Sorra nyerik a választásokat a vonzó fiatalok

Publikálás dátuma
2017.10.19. 07:34
Kanada ifjú miniszterelnöke nemcsak sportol, kiáll a melegjogok mellett is Fotó: AFP/Peter Mccabe

Évek óta figyelmeztetnek, hogy az európai népesség rohamosan öregszik, ám a választói preferenciák épp ellenkező irányba mutatnak. A vasárnapi ausztriai választásokon aratott győzelem után a néppárti Sebastian Kurz, 31 évével a legfiatalabb európai vezető lehet. Ifjú kora ellenére szinte veteránnak számít a politikában, hiszen 27 évesen már külügyminiszter volt a wunderwuzzi (csodagyerek), ahogy Ausztriában nevezik őt.

Kurz-cal csak bővül a lista, amelyen olyan nevek szerepelnek, mint Emmanuel Macron (39) francia elnök vagy Leo Varadkar (38), Írország első, homoszexualitását nyíltan vállaló miniszterelnöke. Bár már nem állnak egy kormány élén sem, a „klub” tagjai között tartják számon Matteo Renzit, aki 2014-ben, 39 évesen lett Olaszország legfiatalabb kormányfője, az észt Taavi Roivast, aki 34 évesen lett miniszterelnök, s utódját, a 39 éves Jüri Ratas, jelenlegi észt kormányfőt.

Az újgenerációs vezetők sikerét elnézve felfedezhető néhány közös vonás. Elemzésében a BBC rámutat: manapság a választók számára nem feltétlen a politikai tapasztalat a fő kritérium, ennél fontosabb a karizma, a frissesség, a lendület, és a meggyőző, a jövőbe optimizmussal tekintő kampány. Kurzra, Macronra és Renzire is igaz, hogy tradicionális pártokban „nevelkedtek”, de képesek voltak meggyőzni a szavazókat arról, hogy új szelek következnek: képesek rá, és meg akarják újítani a rendszert. Kurz néhány hónap alatt alakította át az ÖVP imidzsét, amelyet a fekete szín türkizre váltása szimbolizált. Macron sikertörténete szintén a kockáztatásról és a frissességről szólt, hiszen hátat fordított a szocialistáknak, és saját mozgalmat alapított. Jean-Jacques Barbéris, Francois Hollande korábbi szocialista elnök egyik gazdasági tanácsadója azt nyilatkozta a Financial Timesnak: Macron olyan hatással volt a francia politikára, mint az Uber a taxis társadalomra. „Macron ‘uberizálta’ a francia politikai rendszert, több száz veterán politikust körözött le” – írta le a brit gazdasági napilapnak a jelenséget a szakértő.

Az elmúlt években egyre nagyobb igény mutatkozott a választók részéről erre a frissességre, olykori radikális hozzáállásra. A gazdasági világválság után sokan csalódtak a tradicionális pártokban, az addig uralkodó politikai rendszerben. Sophie Gaston, a brit agytröszt, a Demos igazgató-helyettese úgy véli, a fiatal vezetők előnyt tudnak kovácsolni korukból, sőt tapasztalatlanságukból is, hiszen nem viselik a nagy botrányok, kudarcok stigmáját, így az emberekben reményt keltenek. „Úgy tekintenek rájuk, mint akiket nem szennyezett be a politika, vagy ahogy Macron esetében, azt látják bennük, hogy mernek kockáztatni, és szembemennek az orthodox szemlélettel” – magyarázta a BBC-nek Gaston. Az szintén megkülönbözteti őket a hagyományos politikai garnitúrától, hogy közülük többen belátták 2008 után: a kétpólusú politizálás, a bal és jobboldal kiábrándította a szavazók egy jó részét, akik más, modernebb megközelítésre vágynak.

Ennek közvetítésében sokat segít a digitalis médiában rejlő lehetőségek hatékony kiaknázása. A közösségi felületeken többnyire olyan képeket és videókat osztanak meg, amelyeken az átlagemberek számára elérhető, laza, modern politikus benyomását keltik.

Kurz gyakran hagyja a szekrényben a nyakkendőt, de Matteo Renzi sem vetette meg a bőrdzsekit. A fittség szintén fontos eleme a fiatal, lendületes imidzsnek. Emmanuel Macronról júniusban készült egy fotósorozat, amelyen kerekesszékben teniszezett, de a tengerentúlon is a PR-gépezet kedvelt eleme a sport. Az amerikaiak imádták a kosárlabdázó Barack Obamáról készült fotókat, de ott van Justint Trudeau, Kanada liberális miniszterelnöke is, aki – a róla készült fotók tanúsága szerint – bokszol, fut és rendszeresen kirándul a csaádjával, noha kérdés, hogy mikor jut minderre ideje.

Ahogy elemzésében a The New York Times is rámutat: természetesen nem áldozott le az idősebb vezetőknek, hiszen így is többségben vannak. A kor önmagában nem garancia semmire, hiszen a szélsőségesek táborában is sok a fiatal, és az idősebb vezetők sem feltétlen maradi gondolkodásúak. Ott vannak ráadásul az egykori rebellis üstökösök – példéul Alexis Ciprasz görög kormányfő –, akik mostanra beolvadtak a mainstream politikába. Az elemzők szerint Emmanuel Macron népszerűségének esése szintén jelzésértékű. Úgy tűnik, amint az egykor tettrekész, reformer politikusok a rendszer részévé válnak, vonzerejük máris csökken. Az igazi munka ekkor kezdődik igazán.

Profi politikusokra vadászik Macron

Publikálás dátuma
2017.10.19. 07:33
Fotó: AFP/Ludovic Marin
A semmiből lett kormányzó erővé Emmanuel Macron pártja. Néhány hónap kormányzás után kiderült., ismert, profi politikusokra van szüksége a fennmaradáshoz.

Gondban van Emmanuel Macron francia államfő pártja, az eredeti nevű Hajrá Franciaország! mozgalom. Hagyomány, hogy a párizsi politikai életben mind a jobb, mind a baloldalon, sőt a centrumban is, markáns pártok viszik a prímet, az élükön jól ismert politikusokkal, akik fölkészültségükkel, rokonszenves eszméikkel vonzzák a szavazókat. A tavaszi választásokon, kivéve az őszi szenátusi erőpróbát, sikerült meggyőző többséget szereznie a Macron pártnak viszonylag kevésbé ismert, jelentéktelen nevekkel. A vezető francia lapok szerint azonban az Élysée-palota most nagy kampányba kezd, jelesekre vadászik.

Állítólag sürgős szükség van erre, mert a köztársasági elnök úgyszólván teljesen elszigetelt, magányos. Politikai űr keletkezett ebből, amely sebezhetővé tette magát a rendszert. Nemzetközileg Macron igencsak aktív szereplő, de ez kevés az üdvösséghez, odahaza sebtében volna szüksége támogatói táborra. A győzelmekor büszkék voltak fiatalságára, 39 esztendős korára, szakmai fölkészültségére, ifjan betöltött gazdasági miniszteri rangjára, és ez nagy magabiztosságot adott neki, első államfői hónapjait jobbára sikerek, népszerűség kísérte. Ez azonban viszonylag igen hamar olvadni kezdett, mára bajok vannak. Éppen a népszerűség kezdett fogyatkozni. A fölmérések már elég gyakran visszaeső, negatív arányokat mutatnak.

Ennek az okát az elemzőknek eléggé tekintélyes része abban látja, hogy „két Macront” ismertek meg. Az induláskor ügyes diplomataként, politikusként viselkedett, aki hálás elismeréssel nyugtázta legközelebbi és távolabbi munkatársainak rokonszenves működését, dicsérte profizmusukat. Aztán külhonban kezdődött a baj. Görögországban, athéni útján mondott fontos beszédet, és ebben már mondhatni durva, barátságtalan szavakkal szólt beosztottairól. Igaz, Párizsban már voltak jelei annak, hogy nem minden ideálisan alakul, a közigazgatásban hibákat észleltek, amiről Macron föltűnő durvasággal szólt. Dilettánsokként, mi több „semmirekellőként” jellemezte környezetének egy részét. Az athéni szereplés is kedvezőtlen, barátságtalan visszhangot váltott ki, a kommentárok sajnálkoztak az újonnan megismert Macronon.

Aztán hazament, és erre a meglepetésre rátett még egy lapáttal. Ezúttal a Sorbonne-on, rangos egyetemi közönség előtt beszélt. A gorombaságot növelte, a rendellenességeket „kuplerájnak” kiáltotta ki, és mert a mértékadó lapok jogosan hördültek föl beszéde miatt, indulatosan általánosítva egyes újságírókat ostorozott az ilyen állapotokért. Több se kellett ahhoz, hogy hirtelenében politikai hatalom-sajtó háborúskodás jelenlétét fedezzék föl az amúgy is sértődékeny, a szólásszabadságot gyakran firtató kommentátorok. Betelt a pohár. A rangos újságok meglepetéssel írtak arról, úgy látszik, elég későn vették észre, hogy a köztársaságnak kétarcú vezetője van. Egyfelől a vitathatatlanul profi, ügyesen lavírozó politikus, aki esetenként igyekszik normálisan viselkedni, másfelől gyakran érthetetlenül magával ragadja az indulat, ami fölösleges konfliktusokat gerjeszt. Vagyis kezdték szóvá tenni, hogy az így alakult viszonyok az okai a váratlan rendellenességeknek.

Krízis van, sürgősen meg kell találni a rendezés módját, az Élysée-palotának van ideje, és ha tapintatosan ügyes és találékony, módja is van változtatni ezen a váratlan és kellemetlen helyzeten. Pánikra semmi ok, higgadtságra van szükség.

Így jutottak el az Élysée palotában ahhoz, hogy elérkezett a „nagy rendteremtés” ideje. A Hajrá mozgalomból igazi politikai pártot akarnak alkotni, hasonlatosat ahhoz, amilyen De Gaulle tábornok RPR-je volt az 1980-as évek elejéig, amikor viszont Mitterrand erős Szocialista Pártja vette át a helyét. Ehhez azonban hivatásos apparátusra volna szükség, tapasztalt gárdára, azoknak a még zöldfülű fiataloknak a pótlására, akik között sok a tehetséges, de még kellő tudás és tekintély híján. Ez várna most Macronra és legközvetlenebb követőire. Nem könnyű, ellenben sürgős, hovatovább nélkülözhetetlen.

Szerző

Miniszterek rácsok mögött

Publikálás dátuma
2017.10.19. 07:31
Kijevben a volt grúz elnök hívta tüntetni az ukránokat Fotó: AFP/Sergii Kharchenko
Ukrajnát a korrupció, Romániát a korrupcióellenes ügyészség fojtogatja. Szlovákiában is új fejezet kezdődött – minisztereket ítéltek börtönbüntetésre tegnap.

Romániában akár több kormányt lehetne felállítani a börtönbüntetésüket épp töltő, azt már letudó, vagy ítéletre váró miniszterekből, 2016 végéig 20 minisztert ítéltek letöltendő vagy felfüggesztett börtönbüntetésre. Önkormányzati tisztségviselőkből sincs hiány a rácsok mögött vagy a vádlottak padján. Tavaly a helyhatósági választás előtti statisztikák szerint a megválasztott települési elöljárók felének gyűlt meg a baja a Korrupcióellenes Ügyészséggel (DNA): vagy már megszületett ügyükben az elmarasztaló ítélet, vagy előzetes letartóztatásban, vagy házi őrizetben vagy bírósági felügyelet alatt voltak. Nagybánya polgármestere, aki elsöprő, 70 százalékos többséggel nyerte el újra a tisztséget a börtönben várta az eredményhirdetést. Merthogy Romániában, bár nagy a lakossági támogatottsága a korrupcióellenes fellépésnek és a DNA-nak is, mégis egyre gyakrabban megkérdőjeleződik a testület függetlensége. A román korrupcióellenes fellépés sok nyugati elismerést kapott, a régióban is követendő példának tartják. Mindenekelőtt Ukrajnában. Keleti szomszédunkat fojtogatja a korrupció, az Európai Számvevőszék 2016-ot értékelése szerint a reformtörekvések dacára, Ukrajnát továbbra is Európa legkorruptabb országaként tartják számon. Kedden este Mihail Szaakasvili volt grúz elnök, Odessza volt kormányzója felhívására 4-5000-en vonultak utcára Kijevben korrupcióellenes ügyészség és bíróság felállítását követelve. Ukrajnában már nemcsak a megvádolt tisztségviselők mentelmi jogának felfüggesztését kérik, hanem általánosan eltörölnék azt, ami nyilván nem véletlenül létezik minden demokratikus jogállamban.

Szerdán történelmet írtak Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) két volt minisztere kapott letöltendő börtönbüntetést, különösen nagy kárt okozó hivatali visszaélés miatt. Marian Janusek 12, utóda, Igor Stefanov pedig 9 évet tölthet rács mögött. A vád szerint több mint 3,5 millió eurós kárt okoztak, ebből fejenként 30 ezer eurót kell visszafizetniük az államkasszába. Ügyük 2007-be nyúlik vissza. Az akkori építésügyi tárca egy 120 millió eurós versenypályázatot csak a minisztérium zárt folyosóján lévő faliújságon hirdetett meg, ott is csak négy napon át. A pályázatot szórólapok, reklámfilmek és logók kidolgozására írták ki. A tendert egy konzorcium nyerte, amely több szálon kapcsolódott az SNS akkori elnökéhez, Ján Slotához. A botrány kirobbanása után visszavonták a pályázatot, az akkori minisztert, majd utódját is menesztették. Addigra azonban több millió eurót már kifizetett az állam olyan szolgáltatásokért, amelyeket sohasem kapott meg.

„Itt egyáltalán nem Marián Janusekről van szó“ – mondta tegnap a jelenlévő újságíróknak az elítélt exminiszter. Hozzátette, a faliújságtender ügyében az volt a cél, hogy végre rács mögé kerüljön egy miniszter. Utódja, a másodikként elítélt Igor Stefanov volt miniszter nem vett részt az ítélethirdetésen. A Speciális Büntetőbíróság korábban vádalkut kínált nekik, ők azonban ezt elutasították. Mindkét volt miniszter jelezte, fellebbeznek az ítélet ellen.

Idén nyáron közzétett jelentésében az OECD is vizsgálta a szlovák kormány korrupcióellenes harcának hatékonyságát. Ebből kiderül, hogy az OECD-tagországok között Szlovákia az utolsó helyen szerepel, és a lista végéről pedig már 2007 óta képtelen elmozdulni. Pozsonyban egymást érik a korrupcióellenes tüntetések, melyeken főleg fiatalok ezrei követelik rendszeresen a belügyminiszter, a speciális ügyészség vezetője és a rendőr-főkapitány menesztését.

Szlovákia történetének eddigi legnagyobb korrupciós botránya következtében sem hullottak még fejek. 2011-ben került a nyilvánosságra a Gorilla fedőnevű akta, amely állítólag titkosszolgálati lehallgatások leiratát tartalmazza, politikusok és egy pénzügyi csoport közti összefonódásokat bizonyíthat. Pedig néhány éve Szlovákiában is külön testületek foglalkoznak a korrupciós ügyekkel, a szervezett bűnözéssel és a közjogi méltóságok által elkövetett bűncselekményekkel. Hiába azonban a Speciális Büntetőbíróság és a Speciális Ügyészség, egészen tegnapig egyetlen komolyabb korrupciós ügy sem jutott el a vádemelésig. Eddig csak arra volt példa, hogy egyes kormánytagoknak korrupció gyanúja miatt fel kellett állniuk bársonyszékükből.

Szerző