Ártatlan gyilkosnő, vagy csábító démon?

Nem az igazság, hanem érdekek, előfeltevések és a hallgatóság szabja meg, milyen történeteket mesélünk. Margaret Atwood Alias Grace című regénye most jelent meg magyarul, a sokak szerint ártatlan gyilkosnőről szóló történetből sorozat is készült.

Ártatlan áldozat vagy csábító, gyilkos démon a közvélemény szemében Grace Marks, Margaret Atwood Alias Grace című, magyarul most megjelent regényének nőalakja. A könyv részben arról szól, hogy a női gyilkosra általában a társadalom ebben a végletes kettősségben tekint, míg a férfi gyilkost cselekvőnek és biztosan bűnösnek tartja. Részben pedig arról, hogy az eseményekről elmondott különböző történetek közül gyakran megszökik az igazság. Leginkább azért, mert az elbeszélők nem megbízhatóak: senki sem mond mindig igazat és nem lehet tudni, ki, mikor emlékszik valójában vagy felejt szándékosan.

A könyvet Atwood 1996-ban írta, most a Netflix csinált belőle egy hat órás minisorozatot, amelyet novemberben lehet majd látni. A regény igaz történeten alapul: Grace Marks-ot az 1840-es évek Kanadájának leghírhedtebb gyilkosnőjeként tartották számon, de nem derült ki pontosan, mi történt és ez a regény tétje sem az, hogy utólag kiderítse, bűnös volt-e a nő. Az ír bevándorlócsaládból származó szobalányt 16 évesen ítélték el azért, mert a vádak szerint megölte munkaadóját és annak házvezetőnőjét, mindebben pedig partnere volt állítólagos szeretője, a házban dolgozó szolgáló. A férfit felakasztották, Grace azonban megúszta a halálos büntetést. Elmegyógyintézetbe, majd egy fegyházba került, ahol az igazgatónő amellett, hogy bevonja a házimunkába, mindenkinek úgy mutogatja, mint egy cirkuszi állatot. Egy bizottságot is alakítanak, hogy bebizonyítsák Grace ártatlanságát, ezért hívják meg a fiatal elmeorvost, aki a korabeli pszichológia módszereivel, álmok, elfojtott emlékek előbányászásával próbálja feltárni az eseményeket. Az ő beszélgetéseikből, szemtanúk leírásából, újságcikkekből és fiktív levelekből áll a kötet, amelynek a végén az olvasó is tanácstalan marad. Grace állítólag nem emlékszik arra, mi történt, és a fiatal doktor sem tudja ezt feltárni, ahogy azt sem tudja megítélni, hogy ki mond igazat és ki nem. Gyakran nem is hazudnak ezek az elbeszélők, egyszerűen csak azt látják Grace-ben, ami a saját előfeltevéseinek megfelel és eszerint szelektálnak, nagyítanak a történetekben. Ilyen feltevés a női gyilkoshoz kapcsolódó sztereotípiákon kívül az is, hogy a szegény sorból érkezett Grace és a szolgáló társadalmi helyzetéhez az erőszakot, a szexualitást és a tisztátalanságot kötik, míg mások veleszültetett előkelőséget is látnak a lányban.

Atwood műveiben kiemelt szerepet kap a nők elnyomásának, kiszolgáltatottságának és kihasználtságának a témája, az Alias Grace-ben pedig ehhez kapcsolódik egy áltanosabb probléma: nem az igazságkeresés, hanem az irányítja a történeteinket, hogy aki beszél, az kinek mondja, amit mond és miért. Ez pedig nemcsak a regény világában igaz és nemcsak a 19. századra érvényes. Atwood szövegei nagyon aktuálisak, és ez már akkor bebizonyosodott, amikor az 1985-ben írt A szolgálólány meséjéből készült sorozat hatalmas siker lett. A könyvet már korábban is feldolgozták, de a disztópia, amely a nők tenyészállatként kezelését mutatja be egy diktatúrában és az ellenállás és túlélés lehetőségeit kutatja az elnyomásban igazán Donald Trump Amerikájában lett borzongatóan valószerű. Még akkor is, ha a sorozatot már az elnökválasztás előtt elkezdték forgatni.

A Twitteren is aktív írót nagy esélyesnek tartották, de nem kapta meg az irodalmi Nobelt, az egyik legpolitikusabb irodalmi díjat, a német könyvszakma békedíját azonban az Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár által megnyitott Frankfurti Könyvvásáron október közepén igen. A díjjal az emberi jogok védelmezőjeként fellépő és közéleti kérdésekben gyakran megszólaló írónő elnyomással szembeni kiállását díjazták a majd 280 ezer látogatót vonzó fesztiválon. A díj kuratóriuma szerint Atwood világlátását a humanitás, az igazságosság és a tolerancia határozza meg, műveiben pedig megmutatja, hogy a normalitás hogyan fordulhat embertelenségbe. Az író Frankfurtban elmondta, az emberek Európában úgy tekintenek az USA-ra, mint a demokrácia, a szabadság és a nyitottság világítótornyára. Viszont az idők változnak és sosem volt a világ annyira közel a sötét 30-as évek totalitarizmusához, mint most.

Névjegy

Margaret Eleanor Atwood (Ottawa, 1939.) Man Booker-díjas kanadai író, költő, kritikus és aktivista. Több mint negyven könyvet írt, legismertebb A szolgálólány meséje. Gyakori témái a nők helyzete, emiatt feminista írónak is nevezik, az elnyomás és a hatalom működése, Kanada nemzeti identitása, környezetvédelmi és emberi jogi kérdések.