Tornanádaskán mindenki söpröget. Ahogy a Kassa felőli úton bekanyarodunk, s átvágunk a síneken, tucatnyi asszonyt látunk ciroksöprűvel a kezében. Később kiderül: a hatszáz fős településen százötven közmunkás van, ők jellemzően a falut rendezgetik vagy virágot ültetnek. Rendes állás itt nemigen akad.
Teli az óvodaudvar is frissen ültetett örökzöldekkel, ezeket nézegetjük, beljebb ugyanis nem mehetünk. Az óvónők nem nyilatkoznak, mindenki a polgármesterhez irányít, ám ő épp lakhelyén, Szendrőn van. Egy parkban várakozunk, amíg megjön, s nézzük a felújított tér szélén, magas talpazaton álló fehér gnóm szobrokat, amelyek mintha a párizsi Notre-Dame tetejéről cseppentek volna ide.
– Rizikét? Vagy lila pereszkét inkább? – szólít meg asszony, óvodás kislányával az oldalán. Aki épp nem közmunkában sepreget, gombát szed ilyenkor ősszel, s vonattal viszi a miskolci piacra. A kislány azt mondja, szeret ide óvodába járni, sok verset tanulnak és mesefilmeket néznek. Az anyja úgy tudja, nyolcvan gyerekkel egyetlen végzett óvónő foglalkozik, a többiek dadusok, és sokan közülük közmunkások.
Ezt a nem sokkal később megérkező polgármester, Beri Tamás cáfolja, szavai szerint három képesített óvónő dolgozik az intézményben, de valóban sok a kisegítő. – Tudja, olyan ez, mint a repülőtereken, ahol sólymokkal riasztják el a galambokat a gép elől. Nekem is vannak ilyen sólymaim, akik bent felügyelnek az óvodában és az iskolában: azóta rend van mindenütt – fogalmaz kissé képletesen. Aztán elmagyarázza, hogy olyan közmunkásokat delegált ide, akiknek tekintélyük van az itteni családok előtt, s így nem lehet „hőzöngeni” vagy balhét kavarni. Ha mégis történne bármi incidens, akkor a „sólymoktól” első kézből kap információt, könnyebb igazságot tenni.
Tornanádaskán mindenki cigány. Egyetlen Jani bácsit emlegetnek a faluban, aki nem tartozik az itteni családokhoz, s valahol az állomás környékén, a többiektől távolabb lakik, de őt ritkán látják. A polgármesteri hivatal tisztviselői jellemzően a szomszéd településekről ingáznak ide nap mint nap.
Az óvoda két évvel ezelőtt került nehéz helyzetbe, amikor egyszerre két óvónő is elment innen. Az okokat nem sikerült kideríteni, a polgármester szerint lakhelyükhöz közelebb találtak munkát, de a falubeliek csak hümmögnek, amikor erről faggatom őket.
Tornanádaskán van egy közepesen súlyos fogyatékkal élő fiatalokat gondozó intézmény – a mezőkövesdi önkormányzathoz tartozik –, ennek dolgozóit is megállítottuk, mit tudnak a helyi óvónőhiány okairól.
– Hát, ott minden gyerek fekete, kell ennél többet mondani? – kérdez vissza egy középkorú nő. Hozzáteszi: ő semmi pénzért nem vállalná el az állást, mert szerinte a cigánygyerekek kezelhetetlenek.
– De hisz még csak óvodások – vetem közbe, amire az a válasza, hogy mindegy, a cigánygyerek már megszületése után rosszabb, mint a nem cigány.
Beri Tamás polgármester szerint ezeket az előítéleteket a veszekedős cigányokat mutogató tévés „show-műsorok” erősítik fel, ha senki nem nézne tévét, boldogabb lenne a világ. Akkor az álláshirdetésre is többen jelentkeztek volna, s nem lenne ilyen nehéz betölteni az üres helyeket. Márpedig nehéz helyzetben vannak: a törvény szerint legalább két óvónőnek lennie kell minden csoportban, náluk viszont nincs ennyi. Egyszerre akár három pedagógust is tudnának alkalmazni a bruttó 350-520 ezres fizetésért, de még nem találtak megfelelő jeltöltet. Aki jelentkezett, az mindjárt felfelé srófolta az árat, volt, aki 580 ezres bruttó bért kért. Az óvodák ma jellemzően önkormányzati fenntartásúak, s bár van bértábla, attól eltérhet az a település, amelyiknek futja erre. Bár Tornanádaska szegény település, különös módon a magas béreket ki tudnák gazdálkodni: mivel itt szinte minden gyerek halmozottan hátrányos helyzetű, magasabb normatívát kapnak utánuk az államtól. Igaz, tény az is : ha ennyiért vennének fel egy óvónőt, akkor a jelenlegi dolgozók bérét is fel kellene tornászniuk, másképp ők hagynák faképnél a falut.
– Ezen a vidéken egymástól „lopkodjuk” el a képzett munkaerőt, tanárt, pénzügyest, adminisztrátort. Amelyik önkormányzat többet fizet, azé az ember, akár egy piacon. S lehet, hogy mi többet fizetünk, mint egy közeli városban, de nehezebbek a körülmények is: például ide minden nap muszáj ingázni – mondja a polgármester.
Tornanádaskán egyre több gyerek születik, az óvodát így hamarosan bővíteni kell. Ha nem lesz elég óvónő, végképp patthelyzetbe kerülnek.
