Ártatlan gyilkosnő, vagy csábító démon?

Publikálás dátuma
2017.10.27. 07:45
Margaret Atwood - Fotó: Michal Cizek / AFP
Nem az igazság, hanem érdekek, előfeltevések és a hallgatóság szabja meg, milyen történeteket mesélünk. Margaret Atwood Alias Grace című regénye most jelent meg magyarul, a sokak szerint ártatlan gyilkosnőről szóló történetből sorozat is készült.

Ártatlan áldozat vagy csábító, gyilkos démon a közvélemény szemében Grace Marks, Margaret Atwood Alias Grace című, magyarul most megjelent regényének nőalakja. A könyv részben arról szól, hogy a női gyilkosra általában a társadalom ebben a végletes kettősségben tekint, míg a férfi gyilkost cselekvőnek és biztosan bűnösnek tartja. Részben pedig arról, hogy az eseményekről elmondott különböző történetek közül gyakran megszökik az igazság. Leginkább azért, mert az elbeszélők nem megbízhatóak: senki sem mond mindig igazat és nem lehet tudni, ki, mikor emlékszik valójában vagy felejt szándékosan.

A könyvet Atwood 1996-ban írta, most a Netflix csinált belőle egy hat órás minisorozatot, amelyet novemberben lehet majd látni. A regény igaz történeten alapul: Grace Marks-ot az 1840-es évek Kanadájának leghírhedtebb gyilkosnőjeként tartották számon, de nem derült ki pontosan, mi történt és ez a regény tétje sem az, hogy utólag kiderítse, bűnös volt-e a nő. Az ír bevándorlócsaládból származó szobalányt 16 évesen ítélték el azért, mert a vádak szerint megölte munkaadóját és annak házvezetőnőjét, mindebben pedig partnere volt állítólagos szeretője, a házban dolgozó szolgáló. A férfit felakasztották, Grace azonban megúszta a halálos büntetést. Elmegyógyintézetbe, majd egy fegyházba került, ahol az igazgatónő amellett, hogy bevonja a házimunkába, mindenkinek úgy mutogatja, mint egy cirkuszi állatot. Egy bizottságot is alakítanak, hogy bebizonyítsák Grace ártatlanságát, ezért hívják meg a fiatal elmeorvost, aki a korabeli pszichológia módszereivel, álmok, elfojtott emlékek előbányászásával próbálja feltárni az eseményeket. Az ő beszélgetéseikből, szemtanúk leírásából, újságcikkekből és fiktív levelekből áll a kötet, amelynek a végén az olvasó is tanácstalan marad. Grace állítólag nem emlékszik arra, mi történt, és a fiatal doktor sem tudja ezt feltárni, ahogy azt sem tudja megítélni, hogy ki mond igazat és ki nem. Gyakran nem is hazudnak ezek az elbeszélők, egyszerűen csak azt látják Grace-ben, ami a saját előfeltevéseinek megfelel és eszerint szelektálnak, nagyítanak a történetekben. Ilyen feltevés a női gyilkoshoz kapcsolódó sztereotípiákon kívül az is, hogy a szegény sorból érkezett Grace és a szolgáló társadalmi helyzetéhez az erőszakot, a szexualitást és a tisztátalanságot kötik, míg mások veleszültetett előkelőséget is látnak a lányban.

Atwood műveiben kiemelt szerepet kap a nők elnyomásának, kiszolgáltatottságának és kihasználtságának a témája, az Alias Grace-ben pedig ehhez kapcsolódik egy áltanosabb probléma: nem az igazságkeresés, hanem az irányítja a történeteinket, hogy aki beszél, az kinek mondja, amit mond és miért. Ez pedig nemcsak a regény világában igaz és nemcsak a 19. századra érvényes. Atwood szövegei nagyon aktuálisak, és ez már akkor bebizonyosodott, amikor az 1985-ben írt A szolgálólány meséjéből készült sorozat hatalmas siker lett. A könyvet már korábban is feldolgozták, de a disztópia, amely a nők tenyészállatként kezelését mutatja be egy diktatúrában és az ellenállás és túlélés lehetőségeit kutatja az elnyomásban igazán Donald Trump Amerikájában lett borzongatóan valószerű. Még akkor is, ha a sorozatot már az elnökválasztás előtt elkezdték forgatni.

A Twitteren is aktív írót nagy esélyesnek tartották, de nem kapta meg az irodalmi Nobelt, az egyik legpolitikusabb irodalmi díjat, a német könyvszakma békedíját azonban az Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár által megnyitott Frankfurti Könyvvásáron október közepén igen. A díjjal az emberi jogok védelmezőjeként fellépő és közéleti kérdésekben gyakran megszólaló írónő elnyomással szembeni kiállását díjazták a majd 280 ezer látogatót vonzó fesztiválon. A díj kuratóriuma szerint Atwood világlátását a humanitás, az igazságosság és a tolerancia határozza meg, műveiben pedig megmutatja, hogy a normalitás hogyan fordulhat embertelenségbe. Az író Frankfurtban elmondta, az emberek Európában úgy tekintenek az USA-ra, mint a demokrácia, a szabadság és a nyitottság világítótornyára. Viszont az idők változnak és sosem volt a világ annyira közel a sötét 30-as évek totalitarizmusához, mint most.

Névjegy
Margaret Eleanor Atwood (Ottawa, 1939.) Man Booker-díjas kanadai író, költő, kritikus és aktivista. Több mint negyven könyvet írt, legismertebb A szolgálólány meséje. Gyakori témái a nők helyzete, emiatt feminista írónak is nevezik, az elnyomás és a hatalom működése, Kanada nemzeti identitása, környezetvédelmi és emberi jogi kérdések.

Marton László bocsánatot kért

Publikálás dátuma
2017.10.26. 14:30
Fotó: Szalmás Péter
Marton László közleményét szó szerint adjuk közre. 

"Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat. Igyekeztem egész életemben teremteni, alkotni és átadni. Mindez most megsemmisült, olyan - nagyrészt névtelen - közlések alapján melyekben egyoldalú értékelések is találhatók.

Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. Úgy a színpadon, mint azon kívül. Soha nem akartam egy másik embert megalázni.

Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.

Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását.

Bocsánatkérésem mellett, továbbra is a Vígszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működésemmel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat."

Szerző

Esterházy-emlékkonferencia a PIM-ben

Publikálás dátuma
2017.10.26. 14:02
Fotó: Népszava
Esterházy Péter (1950-2016) Kossuth-díjas író emlékére kétnapos irodalomtudományi konferencia kezdődött csütörtökön a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), Budapesten.

A "Nincs vége. Ez a befejezés." című konferencia előadásai Esterházy Péter életművének belső tagolódását, magyar és nemzetközi kontextusát és irodalomtörténeti összefüggéseit vizsgálják, valamint olyan témákra is kitérnek a tavaly elhunyt szerző művészete nyomán, mint a történelmi múlt irodalmi feldolgozása és a testtapasztalat önreflexív megnyilatkozásai.

Esterházy Péter gyakori vendége volt a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, otthon érezhette magát az intézmény falai között a Digitális Irodalmi Akadémia tagjaként is. A személyes jelenlét elvesztésével nagyon fontos tudományos alapon újrafogalmazni a PIM viszonyát Esterházy Péter művészetéhez - mondta Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója, aki felidézte azt is, személyesen a Harmonia Caelestis 1999-es németországi bemutatkozásakor tapasztalta meg, hogy Esterházy Péter személyén, családi hátterén és irodalmi munkásságán keresztül egy addig teljesen ismeretlen Magyarország képe rajzolódik ki a szélesebb külföldi olvasóközönség előtt.

Hangsúlyozta: az összesen 16 előadást felvonultató konferenciával céljuk világossá tenni azt is, hogy bár Esterházy Péter életművét a német irodalmi életben is sokan magukénak érzik, a nyelvi kompetencia és az irodalmi beágyazottság okán az Esterházy-recepció egyértelmű letéteményese a magyar irodalomtudomány.

A tanácskozást a múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Irodalom- és Kultúratudományi Intézete közösen szervezte. A megnyitó után Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész Kánon-érték-szólam címmel adott elő. Mint fogalmazott, az Esterházy-próza hatásának megértéséhez nem elegendő a sokat emlegetett "ontológiai derűt" kiemelni, ha csak ennyi volna a titka, nem szerzett volna műveivel annyi elismerést a magyar irodalomnak a külföldi olvasók körében, amelyet a "kötelékben nyugatra utazó pályatársak" azóta sem tudnak elérni. A Termelési-regényt elemezve hangsúlyozta azt is, a szöveg könnyedsége csalóka, hiszen a háttérben rendkívül bonyolult és összetett elbeszélői modalitások érhetőek tetten.

Kulcsár Szabó Ernő után Lőrincz Csongor A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában és Bónus Tibor Textualitás és beszédszerűség - az olvashatatlan familirizálásai című előadása következett. A délutáni szekció előadói között szerepel az Esterházy szerb recepcióját elemző Faragó Kornélia és Kovács Natália is, aki A szöveg kontextusváltásai Esterházy Péter Mercedes Benz című drámájának budapesti és pozsonyi bemutatóiban címmel ad elő.

Pénteken Gintli Tibor Esterházy Péter prózájának anekdotikus elemeit elemzi, Bartal Mária előadásában a szerző két utolsó kiadott kötetének, a Hasnyálmirigynapló és a Bűnös című műveinek betegségreprezentációit vizsgálja meg. Reichert Gábor a Termelési-regény és a realizmus hagyományának kapcsolatát fogja kifejteni péntek délutáni előadásában.

Az előadások szerkesztett változatát a PIM kötetben is megjelenteti. A konferencia teljes ideje alatt megtekinthető a múzeum előtérben egy Esterházy Péter fotóiból készült válogatás, valamint a szerző prózájának számítógépes elemzését vizualizáló installáció is.

Szerző