Előfizetés

Bartók-örökség szerte a világban

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2017.10.18. 07:46
Idehaza sok a fiatalkori, kiadatlan Bartók-kézirat is
Minimális az esély rá, hogy Bartók hagyatékának egy része hazánkba kerüljön. De vajon mit keres Svájcban? Bartók-ügyek, harmadik rész.
Idehaza sok a fiatalkori, kiadatlan Bartók-kézirat is

Idehaza sok a fiatalkori, kiadatlan Bartók-kézirat is

Ami az 1881-1945 között élt Bartók Béla hagyatékát illeti, a világon többfelé bukkanhat eredeti dokumentumokra a kutató. Ezek a zeneszerző halálakor két helyen voltak, egy részük Magyarországon vészelte át a háborút, és itthon maradt fia, ifj. Bartók Béla gondozásában maradt, másik részük pedig az Amerikában élő Bartók Péter tulajdona. A magyarországi hagyatékrészt ifjabb Bartók Béla helyezte letétbe az 1961-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Bartók Archívumába, ezt később Vásárhelyi Gábor hosszabbította meg. A nagyobb, Amerikában maradt rész pedig a zeneszerző özvegye, Pásztory Ditta 1982-es halála után, hosszas pereskedést követően Bartók Pétert illeti. A komponista nagyon jó kapcsolatban volt Paul Sacherrel, az 1999-ben elhunyt karmesterrel, aki létrehozott egy intézetet a svájci Bázelben, itt található a XX. századi zenei kéziratok legnagyobb gyűjteménye a világon. Ide helyezte el letétbe a dokumentumokat Bartók Péter, akivel a magyar állam is folytatott tárgyalásokat a hazai elhelyezésről.

„Az akkor érvényes amerikai örökösödési törvény értelmében, ha valaki még életében átadott valakinek értéktárgyat, 55 %-os örökösödési adót vetettek ki rá. Emiatt Bartók Péter szerződésben kért biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a dokumentumok csak letétbe kerülnek a Magyar Tudományos Akadémiához, azaz elvben bármikor visszaveheti azokat. Két évig próbálta mindezt elérni 1998 után, sikertelenül. Nem látok esélyt arra, hogy a korábbi sikertelen elhelyezési kísérlet után Bartók Péter megváltoztatná döntését” – reagált Vásárhelyi Gábor, Bartók keresztfia, az örökség kezelője lapunknak a hagyaték hazai elhelyezésének esélyeivel kapcsolatos kérdésére.

„Amellett, hogy Bartók Péter hiteles másolatokat készíttetett és szállíttatott a Bartók Archívumba, nagyon fontos gesztus volt két fia részéről, amikor 1988-ban hazahozták Bartók Béla földi maradványait. Az a pillanat mintha a rendszerváltás előszele lett volna” – meséli  Vikárius László, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma vezetője, aki gyerekként, zongoratanulás közben szigorúsága miatt még nem rajongott a Mikrokozmoszért. Ám családjában nagyon tisztelték a zeneszerző-tudóst, akinek morális tartása legalább annyira hatott rájuk, mint a népdalgyűjtő zenetudós, a zongoraművész vagy a zeneszerző. „A zenetudomány felvételi előtt nagy élmény volt a zongoraversenyeket, a kvartetteket, a Cantata Profana-t hallgatni. Új volt a zenéje és egyéni, rendkívül érdekelt és magával ragadott. Később pedig óriási megtiszteltetés volt, hogy Somfai László megkérdezte, hogy nem akarok-e itt dolgozni, és zeneakadémista koromban kezdtem feljárni az archívumba” – írja le személyes viszonyát Vikárius László, aki nem elégedetlen: „Az eredeti kéziratok kisebb részét őrizzük mi, ezek jórészt fiatalkori művek, épp ezért nagyon izgalmasak. Sok kiadatlan alkotás is megtalálható nálunk. Tavaly végre megindulhatott a kritikai összkiadás, egy 48 kötetre tervezett sorozat. Ez a munka évtizedekig fog tartani, hiszen egy-két kötet tud elkészülni egy év alatt. Bartók zongorajátékának hangfelvételei már a Bartók-centenáriumra, 1981-ben megjelentek. Vannak közöttük úgynevezett „kalózfelvételek” is, melyeket az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek. Babits Mihály felesége, Török Sophie például annyira szerette Bartók zongorajátékát, hogy a rádióban elhangzott koncerteket mindig rögzíttette.

Viaszhengerektől a CD-ROM-ig
A népzenei felvételeket nagyrészt a Néprajzi Múzeum őrzi. Bartók a gyűjtéseit eredetileg is a Néprajzi Múzeum számára készítette, a múzeum fizette az utazási költségeit. A szlovák népzenei felvételek nagy részét, mely Bartók saját tulajdonában volt, átadta a szlovák kulturális egyesületnek. Az arab hengereket, amelyek 1913-ban algériai falvakban készültek, és a magyarországi hagyatékban maradtak, CD-ROM kiadásban jelentettük meg az UNESCO támogatásával” – részletezi a világ számos pontján létező hagyatékot Vikárius László. „Arról általában értesülünk, ha hazai antikváriumokba Bartók-dokumentum kerül, a kiterjedt kapcsolatrendszernek köszönhetően a külföldi aukciós oldalakon előforduló kéziratokról is tájékoztatnak. Előfordult már, hogy a minisztérium sietett segítségünkre felbukkant értékes dokumentumok, például Bartók-levelek, megvásárlásával” – válaszolja Vikárius László az esetleg még magánkézből előkerülő kéziratokkal kapcsolatos kérdésre.

Nem mind hamis, ami annak látszik

Vas András
Publikálás dátuma
2017.10.18. 07:45

Komoly haszonnal dolgoznak a hazai műkincspiacon a hamisítók, tevékenységük visszaszorítása érdekében alakult meg kilenc éve a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület, mely első vidéki helyszínként Kaposváron, az egyetem művészeti karán rendezett konferenciát.

Minél ismertebb és felkapottabb egy művész, annál nagyobb az esélye, hogy hamisítják a műveit – tömören nagyjából így lehetne összefoglalni a konferencián elhangzottakat, persze ezért az egy mondatért nem utazott volna a somogyi megyeszékhelyre fél tucat szakember, s nem telt volna meg a Rippl-Rónai művészeti kar színházterme. Merthogy azért az is kiderült, nem minden hamis, amit a laikus első blikkre annak gondol, s bizony nem ritkán az is előfordul, hogy a legnagyobbak is más tollával ékeskednek.

- Több olyan festmény is ismert, melyek hol bekerülnek egy művész életművébe, aztán pedig a szakemberek kiveszik onnét, majd ismét a része lesz a repertoárnak – magyarázta Lengyel László, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, az egyik legismertebb honi művészettörténeti igazságügyi szakértő. – Az eredeti és a hamis között rendkívül széles a paletta, főleg, ha minél távolabb lépünk vissza az időben.

A sajátkezűség ugyanis igazából csak a 19. századtól fontos a nagyközönség számára, előtte évezredeken keresztül a mű számított, nem az alkotója. A fiatal művészek az öregek iskoláiban, műtermeiben tanultak: másolták az alkotásokat, esetleg bedolgoztak egy-egy részfolyamatba. S ha valami a vártnál jobban sikerült, a mester – jó esetben néhány ecsetvonás behúzása után… - gond nélkül szignózta a végeredményt – akad olyan Munkácsy-jelzett festmény, amiről rég kiderült, hogy az ifjú Paál László alkotta…

- Ezért is nehéz eligazodni a műkincsek világában – tette hozzá Lengyel László, aki szerint könnyen előfordulhat, hogy még egy magára valamit adó aukciós ház árverésére is kerül hamisítvány: nem csalárd huncutságból, hanem az ismeretek hiánya miatt. – Az sem mindegy, hogy valami másolat, utánzat vagy hamisítvány, s ez bizony még a komoly szakembereket is megzavarhatja. A művészet értése ugyanis nem egyenlő a műértéssel. Az elmúlt negyed század arra azonban egyértelműen jó volt, hogy megmutatkozzanak a hazai műtárgypiac gyermekbetegségei.

S az is kiderült ez idő alatt, hogy kik a hamisítók kedvencei: Rippl-Rónai József például egyértelműen. - Esetében a hamisítás már olyan méreteket öltött – jegyezte meg Horváth János Milán kaposvári művészettörténész, Rippl művészetének talán legismertebb honi kutatója -, hogy kriminalizálja a festő életművét. Ráadásul rengeteg műve magántulajdonban található, az eltelt évszázad alatt viszont elvesztek hozzájuk a tanúsítványok, így hatalmas a felelősség a szakembereken, hogy megállapítsák az eredetiségüket. Nem véletlen, hogy ugyanarról a képről eltérő vélemények is születnek: Rippl műveiben ugyan nagyon mély bölcselet rejlik, ám modernségéből adódóan egyszerű eszközökkel mutat rá a tartalomra, s ez felbátorítja a hamisítókat.

Éppen ezért az eredetiségvizsgálat során a legmodernebb technikát is segítségül hívják a szakemberek, persze a legújabb számítógépes program sem pótolja a hamisítás elleni harc legfontosabb eszközét: a műértő szemet…

Amikor a hamisítvány is simán tanúsítványt kapott
Művészeti körökben komoly visszhangot váltott ki négy éve, hogy egy Magyarországon még sosem látott, s már csak emiatt is szenzációs Rippl-Rónai-kép jelent meg az egyik kaposvári galéria ajánlatai között: a tulajdonos szerint egy bécsi magángyűjtőtől vásárolta meg az 1893-ban festett Fekete kalapos nő című alkotást, melyről hosszas vizsgálat után a magyar Nemzeti Galéria egyik szakembere eredetiségi tanúsítványt is adott. A képet 22 millió forintért hirdette meg az aukciós ház, s hamarost vevője is akadt.
Három esztendővel később jogerősen is kiderült: jól sikerült hamisítványért fizették ki a nem kis összeget: a Kaposvári Törvényszék ugyanis tavaly 4,5 év börtönre ítélte csalás miatt a galériatulajdonost, miután bebizonyosodott, a férfi kortárs festőket és szobrászokat bízott meg, hogy neves művészek – például Munkácsy, Rippl-Rónai, Mednyánszky, Aba-Novák, Gulácsy, Benczúr, Perlrott Csaba, Márffy, Nemes-Lampérth és Kovács Margit – stílusában készítsenek a részére festményeket és szobrokat. Ehhez az adott korra jellemző anyagokat is biztosította, a műveket pedig 2005 óta árulta az interneten és bérelt fővárosi galériájában. Utóbbi lett a veszte: elmaradt a bérleti díjjal, a tulajdonos pedig lefoglalt néhány festményt, melyekről kiderült, mind hamisítványok.

Óva int a Katona József Színház

A Katona József Színház közleményt adott ki, amelyben elítéli a fizikai és lelki erőszakot, a hatalommal való visszaélést. Az intézmény óva int attól, hogy a napvilágra került magyar ügyek alapján általánosítunk. A közlemény úgy zárul: „A Katona több, mint 30 éves fennállása alatt nem fordult elő zaklatási ügy, de ha ilyen eset tudomásunkra jut, természetesen nem maradhat következmények nélkül.”