Németh Szilárd a szegényeket alázza

Tudjuk persze, hogy néhány hatalomközelbe került pöffeszkedő magasról tesz a népre, és azt is tudjuk - mint a tegnap publikált közvéleménykutatási adatokból is kiderül - hogy ez a sokszorosan lealázott nép egy kis odavetett cukorkáért képes úgy tenni, mintha ebből semmit nem venne észre. És hányszor mondjuk/írjuk, hogy na, ez már túlment minden határon, meg hogy átlépett egy határt, aztán újból szembesülni kell azzal, hogy ó, nem, dehogy, még csak az "edzésnél" tartunk.

Megjegyzem, korántsem csak a baloldalinak nevezett sajtóoldal cikkezett arról, hogy drámai módon megemelkedtek a fővárosban az albérletárak, a Fidesz-hívők sem mind felkapaszkodott parvenük, akik azt hiszik, hogy a hatalom közelébe dörgölőzve, tele bendővel és zsebbel, azt csinálnak, amit akarnak.

Szóval: óbégatunk rezsibiztros úr?

Óbégatunk mi itt alant, ahova nem vetnek morzsákat a "nagyurak" onnan fentről, ahol az azért egy szinttel lejjebb lévőknek is jut még annyi, ha megszolgálják, hogy ilyen magas lóról beszélhessenek/viszonyulhassanak a drága néphez - amelynek számos tagja persze manapság egy kisebb lukat sem képes birtokolni, még bérleményként sem a fővárosban -, bár a megtisztelő rezsibiztos cím birtokosa nyilván éjt-nappallá téve dolgozik ezért a népért. Csakhogy.

Emberek vagyunk ugye, és néha megfeledkezünk magunkról, nem? Aztán kirakunk egy ilyen posztot a közösségi portálra. Hogy a csórók mit óbégatnak. Mikor nem is nálunk a "legdrágább", mindez csak "ellenzéki hazudozás".

(Értelmező szótár: óbégat - (gúnyos-tréfás kifejezés) arra, hogy valaki valamely kár, veszteség fölött, vagy akármely fájdalomból panaszos hangon jajgat.)

Kérdezném, ha lenne bármi értelme: van egyáltalán valami fogalma arról, hogy hogy élnek itt a népek manapság?