Ártatlan gyilkosnő, vagy csábító démon?

Publikálás dátuma
2017.10.27 07:45
Margaret Atwood - Fotó: Michal Cizek / AFP
Nem az igazság, hanem érdekek, előfeltevések és a hallgatóság szabja meg, milyen történeteket mesélünk. Margaret Atwood Alias Grace című regénye most jelent meg magyarul, a sokak szerint ártatlan gyilkosnőről szóló történetből sorozat is készült.

Ártatlan áldozat vagy csábító, gyilkos démon a közvélemény szemében Grace Marks, Margaret Atwood Alias Grace című, magyarul most megjelent regényének nőalakja. A könyv részben arról szól, hogy a női gyilkosra általában a társadalom ebben a végletes kettősségben tekint, míg a férfi gyilkost cselekvőnek és biztosan bűnösnek tartja. Részben pedig arról, hogy az eseményekről elmondott különböző történetek közül gyakran megszökik az igazság. Leginkább azért, mert az elbeszélők nem megbízhatóak: senki sem mond mindig igazat és nem lehet tudni, ki, mikor emlékszik valójában vagy felejt szándékosan.

A könyvet Atwood 1996-ban írta, most a Netflix csinált belőle egy hat órás minisorozatot, amelyet novemberben lehet majd látni. A regény igaz történeten alapul: Grace Marks-ot az 1840-es évek Kanadájának leghírhedtebb gyilkosnőjeként tartották számon, de nem derült ki pontosan, mi történt és ez a regény tétje sem az, hogy utólag kiderítse, bűnös volt-e a nő. Az ír bevándorlócsaládból származó szobalányt 16 évesen ítélték el azért, mert a vádak szerint megölte munkaadóját és annak házvezetőnőjét, mindebben pedig partnere volt állítólagos szeretője, a házban dolgozó szolgáló. A férfit felakasztották, Grace azonban megúszta a halálos büntetést. Elmegyógyintézetbe, majd egy fegyházba került, ahol az igazgatónő amellett, hogy bevonja a házimunkába, mindenkinek úgy mutogatja, mint egy cirkuszi állatot. Egy bizottságot is alakítanak, hogy bebizonyítsák Grace ártatlanságát, ezért hívják meg a fiatal elmeorvost, aki a korabeli pszichológia módszereivel, álmok, elfojtott emlékek előbányászásával próbálja feltárni az eseményeket. Az ő beszélgetéseikből, szemtanúk leírásából, újságcikkekből és fiktív levelekből áll a kötet, amelynek a végén az olvasó is tanácstalan marad. Grace állítólag nem emlékszik arra, mi történt, és a fiatal doktor sem tudja ezt feltárni, ahogy azt sem tudja megítélni, hogy ki mond igazat és ki nem. Gyakran nem is hazudnak ezek az elbeszélők, egyszerűen csak azt látják Grace-ben, ami a saját előfeltevéseinek megfelel és eszerint szelektálnak, nagyítanak a történetekben. Ilyen feltevés a női gyilkoshoz kapcsolódó sztereotípiákon kívül az is, hogy a szegény sorból érkezett Grace és a szolgáló társadalmi helyzetéhez az erőszakot, a szexualitást és a tisztátalanságot kötik, míg mások veleszültetett előkelőséget is látnak a lányban.

Atwood műveiben kiemelt szerepet kap a nők elnyomásának, kiszolgáltatottságának és kihasználtságának a témája, az Alias Grace-ben pedig ehhez kapcsolódik egy áltanosabb probléma: nem az igazságkeresés, hanem az irányítja a történeteinket, hogy aki beszél, az kinek mondja, amit mond és miért. Ez pedig nemcsak a regény világában igaz és nemcsak a 19. századra érvényes. Atwood szövegei nagyon aktuálisak, és ez már akkor bebizonyosodott, amikor az 1985-ben írt A szolgálólány meséjéből készült sorozat hatalmas siker lett. A könyvet már korábban is feldolgozták, de a disztópia, amely a nők tenyészállatként kezelését mutatja be egy diktatúrában és az ellenállás és túlélés lehetőségeit kutatja az elnyomásban igazán Donald Trump Amerikájában lett borzongatóan valószerű. Még akkor is, ha a sorozatot már az elnökválasztás előtt elkezdték forgatni.

A Twitteren is aktív írót nagy esélyesnek tartották, de nem kapta meg az irodalmi Nobelt, az egyik legpolitikusabb irodalmi díjat, a német könyvszakma békedíját azonban az Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár által megnyitott Frankfurti Könyvvásáron október közepén igen. A díjjal az emberi jogok védelmezőjeként fellépő és közéleti kérdésekben gyakran megszólaló írónő elnyomással szembeni kiállását díjazták a majd 280 ezer látogatót vonzó fesztiválon. A díj kuratóriuma szerint Atwood világlátását a humanitás, az igazságosság és a tolerancia határozza meg, műveiben pedig megmutatja, hogy a normalitás hogyan fordulhat embertelenségbe. Az író Frankfurtban elmondta, az emberek Európában úgy tekintenek az USA-ra, mint a demokrácia, a szabadság és a nyitottság világítótornyára. Viszont az idők változnak és sosem volt a világ annyira közel a sötét 30-as évek totalitarizmusához, mint most.

Névjegy
Margaret Eleanor Atwood (Ottawa, 1939.) Man Booker-díjas kanadai író, költő, kritikus és aktivista. Több mint negyven könyvet írt, legismertebb A szolgálólány meséje. Gyakori témái a nők helyzete, emiatt feminista írónak is nevezik, az elnyomás és a hatalom működése, Kanada nemzeti identitása, környezetvédelmi és emberi jogi kérdések.

Nemes Jeles László nyerte a legjobb rendező díját Pekingben

Publikálás dátuma
2019.04.23 17:40

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén.
A Napszállta című filmjéért Nemes Jeles László vehette át a legjobb rendezőnek járó díjat a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-vel kedden. A nagyszabású seregszemle a hétvégén ért véget, a zsűri elnöke Rob Minkoff amerikai rendező-producer volt. Az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlóval együtt Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén – írja a közlemény. A Napszállta operatőre Erdély Mátyás, zeneszerzője Melis László, sound designere Zányi Tamás, casting directora Zabezsinszkij Éva, díszlettervezője Rajk László, jelmeztervezője Szakács Györgyi volt. Nemes Jeles László a forgatókönyvet együtt jegyzi Clara Royer-vel és Matthieu Taponier-vel, utóbbi egyben a film vágója is. A film főszereplői Jakab Juli (Leiter Írisz) és a román Vlad Ivanov (Brill Oszkár). A közel száz tagú szereplőgárda nemzetközi összetételű, a magyarok mellett román, lengyel és német színészek is játszanak a filmben. A Napszállta a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával a Laokoon Filmgroup gyártásában, a francia Playtime-mal koprodukcióban készült Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek vezetésével. Világpremierje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol elnyerte a legjobb film díját a nemzetközi filmkritikusok szövetségétől, a FIPRESCI-től. Nemes Jeles László filmjét már a világpremier előtt csaknem 70 ország forgalmazója vásárolta meg – olvasható a közleményben.
Szerző

Hangok várjátéka

Publikálás dátuma
2019.04.23 10:30

Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
Kodály Zoltán öröksége megelevenedett a homokhátságban. A Budapesti Fesztiválzenekar Közösségi Hét programján gyerekek játszottak világhírű művészekkel. Egyenrangú partnerként.
A hárfaszóló elején még le-leestek az izgő-mozgó gyerekek alkalmi hangszerei, Marcel Tournier: Sonatine-jának igazán csendes részeinél azonban már mindenki elhalkult. A Budapesti Fesztiválzenekar közösségi hetének Zenevár című programján Kiskunfélegyházán, az Aranyalma Népmesepontban, a Mesevárban jártunk. Tojástartó-befőttes gumival, műanyag flakon színes cukorkákkal – a gyerekek tudják, hogy nem létezik olyan tárgy, ami valójában nem hangszer. És tudják ezt az együttes művészei is. Tizenöt muzsikus és nagyjából száz gyerek – együtt játszanak. „Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy karmester-király. Országának lakói, a nemesek, udvarhölgyek és lovagok mind-mind örömmel engedelmeskedtek a királyi varázspálca intésére. Így lett a Zenevárban a káoszból rend és a zajongásból harmónia. Saját készítésű hangszereinkkel együtt mi is vendégei lehetünk ennek az országnak, amelynek neve: Zenekar.” - szól Illési Erika meséjének eleje. „Minden családban vannak örök lázadók, kételkedők, kicsit cinikusok – ő a cselló”- hangzik a különleges jellemzés, ami tökéletesen illeszkedik a mesébe. A Mesélő első megszólalásuk előtt egyenként bemutatja a vonós, rézfúvós és fafúvós hangszereket felvetve az obligát kérdést is: hogyan lehet fafúvós hangszer a fuvola? A csellót nagyon sok gyerek felismeri, a fuvolát öten-hatan, a klarinétot többen, a fagottnál csak három kéz lendül a magasba. Szomorúan tapasztalhatjuk a világ múló dicsőségét: a legismertebb magyar fagott-dallam, a valaha volt Tévémaci főcímzenéje, Vajda József műve hallatán egyetlen gyerek arca sem derül fel, csak mi felnőttek mosolygunk némi nosztalgiával. Az egy órás programba belefért Hacsaturján és Dittersdorf, Strauss, és charlestone is. A gyereksorokat pásztázva látszott, hogy ragtime-ot hallva nagyon nehéz mozdulatlannak maradni, a hangos rézfúvós zene alatt viszont befogott fél füllel is jól lehet táncolni. A Mesélő a két széksor között perdül táncra egy-egy kisfiúval, a király pedig hiába király, nem tudja, mire való a hatalmas fakard, Hacsaturján: Kardtánca közben vívás helyett inkább bohóckodni kezd. Viszont bebizonyítja, hogy a fából készült szék éppúgy alkalmas dobolásra, mint a hangszere. A záróakkord, Susato: Mór indulója papír tojásdobozokon lévő befőttes gumik pengetésével és a műanyag flakonokban zörgő színes cukorkák rázásával válik igazivá, a közös zenélés végénél pedig kiderül, amit profi zenekarokat hallva is tapasztal néha a koncertjáró: karmesteri leintés ide, utolsó akkord oda, egy több mint száztagú alkalmi együttesben nem ritmust tartani, nem dinamikát mozgatni és tökéletesen intonálni nehéz igazán, hanem egyszerre befejezni. 

Műsor

A királylány Bernard Andres: Dal Marcel Tournier: Sonatine, Op.30 – I. tétel Polónyi Ágnes - hárfa A királyi család Johann és Joseph Strauss: Pizzicato-polka Carl von Dittersdorf: g-moll kvintett – I. tétel Bíró Ágnes, Illési Erika – hegedű Bolyki László – brácsa Szabó Péter – cselló Lévai László – nagybőgő A nemesek és udvarhölgyek Norman Hallam: Táncszvit – I. Waltz, II. Bossanova III. Quickstep, IV. Charleston Varga Fruzsina – fuvola Berta Bea – oboa Csalló Roland – klarinét Tallián Dániel -fagott A lovagok Tom Hurpin: Harlem Rag Aram Hacsaturján: Kardtánc Póti Tamás, Tóth Zoltán – trombita Bereczky Dávid – kürt Szakszon Balázs – harsona Bazsinka József – tuba A király Beautiful Love – jazz-dal Herboly László – ütőhangszer Csalló Roland – klarinét Lévai László – nagybőgő A zenekar Tielman Susato: Mór induló A gyerekekkel közösen a Zenevár lakói Mesélő: Illési Erika Király: Herboly László  Résztvevő kiskunfélegyházi iskolák: József Attila Általános Iskola, Dózsa György Általános Iskola és a DGYÁI Platán utcai tagintézménye, Göllesz Viktor Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

Ki a menő?

- Nekem a hárfa tetszett a legjobban, és amikor mindannyian együtt zenéltünk. Nekem a fagott, nekem a fuvola, nekem a hegedű! Voltunk már szabadtéri koncerten és van kedvem zenélni – csacsogja három kislány. Osztálytársak, a tanítónőjük hozta el őket. - Nekem is a hárfa szóló, és az tetszett a legjobban, amikor kardoztak és amikor táncoltunk. Zenélni nem szeretnék, csak olyat szoktunk csinálni, hogy áthívom a barátomat, van egy játékgitárja, azt pengeti, én pedig két fakanállal dobolok – mondja Gillion Gergely. A kérdésre, hogy nehéz volt-e egyszerre abbahagyni? bólintanak. - Igen, van aki direkt tovább csörgött, hogy menőnek tűnjön, de a mi osztályunk megpróbálta egyszerre befejezni, amikor leintett a király – mondják.  (A képen balról jobbra: Urbán Jázmin (9), Kiss Dorina (10), Gillion Gergely (9), Czombos Petra (8))

Megszállók másképp

Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár Mesélője anyaként tudja, hogyan közelíthet a gyerekekhez. – Azért írom ezeket a meséket, hogy a gyerekeknek bemutassuk, hogyan épül fel egy zenekar. Lehet, hogy számukra távolinak tűnik egy zenész, azt hihetik, hogy egészen másfajta életünk lehet, mint nekik. A játékkal megpróbáljuk közel hozni hozzájuk, elképzelhetővé tenni, hogy a saját életük része is lehet a zene és a tánc. Hiszen – Kodállyal szólva - a zene mindenkié – mondja Illési Erika, a Mesélő. - Az ingyenes Közösségi Hét programja négy éve szerveződik, ilyenkor kisebb produkciókkal szinte az egész országot megszálljuk. A zenekar minden muzsikusa fellép valahol, ki templomi koncerten, ki zsinagóga koncerten, más idősek otthonában, mi pedig a gyerekekhez jövünk el a Zenevárral – részletezi.- Nagyon sok mesénk van, a műsor mindig más, most hat-hét mesét játszunk váltogatva. Minden évben születik bennem új történet, koreográfia- és jelmezterv. A kollégákat is bármire rávehetem. Bár mi adni jövünk, nagyon sok mindent, rengeteg inspirációt, ötletet kapunk tőlünk -.utal a kettősségre. - Egyszer egy ózdi kisfiú a produkció előtti hangolásnál a hárfa hallatán megszólalt: hamis! Kiderült, hogy abszolút hallása van. Addig otthon csak úgy mellesleg szoktak az édesapjával gitározni, de zeneiskolába nem járt. A Zenevár előadása után felkarolta őt az ózdi Van Helyed Alapítvány és támogatta a tanulását – választ egy különlegeset a rengeteg élmény közül Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár kitalálója.

Hősök

"A Fesztiválzenekar évadonként három Közösségi Hetet szervez, melynek keretében kamaraformációink idősotthonokban, gyermekgondozási intézményekben, iskolákban, templomokban, zsinagógákban muzsikálnak. Elhatároztuk, hogy nemcsak mi megyünk el a hátrányos helyzetű térségekbe, hanem az ott élőknek is megadjuk az esélyt, hogy eljöjjenek Budapestre, és közösen hozzunk létre egy fontos és nagyszabású eseményt. Így jött létre a TérTáncKoncert; a zenekar élő muzsikájára idén is több száz hátrányos helyzetű fiatal táncol együtt, egy napra valódi hőssé válva." (BFZ) Infó: TérTáncKoncert június 16. 19.00 A Bazilika előtti téren (Szent István tér 1.)  

Frissítve: 2019.04.23 10:30