel viszont azzal az előnnyel jár, hogy képes gyorsan reagálni valamilyen eseményre, rögzíteni az azonnali, közvetlenül kiváltott impulzusokat. Komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy a társadalom egészét lefedjük, de szembe kell néznünk azzal, hogy az elithez tartozó legfelső réteget egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudjuk elérni. Más okokból ugyanez érvényes a társadalmi ranglétra legalsó szintjén lévő rétegre is. Összesen talán néhány százezer ember tartozik ebbe a két kategóriába, a választók túlnyomó többsége reprezentálja magát a felméréseinkben.
- Sosem jutott eszébe, hogy a politikai teljesítmény mérése helyett szívesen belekóstolna a politika alakításába is?
- Végzettségemet tekintve szociológus és programozó matematikus vagyok, az érdeklődésem ehhez a világhoz köt. A számok, a tudomány világához. Szeretem megvizsgálni és interpretálni a társadalomban zajló folyamatokat. A politikacsináláshoz sok olyan képességre is szükség van, ami belőlem hiányzik. Ambícióm sincs rá.
- Játsszunk el mégis a gondolattal, hogy ellenzéki pártok tanácsadója a kampányban. Mit javasolna például az MSZP-nek?
- Mindenekelőtt azt, hogy a párton belüli ügyeikről ne a nyilvánosság előtt vitatkozzanak, az ilyesmit intézzék el a függöny mögött. Amikor a függöny elé állnak, akkor olyan tartalmi kérdésekkel jöjjenek elő, amelyek csakugyan foglalkoztatják az embereket: egészségügy, a leszakadó rétegek felemelése, vagy például az, hogy az MSZP milyen módon akarja helyreállítani a nyugalmat. Azt hiszem, a nyugalomra nagy szükség lenne Magyarországon.
- Demokratikus Koalíció?
- Ne folytassa, tulajdonképpen minden ellenzéki párt számára ugyanaz a recept: találja meg és következetesen vigye végig azt a témát, ami leginkább megfelel az arculatának. Amilyen a Párbeszédnek a feltétel nélküli alapjövedelem. Nem készültem fel rá, hogy az összes pártra testre szabott javaslatot tegyek, de biztosra veszem, hogy mindegyiknek van ilyen témája.
- A közvélemény-kutatások abban megegyeznek, hogy toronymagasan vezet a kormánypárt. Mivel magyarázza akkor a Fidesz folyamatosan produkált pánikreakcióit?
- A politikailag aktív választók 40 százaléka nem feltétlenül elkötelezett egyik párt felé sem, de határozottan kormányváltást akar. Nagyon heterogén, megosztott csoportra kell gondolnia. A Fideszben mégis él a félelem, hogy ezek az ellenzéki szavazók egységesen lépnek fel, és – ha a pártlistákon nem is – az egyéni körzetekben ugyanarra a jelöltre szavaznak. Ha a Fidesz kellően sok egyéni körzetben veszít, akkor elveszítheti a választást is. Nem véletlen, hogy a Fidesz szeretné „felfűteni” a saját táborát.
- Felfűteni? Hova? Ha tovább fűtik, akkor felrobban.
- Előkerestem a négy évvel ezelőtti adatokat: a fideszes szimpatizánsok kétharmada akkor biztosra mondta, hogy elmegy szavazni. Az arány most mindössze 52 százalék. Az ön által is említett „toronymagas vezetés” éppen ezért megtévesztő lehet. A Fidesz letett arról, hogy megnyerjen új szavazókat – erre most aligha lenne esélye –, de a régieket szeretné egyben tartani. Nekik szólnak a Soros-elleni kampányok is, amelyek nem többek politikai marketingfogásnál.
- A kérdés az, hogy működnek-e.
- Jövő tavasszal kiderül. A fideszes szavazótábor is harapósabb lenne, ha valamelyik ellenzéki párt megerősödött volna annyira, hogy legalább négy-öt százalékra megközelítse a Fideszt. Akkor a kormánypárti választók is úgy éreznék, hogy a választáskor nem maradhatnak otthon.
- Miért, most mit éreznek?
- Azt, hogy nekünk mindig minden sikerül, „én nem is kellek a sikerhez”. A Gyurcsány-kormány 2006-ban, nem sokkal a megnyert parlamenti választások után, megszorításokat jelentett be. A Fidesz ekkor vette át a vezetést.
- Nem az őszi utcai zavargások után?
- Már előtte, 2006 nyarán. Azóta több mint tizenegy év telt el, a fideszes szavazók több mint tizenegy éve, minden egyes hónapban meghallgatják a hírekben, hogy pártjuk áll az első helyen. Közben kétszer is kormányra kerültek. Elvesztettek ugyan pár időközi választást, de számukra ez csak apró kisiklás volt. Ha nincs győzelemre esélyes kihívó, akkor a választóik miért törnék magukat? Orbán Viktor pontosan ettől tart. Mostanában ezért beszél arról, hogy az elfáradás és a kényelmesség a legnagyobb veszély, ami a Fideszt fenyegeti. A miniszterelnök is tudja, hogy a 2018-as választást még nem nyerték meg.