Európát veszélyezteti a szeparatizmus

Publikálás dátuma
2017.10.27. 07:30

A függetlenségi erők tegnap meghátráltak, de aligha végleg. A decemberre kiírt regionális választások után ismét kormányra kerülhetnek. A kérdés továbbra is ugyanaz: életképes lenne-e egy önálló katalán köztársaság?

Hetek óta elképesztő nyomás alatt volt Carles Puigdemont katalán vezető, aki a korábbi elképzelésekkel ellentétben végül nem a radikális hangoknak engedett. Csütörtök délután bejelentette, hogy lemond posztjáról és feloszlatja a parlamentet. A kormány épülete előtt várakozó függetlenségpárti tüntetők árulónak nevezték a politikust, az egységpártiak azonban üdvözölték a döntést. A spanyol kormány lapzártánkig nem adott ki közleményt, de a szenátus ma várhatóan nem szavazza meg a katalán önrendelkezés részleges felfüggesztésével járó 155. cikkelyt. Korábban ugyanis felajánlották Barcelonának, hogy nem vetik be a „nukleáris opciót”, ha Puigdemont eláll a függetlenségi törekvésektől. A regionális választásokat decemberben tartják, s igen meglepő lenne, ha nem az elszakadás lenne az egyik fő kampánytéma. Egyáltalán nem kizárt, hogy a függetlenségpárti erők ismét bekerülnek a kormányba. Az önálló katalán köztársaság kérdését tehát nem lehet levenni a napirendről. A kérdés továbbra is az, hogy életképes lenne-e a független Katalónia?

„A katalán kormány figyelmen kívül hagyja a spanyol alkotmányt... A probléma az, hogy a spanyol és a külföldi kormányok, valamint az Európai Unió viszont nem, s ezért a katalán kormány nem kapna nemzetközi támogatást. Nincs esély a pozitív végkifejletre, ha a katalán vezetés végigmegy a függetlenséghez vezető úton. Független államként búcsút kellene inteniük az EU-nak, s ennek súlyos gazdasági következményei lesznek. A vállalatok egy része már így is áttette a székhelyét Barcelonából” – mondta a Népszavának Marcel H. Van Herpen, a Cicero Foundation kutatóintézet alapítója és vezetője.

A szakértő szerint a függetlenségi törekvések és az Európában is egyre hangsúlyosabb populista hullám között világos összefüggés van. A 2008-as gazdasági válság nagyon erősen sújtotta Spanyolországot, és ez kétféle jelenséget erősített fel: a baloldali populizmust, amely a Podemosban „öltött testet”, s a katalán populizmust, amely a függetlenséget tűzte zászlajára. „Akárcsak a flamandok (Vlaams Belang) Belgiumban, az Északi Liga Olaszországban, Katalóniában sem elnyomott kisebbségek akarnak függetlenek lenni, hanem a leggazdagabb, legfejlettebb régiók, amelyek nem akarnak többé fizetni az elmaradottabbak helyett – tette hozzá.

James Kir-Lindsay, a London School of Economics oktatója ezzel szemben úgy véli, nem a populista hullám volt igazán nagy hatással a katalánokra, hanem a törvényi keretek között zajló 2014-es skót függetlenségi népszavazás. „A liberális demokráciákban élő, függetlenségre vágyó emberek azt gondolták: hogy lehet az, hogy a skótoknak joguk van a szavazáshoz, nekünk pedig nincs?” – nyilatkozta lapunknak Londonból a szakértő, aki épp egy a függetlenségi mozgalmakról szóló könyvön dolgozik. Kir-Lindsay hozzátette: ő maga sem tudja elképzelni, hogy miképp prosperálhatna egy független katalán köztársaság. „Az emberek gyakran példaként hozzák fel Abháziát és Észak-Ciprust, de nem szabad elfelejteni, hogy ezen államok mögött van katonai erő. Másfelől, a létezésük nem éppen ideális. Elmondhatják magukról, hogy függetlenek, de még közvetlen repülőjárat sincs ezekbe a régiókba” – tette hozzá.

Akárhogy végződik is a katalán krízis – amely egyes hangok szerint „átragadhat" Baszkföldre is, ahol a lakosság kétharmada akar népszavazást, de csak a harmada szakadna el –, az ismét felszínre került függetlenségi és autonómiatörekvések a jelenlegi európai válság szimbólumai. A kontinensen egyre többen követelnek nagyobb szuverenitást és beleszólást a nemzeti ügyekbe. Jason P. Sorens, a New Hampshire-i Dartmouth College kutatója szerint a globalizáció a földrajzilag kisebb államokat is hatékonyabbá, erősebbé tette, s ezzel párhuzamosan kerültek előtérbe a nagyobb önrendelkezést követelő hangok, Európán kívül is. „A politikai intézmények azonban gyakran nem tudnak ezeknek a vágyaknak eleget tenni. Ott az Egyesült Királyság, ahol igen nehezen zajlott a devolúció folyamata. Spanyolország a központosított adórendszere és az igazságügyi rendszer miatt nem tud olyan önrendelkezést biztosítani a régióknak, amilyet azok szeretnének. Ez történik akkor, ha a gyorsan változó gazdaság és kultúra egy lassan működő, merev politikai intézményrendszerrel találkozik” – véli Sorens.

Körösi Ivett

Maradnának Nagy-Britanniában a skótok
A 2016. júniusi, a britek unióból való elszakadását szentesítő népszavazás után sokan azt várták, hogy az EU-párti Skóciában felerősödnek azok a hangok, amelyek szerint ki kell válni Nagy-Britanniából. A 2014 szeptemberi referendumon a skótok 55 százaléka mondott nemet az elszakadásra. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök 2017 márciusában bejelentette, hogy 2018 őszén vagy 2019 tavaszán újabb referendumot rendezne az önállóságról a Brexit miatt, Theresa May brit kormányfő azonban közölte, nem támogatja az elképzelést. Sturgeonnak sem áll érdekében a sietség, mert a felmérések szerint az eltelt majdnem másfél évben, a tavalyi népszavazás óta nem nőtt kimutatható arányban az elszakadáspártiak tábora. Az IPSOS MORI szeptember közepén közölt felmérése szerint 50 százalék szavazna úgy, hogy az ország Nagy-Britannia része maradjon, s csak 45 százalék kívánja a kiválást.

Autonómiát akarnak az Észak-Olaszok

Ha nem történtek volna a katalóniai események, Európában a lapok ingerküszöbét aligha érte volna el a múlt hétvégi lombardiai és venetói, nem kötelező érvényű népszavazás. Bár a referendumokon nem az önállóságról, hanem nagyobb önrendelkezésről szavaztak, előbb vagy utóbb sötét árnyat vethet az EU-ra az egykor sokat hangoztatott észak-itáliai régió, Padánia elszakadásának régi terve. Figyelemreméltó, hogy Venetóban, 57 százalékos részvétel mellett, 98 százalék voksolt a nagyobb autonómiára. Lombardiában már nem volt ekkora a választási kedv: 38 százalék járult az urnákhoz és 95 százalék szavazott az eddiginél jelentősebb önállóságra. Felmerül a kérdés: atomjaira hullhat-e Spanyolország mellett Olaszország is? Erről azért korai lenne beszélni, hiszen egyelőre nincs szó arról, hogy az itt élők el akarnának szakadni Rómától, de ha Katalóniában elmérgesedne a helyzet, az az észak-olaszországi szeparatista érzéseket is felerősítheti, mivel a probléma hasonló: az észak fejlettebb országrész többet ad a közösbe, s eltartja a fejletlenebb délit.

A hétvégi választás mögött azonban elsődlegesen nem a szeparatizmust kell keresni. Inkább arról van szó, hogy a jobboldalon nagy csata zajlik, melyik párt legyen annak vezető ereje, illetve merre haladjon tovább a bevándorlásellenes Északi Liga (LN). Ez utóbbi párt egykor – még Silvio Berlusconi szövetségese, Umberto Bossi pártelnökségének idején – Padánia elszakadását tűzte zászlajára. Nem mellékes, hogy a mostani voksolást két „ligás” politikus, két olyan személyiség szervezte, a lombardiai régió elnöke, Roberto Maroni, valamint a Venetót irányító Luca Zaia, akik egykor Berlusconi kormányának is tagjai voltak. Ők ketten az LN-en belül az északi országrész nagyobb önrendelkezésének legnagyobb szószólói. A párt elnöke, a tisztségre 2013-ban megválasztott Matteo Salvini viszont úgy véli, az autonómia csak másodlagos. Az ő terve az, hogy a francia Marine Le Pen és Nemzeti Frontja mintájára egy országos populista, radikális bevándorlás- és muzulmánellenes tömörülést hozzon létre, amely a jobboldal vezető erejévé válna. A két regionális vezető azonban a népszavazás megrendezésével azt kívánta igazolni, hogy a párt szavazóbázisa – Salvini törekvései ellenére – továbbra is Észak-Itáliában található.

Fotó: AFP/Andrea Pattaro

Fotó: AFP/Andrea Pattaro

Az Északi Liga belső megosztottsága a „nagy visszatérő”, Silvio Berlusconi egykori kormányfő számára is kapóra jött. Az LN válsága ugyanis az általa irányított Forza Italia malmára hajtja a vizet. Berlusconi Salvini ellenfeleit támogatja, s jelezte, akár azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy választási győzelme esetén a Venetót irányító Luca Zaia legyen a következő miniszterelnök. Hogy utóbbi mit szól majd ehhez, erről még korai lenne szót ejteni. Az eredmény után Zaia bejelentette, Rómának figyelembe kell vennie a választási eredményt, s Olaszországnak a föderalizmus útjára kell lépnie.

A két olasz régió elsősorban azt akarja elérni, hogy megtarthassák az adóbevételeket, s arra használják fel a forrásokat, amire akarják. Erre azonban aligha adja áldását az olasz kormány, kivált az igen tehetős Lombardia esetében nincs esély erre. Igaz, nem példátlan, hogy egy olasz régió ilyen jogkörökkel rendelkezzen, hiszen Dél-Tirol, Trentino, Szicília, az Aosta-völgy, Friuli-Venezia Giulia és Szardínia már kiharcolták maguknak a nagyobb önrendelkezést.

A népszavazások elsősorban a közelgő választás előtti jobboldali helyezkedés részei. Berlusconi számára azért is fontos, hogy magához édesgesse az Északi Liga több politikusát, mert a két párt programjai között egyelőre igen nagyok a különbségek. Berlusconi például az euróövezetben képzeli el hazája jövőjét, az LN viszont nem.

Rónay Tamás

Szerző

Elfojtott titkaink ára

Publikálás dátuma
2017.10.26. 07:08

Az elmúlt hetekben nyilvánosságra került ügyek azt bizonyítják, hogy nem átléphetetlenek a társadalom és a hagyományok teremtette korlátok.

Tabu – tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vagy érintésére vonatkozó tilalom; sérthetetlenség, szentség. Sokan megkönnyebbülnének, ha nyíltan élhetnék meg gyászukat, tökéletlenségüket vagy kiszolgáltatottságukat, mert a kibeszéletlenségek akár egész életre ható következményeivel nap mint nap meg kell küzdeni. A győzelem pedig korántsem biztos.

SZERTARTÁS 1. Meg lehet mondani a gyászolónak: fogalmam sincs, mit érzel, mondd meg, mire van szükséged

SZERTARTÁS 1. Meg lehet mondani a gyászolónak: fogalmam sincs, mit érzel, mondd meg, mire van szükséged

Gyász és részvét

A tíz éve elhunyt Polcz Alaine nagy vágya volt, hogy önsegítő gyászcsoportok működjenek az országban egyre többfelé – mondja Békési Tímea gyászcsoport-vezető, addiktológiai konzultáns, aki néprajzot és kulturális antropológiát tanult a Pécsi Tudományegyetemen. – Szemléletváltás tanúi vagyunk: ma már nem annyira stigma, ha valaki segítséget kér a gyászmunkához.

A halálról beszélni sem annyira tabu már, és nemcsak halottak napja idején esik szó róla a médiában. Igaz, a társadalom nagy része még mindig próbál ezzel nem foglalkozni.”

SZERTARTÁS 2. A gyerekként megszerzett tudás az élet végességéről segít megbirkózni a feladattal: ő is meg fog halni

SZERTARTÁS 2. A gyerekként megszerzett tudás az élet végességéről segít megbirkózni a feladattal: ő is meg fog halni

A szakember szerint a gyászcsoportokra azért is van szükség, hogy valamit pótoljunk a hagyományokból. „Hiányoznak a tradicionális közösségek, rítusok, amelyek segítik a gyász folyamatát. Nemrég valaki azt mesélte: elvált társa megtiltotta, hogy a gyerekeiket elvigye a temetőbe. Pedig igenis ki kell menniük. A hagyományos közösségekben általában otthon voltak betegek és otthon haltak meg a családtagok, így a gyerekek természetesen vettek tudomást az élet végességéről. Aki ettől a tudástól nem volt elzárva, felnőttként is jobban birkózik meg a tudattal: ő is meg fog halni” – veti fel Békési Tímea.

Sokan éreznek zavart az együttérzés kifejezésével kapcsolatban, üresnek érzik a szövegpanaleket, nem tudnak mit kezdeni barátjuk, hozzátartozójuk gyászával. „Sok gyászoló meséli, hogy látja, hogy a körülötte élők milyen >>bénák<<, és amellett, hogy a veszteségükkel küzdenek, még nekik kell segíteniük a többieket. Pedig azt is ki lehet mondani, hogy fogalmam sincs, mit érzel, adj használati utasítást magadhoz, mondd meg, mire van szükséged. Sírni akarsz a vállamon vagy nagyokat hallgatni? Menjek ki veled az erdőbe, mert ordítani akarsz? És a kérdést érdemes nagyjából háromhetente megismételni, mert az igény változhat. Ez az igazi empátia: amikor az ember tudja kísérni a másikat a gyászfolyamatban.”

Gyermektelenség és meddőség

A gyász egy különleges fajtájáról beszél Árvai Nóra pszichológus, perinatális szaktanácsadó: „Az örökbefogadás gyásszal kezdődik. Gyásszal indul az életbe az örökbefogadandó baba, mert a vér szerinti anyának nem kellett. Gyásszal indul az örökbefogadó szülőpár is, hiszen el kell engedniük a vágyott gyermeket, mindazt, amit vele elképzeltek, az erre épített jövőképüket. Ők elgyászolják az elmúlt évek kudarcait, nehézségeit is. És gyásszal indul az a résztvevő is, akiről a legkevesebbet szoktunk beszélni: az örökbeadó anya.” A gyászoló pár tagjai különbözően élik meg tragédiájukat. „A férfi és a női gyász nagyon más, és ez sok konfliktus forrása lehet a párkapcsolatban. A nő barátokat keres, pszichológushoz, tanácsadóhoz megy, családjával beszélget, akár a munkahelyén is kiönti a szívét. Egy férfin még mindig óriási a társadalmi nyomás: a férfi nem sír, nem beszél a problémákról. Emiatt az ő gyászuk kevésbé intenzív, viszont elhúzódóbb.”

Árvai Nóra tapasztalatai szerint a gyermektelen pároknak sem könnyű. „Még mindig nagyon jelentős a gyermekvállalással kapcsolatos társadalmi nyomás. Azoknak, akik nem szeretnének gyermeket, számtalan helyzetben meg kell magyarázniuk döntésük okát. Sőt: még arról is magyarázkodni kell, ha egy pár csak egy gyermeket vállal. Minden azt sugallja, hogy egy család akkor teljes, ha legalább két gyermek van benne. Családi mozijegy, családi állatkerti belépő – minden két felnőttre és két gyermekre van kitalálva.”

Árvai Nóra több, mint hét éve dolgozik termékenységi zavarokkal és meddőséggel küzdő nőkkel. Azt mondja: a lombikprogrammal, örökbefogadással kapcsolatos titkolózás érthető konfliktuskerülés, de nagyon veszélyes. „Találkoztam párral, amely úgy döntött, hogy titokban tartja, hogy lombikprogramban vesz részt, és így megszületett gyermeküknek sem mondták el ezt. Ám a gyermek állandóan rémálmokkal küzdött. Azt álmodta: fagyasztóba vagy jéghideg hűtőszekrénybe van zárva a testvéreivel. Nem volt testvére. A tabuk, a titkok mindig ilyen problémákhoz vezetnek.” A szakember szerint a környezet viszonyulásában szerepet játszik a vallásosság is: „a katolikus családokban még mindig megvan a zsigeri elutasítás, amelyet a püspök úr minapi nyilatkozatából is hallottunk. Mély szomorúságot és felháborodást éreznek a pácienseim. Nagyon sokan írtak nyílt levelet, de nyilván minél inkább tiszteletben álló ember nyilatkozik negatívan, annál több rossz érzést okoz az érintetteknek. Annak érdekében, hogy a szülők tudjanak erről beszélni, írtam egy mesekönyvet, Lombikbaba vagyok – mesekönyv asszisztált reprodukciós eljárással fogant gyermekeknek és szüleiknek címmel. Amikor a gyermek a születésről kezd gondolkodni, el kell mesélni neki a születéstörténetét. Így nem lesz tabu a családban, és szórakoztató, vidám, könnyed módon lehet beszélgetni erről a témáról is.”

Kényszerek és szorongások

Sokan küzdenek a kényszerekkel. „A meddő nők még mindig szégyenkeznek, úgy érzik, hogy velük valami nincs rendben, ők selejtesek, nőnek, anyának sem elég jók. Küzdenek a bűntudattal: úristen, mi van, ha nem is akarják igazán? Az interneten gyakran olvasni szörnyűségeket: akkor nem jön össze a gyerek, ha te nem érdemled meg, nem vagy elég érett, túlságosan rágörcsölsz. De hát hogyne görcsölne rá az, aki iszonyatosan akarja, és minden hónapban újra szembesül a kudarccal?”

Tabunál több: törvénytelen megoldás a béranyaság. Ám sokan sok mindenre képesek azért, hogy gyerekük legyen. Amikor a petesejt-donáció sikertelen, de a pár mégis ragaszkodik a vér szerinti utódhoz, gyakran külföldön próbálkozik a Magyarországon illegális lehetőséggel. „Attól, hogy nem beszélünk róla, ez létező probléma. És a nőket semmi nem védi, ha így próbálkoznak.”

Ha tudomásul veszi egy pár, hogy saját génjeit nem örökíti tovább, marad az örökbefogadás.„Azt szoktuk javasolni: örökbefogadásra csak az vállalkozzon, aki sikeresen feldolgozta a vér szerinti gyermek hiányát – magyarázza Árvai Nóra. – Mert el kell fogadnia egy genetikailag nem hozzá tartozó gyermeket. Az örökbefogadáshoz városban – főleg a fővárosban és környékén, magasabb iskolai végzettséggel – inkább, vidéken, alacsonyabb iskolai végzettséggel kevésbé elfogadóan viszonyulnak. A változás pozitív, de még mindig rengeteg nehéz helyzettel kell szembesülniük az ilyen családoknak. Iskolai, óvodai csúfolódással, vagy például, hogy ha van vér szerinti unokája is a nagyszülőnek, akkor tudja-e egyformán szeretni őket. Meg kell harcolniuk a félelmeikkel is: fogom tudni úgy szeretni, mint ha vér szerinti gyerek lenne? Elég jó vagyok ehhez a feladathoz? Meg tudok birkózni a nehézségekkel?”

Elgondolkodtatás a cél

Radnai Péter, a Spektrum TV tulajdonosa, az AMC Networks International kreatív igazgatója, az egyes részeket követő háttérbeszélgetések moderátora:

- Miért vállalta a csatorna Pálinkás Norbert rendező és Mentes Endre producer sorozatának sugárzását?

- A Spektrum TV jellemzően vásárolt produkciókat sugároz. Kevés a lehetőség nagyobb szabású sorozatok készítésére, ezért fontos, hogy olyan, aktuális témákat jelenítsünk meg, amelyek nagy visszhangra számíthatnak. A Tabuval is az a cél, hogy elgondolkodtassunk, és a csatorna véleményformáló platform legyen az értelmiség számára.

- Tartanak-e attól, hogy napi politikai kontextusba kerül egy-egy riport?

- Az utolsó, atipikus családokról szóló részben szerepel egy meleg pár, az első Magyarországon, amely gyermeket fogadhat örökbe. Tudatában vagyunk annak, hogy ez például politikai szócsaták alapjául is szolgálhat, de nem ez a célunk.

- Miért követik az epizódokat háttérbeszélgetések?

- A sokk feloldása kedvéért. A fel nem dolgozott traumákkal könnyebb szembenézni, ha szakértők segítségével beszélhetők ki a látottak.

- Hány taburól lehetne sorozatrészt készíteni még?

- Ha van rá igény, készülhet még rész. Például a mozgáskorlátozottak és vakok nehézségeiről.

- Melyik volt a legmegrázóbb történet az ön számára?

- A legmegrendítőbbek a második, gyászról szóló adásban szereplő, gyermeküket gyászoló családok voltak. Legkedvesebb képem e rész utolsó jelenete. Ezen egy ikerpár egyik tagját elveszített háromtagú családot látunk a temetőben, az apa a levegőbe dobálja életben maradt kisgyermekét – mintegy a továbbélés szimbólumaként.

Tabukról tabuk nélkül - Sorozat a Spektrum TV-n

1. rész. Halál (október 27.)

2. rész: Gyász (november 3.)

3. rész: Titkok és bűnök (november 10.)

4. rész: Függőségek (november 17.)

5. rész: Szexuális identitás és vágyak (november 24.)

6. rész: Atipikus családok (december 1.)

E-beutaló és felírási igazolás - Erre figyeljen!

Publikálás dátuma
2017.10.25. 07:06
E-RECEPT - A hagyományos vényeket csak 2019-től dobhatjuk el FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Az első napokban nem hoz lényeges változást, hogy november 1-étől minden egészségügyi adatunk egy központi elektronikus nyilvántartásba kerül. Ám a szakember figyelmeztet, éljünk jogunkkal és korlátozzuk a szenzitív információkhoz való hozzáférést.

Minden magyar állampolgár összes lényeges egészségügyi adata alig egy hét múlva, november 1-től egy központi adatbázisba, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT) - a „felhőbe” - kerül, ahol azt a halála után öt évig megőrzik. Az adatok megadása és tárolása kötelező, minden rendelőintézet, háziorvos és kórház köteles a beteggel kapcsolatos összes információt ide elküldeni, a betegek pedig részben szabályozhatják, ki férhessen hozzá azokhoz. A rendszer számukra annyiban jelent előnyt, hogy egy helyen, a nap huszonnégy órájában elérhető lesz minden egészségügyi adatuk. Ezt megtekinthetik, kinyomtathatják. Az állam ugyanakkor hozzájut egy szenzitív adatállományhoz.

Novembertől egyelőre csak a háziorvosok, a szakrendelők, a kórházak és a patikák csatlakoznak a rendszerhez. A közfinanszírozott alapellátó fogorvosok, a magánorvosok, a magánintézmények, és az Országos Mentőszolgálatnak (OMSZ) csak egy évvel később lépnek be. A mentők addig csak látják az úgynevezett e-profilt, amely mindenkiről a lehető legrészletesebb adatokat - egyes betegségek, kezelések, műtétek - tárolja.

Mi változik november elsejétől? A háziorvos valamennyi nála keletkező adatot rögzít az elektronikus térben. Hozzáfér a felírt és kiváltott gyógyszerek listájához, láthatja például azt is, hogy betege milyen orvosokat keresett fel, ott milyen terápiákat kapott. Ez az információ segíti őt a további vizsgálatok megtervezésében, a diagnózis felállításában. Az EESZT minden olyan orvos számára biztosítja az adatok elérését, aki a beteg kezelőorvosa, és akire vonatkozóan a beteg nem korlátozta a hozzáférést. A szakorvos is hozzáférhet elektronikusan a háziorvos által adott beutaló minden adatához és a vizsgálati eredményekhez. Korlátozás híján „bármit látó” kezelőorvosnak minősül például az iskolaorvos, és az üzemorvos is.

Bármely orvos írhat úgynevezett e-beutalót. Ez abban különbözik a megszokottól, hogy nem szükséges hozzá papír kitöltése. Az így készített beutalót a beteg saját otthonából - ha van ügyfélkapus hozzáférése, az EESZT portálon - megtekintheti, annak adatait – ha szüksége van rá - kinyomtathatja. A betegnek arra is lehetősége van, hogy mint eddig, az orvosától papíralapú beutalót kérjen.

A gyógyszereket e-receptre írják. Az orvosnak az e-térben kell rögzítenie, hogy kinek, milyen gyógyszert rendelt, a patikusok pedig innen olvashatják ki, milyen orvosságot kell kiadniuk. Az orvosoknak jövő év végéig még a hagyományos recepteket is oda kell adniuk a betegeknek. Ezzel, mint eddig is, a megszokott módon lehet kiváltani a gyógyszereket. 2019-től már csak felírási igazolás lesz, és ezt is csak azok kapják, akik kérik. Ha valaki nem kéri a gyógyszer felírását papíron is, annak a patikaszer kiváltása erősen hasonlít majd egy banki tranzakcióra: a páciensnek igazolnia kell magát taj-számával, és a hagyományos személyi igazolvánnyal. Ha van chipes e-személyije, akkor egyetlen okmány is elég ahhoz, hogy megkapja a gyógyszerét.

Érdemes tudni, hogy a 65 évesnél idősebbek alapesetben chip nélküli személyit kapnak, igaz ez 60 évre szól. Ez a tíz éve bevezetett, jó szándékú intézkedés az unió országaiban azt a cél szolgálja, hogy az időseknek ne kelljen időről-időre bajlódniuk a személyi okmányok megújításával. Csakhogy az e-személyivel látszólag szinte mindenben megegyező plasztik-kártyában nincs memóriachip, így az orvosi ellátások során és a gyógyszertárakban nem tudják használni. Azaz, ha valakinek új típusú, de chip nélküli személyi igazolványa van, mindenképpen szüksége lesz papíralapú igazolásra.

Más – a szomszéd, a gyerek, a nagymama - gyógyszerét a patikából csak papírvénnyel lehet elhozni, ha azt csak e-vényre írta az orvos, úgy a kiváltásához meghatalmazásra lesz szükség. A rendszerben minden adathozzáférést naplóznak, a beteg bármikor megtekintheti, ellenőrizheti ki, mikor, milyen célból nézte meg az e-profilját.

Lapunk úgy tudja: hogy bár kötelező lenne, nem biztos, hogy minden orvosnak meglesz november elsejére a hozzáférése. Ugyanis ehhez előbb mindegyiküknek okmányokkal kell igazolnia, hogy hol és milyen szakterületen jogosultak dolgozni. Az ezzel kapcsolatos dokumentációk feldolgozása - például a háziorvosok esetében - még zajlik. Belépési kódot a rendszerbe csak akkor kaphatnak, ha ez már megtörtént. Elvben a kártyaolvasókat és a rendszer használatához szükséges számítógépes programokat már valamennyi állami szolgáltatóhelyre telepítették.

Amit saját védelmükben megtehetnek
Alternatív tájékoztatót készített Alexin Zoltán matematikus, adatvédelmi szakértő az EESZT használatához. Úgy véli ugyanis, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) tájékoztatója nem igazítja el a polgárokat a gyakorlati teendőkben. Sőt, szerinte kifejezetten arra számítanak, hogy a tájékozatlan polgárok nem is élnek majd az adatokhoz való hozzáférést korlátozó jogukkal. Az orvosi szoftvereket úgy alakították ki, mintha a betegek már hozzájárulásukat adták volna. Pedig a törvény szerint a hallgatást nem lehet hozzájárulásnak értelmezni.
- Esélyt sem kapnak a betegek?
- Az adatközlés kötelező, a törvény szerint az orvos tájékoztathatja a beteget arról, hogy milyen információt továbbít róla, de ezt nem köteles megtenni. Arra sem kötelezték az orvosokat, hogy az adatok megtekintésének korlátozási lehetőségéről tájékoztassák a beteget.
- Milyen információk kerülhet be a betegről „a szolgáltatási térbe”?
- Hatféle nyilvántartást vezetnek az állampolgárokról. Ezek a következők: beutalók, orvosi receptek, orvos-beteg találkozások összefoglaló adatai (események), dokumentumok (zárójelentések, leletek), személyes egészségügyi profil, illetve a konzílium. A beutalók, a vények, az események és a dokumentumok esetében a beteg maga dönthet: engedélyezi vagy tiltja a megtekintésüket. A másik két nyilvántartásra speciális szabályok vonatkoznak. Az egészségügyi profil esetében három rendkívül egyszerű beállítás lehetséges: bármely kezelőorvos írási és olvasási jogot kap; bármely kezelőorvos olvasási (megtekintési) jogot kap; egyetlen orvos sem kap ilyen jogot. A konzílium esetében akkor lehet adatokat megosztani az orvosok között, ha korábban a beteg hozzáférési jogot adott az összes érintett orvosnak.
- Mit javasol a polgároknak?
- Az összegyűjtött adatok állami felhasználása a polgárok személyes létét, biztonságát fenyegeti. Ezért azt javaslom, hogy tegyék meg azt, amit saját védelmükben, érdekükben megtehetnek. Használják ki, hogy beállíthatják, ki férhet hozzá és mikor az adataikhoz. A tisztessegesadatkezeles.hu weblapon elérhető tájékoztatóm arról szól, hogy az egyes beállításokat hogyan tehetik meg, milyen lehetőségekkel élhetnek. Lépésről lépésre képernyőképekkel bemutatom, mit hol találnak. Annak van a legegyszerűbb dolga, akinek van saját ügyfélkapu-elérési lehetősége. Akinek nincs, annak el kell mennie valamelyik kormányablakhoz, és kérnie kell.
- Ügyfélkapu-elérés nélkül mit lehet tenni?
- Most körülbelül 2,5 millió embernek van ilyen kapcsolata az államigazgatással. A maradék 7 millió vagy létrehoz hozzáférést, vagy elmegy valamelyik kormányablakhoz, ahol az ügyintéző segítségével korlátozhatja az EESZT-be feltöltött adatai elérhetőségét. Tehát az elektronikus mellett lehetőség van hagyományos módon rendelkezni, de ehhez is érdemes előbb tájékozódni az interneten vagy tájékoztatást kérni kormányablaknál.
- Mi van a gyerekek esetében?
- Esetükben is szükség van a személyes ügyfélkapu-azonosítóra, amelyet a kormányablakoknál lehet kérni. A szülőnek igazolnia kell, hogy ő a törvényes képviselője a gyermeknek, ezt követően a kiskorú ügyfélkapujának segítségével rendelkezhet egészségügyi adatainak a kezeléséről. Ugyanez a helyzet a gyámságra szorulók esetében. Ha nincs a kiskorúnak ügyfélkapus azonosítója, a szülő nem fér hozzá gyermeke EESZT-ben tárolt egészségügyi adataihoz. Például a gyógyszerét is csak papíralapú vénnyel, későbbiekben pedig felírási igazolással tudja majd kiváltani.
- És ha téves adatokat rögzítenek egy-egy betegről?
- Ha valaki ilyet észlel, azt a közlő szolgáltatónál vagy az ÁEEK-nél jelezheti.
- Mi volna a legbiztonságosabb eljárás az egyéni adatok védelmében?
- Legjobb lenne, ha csak olyan adatok kerülnének be a rendszerbe, amelyek valóban fontosak a beteg ellátása szempontjából. Ha az e-profilját mindenki tiltott állapotban tartaná, és amikor például a krónikus betegségeit kezelő orvoshoz megy, akkor arra az időre megnyitná. Lényegében minden orvoshoz fordulás előtt újra kellene szabályoznia a betegnek az önrendelkezését a dokumentumokra és az e-profilra vonatkozóan is.
- Életszerű, hogy valaki valamennyi orvoshoz fordulás előtt megigazítja beállításait?
- Nem. Valószínű, hogy sokan nem törődnek majd ezzel. A helyzet változni fog jövőre, ugyanis májusban az Európai Unióban hatályba lép az Általános Adatvédelmi Rendelet, amely nem fogja engedni a személyes egészségügyi adatok kényszerintézkedés alapján történő összegyűjtését. Ha addig nem változik a hazai szabályozás, akkor május 25-én én leszek az első, aki ezt sérelmezi.

Vészhelyzetben zöldre vált a lámpa

Vannak olyan esetek, amikor a „sürgős szükség” okán az egészségügyi személyzet akkor is beletekinthet a beteg valamennyi adatába, ha ő arra nem adott felhatalmazást. Ilyen helyzetek egyebek mellett:

- az életet veszélyeztető vérzések, az átmeneti keringés- és/vagy légzésleállás, fulladás, életet veszélyeztető ritmuszavarok, klinikai halál állapota

- az életveszélyes endokrin- és anyagcsere állapotok, a folyadék- és ion- háztartás zavarai

- az agyödéma, fejfájás, szédülés, tumor, gyulladás, fejlődési rendellenesség, központi idegrendszert érő trauma

- az eszmélet vesztéssel járó állapotok, görcsrohamok,

- a hirtelen fellépő látászavar,

- a szepszis,

- a szülés, a terhességi mérgezések, akut nőgyógyászati vérzés,

- az életveszélyt okozó allergiás, vagy egyéb sokkos állapot

- az akut légzési elégtelenség, légút szűkület (Pl. gégeödéma, asztmás roham, idegentest, fulladás)

- a mérgezés

- az égés, a fagyás

- a baleseti sérülések

- a búvárbalesetek

- az áramütés,

- az öngyilkossági kísérlet és szándék

- az olyan fertőzéses kórképek, melyek önmagukban vagy szövődményeik révén az életet veszélyeztető állapotot idéznek elő.

Szerző