Elveszítette ikonját az ellenzék

Amikor a március végén kezdődött kormányellenes tüntetéseken még nyáron is emberek tömegei vonultak utcára Venezuelában, elemzők és átlagemberek egyaránt azt jósolták, hogy ütött a chávizmus utolsó órája, az autoriter jegyekkel rendelkező Nicolás Maduro szocialista elnök el fogja veszíteni a hatalmat.

Fél évvel – és 163 halálos áldozattal – később azonban lecsendesedtek a tüntetések, s úgy tűnik, az ellenzék súlyos krízisbe került. Henrique Capriles, a legjelentősebb ellenzéki ernyőszervezet, a Demokratikus Egység Asztala (MUD) ikonikus alakja szerdára virradóra bejelentette, hogy hátat fordít a koalíciónak. A 45 éves politikus, az ellenzék korábbi elnökjelöltje, tiltakozásképp döntött így, miután négy, frissen megválasztott ellenzéki kormányzó hűségéről biztosította a kormány bábjának tartott alkotmányozó nemzetgyűlést. Capriles szerint ez is jelzi, hogy az egység sem a koalíció víziójában, sem az elképzeléseikben nincs jelen. „Csupán emberek egy csoportja, amely veszekedik a koncon” – idézte az EFE spanyol hírügynökség Capriles szavait.

Az október 15-i kormányzóválasztáson 23 államból 18-ban kormánypárti politikusok arattak győzelmet. A voks után a MUD azt az álláspontot képviselte, hogy a választások nem voltak tiszták, s az ellenzéki kormányzójelöltek már csak ezért sem hajthatnak fejet az alkotmányozó nemzetgyűlés előtt. A testületet egyébként is megveti az ellenzék, hiszen a tavasszal kezdődött tüntetési hullámnak – a súlyos élelmiszerhiányon túl – ez állt az eredőjében: a legfelsőbb bíróság megfosztotta jogköreitől az ellenzéki többségű törvényhozást, és hetekkel később megkezdte munkáját az alkotmányozó nemzetgyűlés. Maduro szerint új alaptörvényre van szükség ahhoz, hogy az ország kilábaljon a gazdasági krízisből, ám a kritikus hangok szerint az új alkotmány még nagyobb hatalommal ruházná fel az elnököt.

Amiatt különösen aggódnak, hogy 2018-ban elnökválasztást kellene tartani a latin-amerikai országban, ám bizonytalan, hogy az alkotmány módosítása miképpen hatna erre. Amennyiben Maduro nem halasztja el valamilyen módon az elnökválasztást, az ellenzéknek mihamarabb meg kell állapodnia egy közös stratégiában. A hónapokon át tartó tüntetések szétforgácsolták a csoportot és növelték a megosztottságot, a táboron belül jelenleg igen eltérően vélekednek arról, hogy mi lenne a megfelelő stratégia Maduro elmozdítására.