A régi időkben bezzeg milyen könnyen ment. A lakók összegyűltek az udvaron, ott volt a tanács képviselője, a nagymama előre figyelmeztette a nagypapát, hogy ne szóljon hozzá, de a nagypapa mindig hozzászólt, szeretett szerepelni, de hozzászóltak mások is, hol csöpög a csap, hol ázik be a plafon, miért nem szemetel a vice időben, a tanács illetékese türelmesen meghallgatott mindenkit, jegyzetelt egy kis füzetbe, jövőre lesz renoválás, azzal minden bajunk megoldódik. Ezzel senkit sem nyugtatott meg, mert tudtuk, hogy a renoválással a régi bajaink megszűnnek ugyan, ám új bajok keletkeznek.
Aztán jött a demokrácia, és minden megváltozott. A tanács megszűnt, a lakókból tulajdonosok lettek. A helyszín továbbra is a nagy bérház udvara volt, a kis dolgokból nagy dolgok lettek, az önkormányzat illetékese megígérte, hogy eljön, de aztán kimentette magát, a közös képviselő, Lovas még meg sem szólalt, amikor Nagy lekommunistázta és javasolta a leváltását, Halas pedig azt mondta, hogy Nagy ne kommunistázzon, mert tudjuk, hogy ávós volt, Kelemenné a földszintről pedig azt mondta, hogy Halas csak ne beszéljen, mert napközben, mialatt a felesége dolgozik, nőket visz fel a lakására, lát ő mindent a konyhaablakból. Halas erre azt felelte, hogy tudja, hogy Kelemenné meglátogatta Izraelben élő lányát és ebből sok minden következik, maga csak ne zsidózzon, igyekezett visszavenni a szót Lovas, akkor talán arról beszéljünk, hogy ki melyik pártra szavazott, állt fel Palics, az Amerika-bérenc szadeszre vagy az oroszbarát maszopra, nem mintha nem lenne mindegy, én magyar hazafinak tartom magam, ezért Csurkára voksoltam, szeretném, ha visszakapnánk Erdélyt és mindenki boldog lenne, Nagy szerint azt is vizsgálni kellene, hogy ki milyen iskolába adja a gyerekét, mert minden a nevelésen múlik, Lovas javasolta, hogy térjünk végre a tárgyra, végtére is ez egy lakógyűlés. Hát éppen ez a tárgy, heveskedett tovább Nagy, már nem a régi világban élünk, azokról a dolgokról kell beszélnünk, amik a legfontosabbak, nemzeti identitás, kérem, erről kellene beszélnünk, nem pedig a csövek cseréjéről meg a padlástérről, igen, és ő nem hajlandó olyan házban lakni, ahol hazaárulók élnek. Na most elég, mondta Pintér Ildikó, a fiatal jogásznő, ez nem politikai fórum, Palics azonban leintette, maga csak két éve lakik itt és elég gyakran váltogatja a barátait, ez egy erkölcsös ház, kérem. Ezzel Kelemenné is egyetértett, lát ő mindent a konyhaablakból, azt is, hogy Pintér Ildikó gyanús alakokat is fogad, lehet, hogy másológépet is üzemeltetnek, manapság semmi sincs kizárva, feljelentem, mondta Nagy, és ezek után Lovas közös képviselő berekesztette a lakógyűlést. A lakók még egy ideig társalogtak az udvaron, elszívtak egy cigarettát, a csikket szokás szerint elnyomták a földön, majd hazamentek.
Másnap reggel Palics elvitte autóval Halast, ahogyan szokta, Nagy és Pintér Ildikó nagyokat nevetgélve lifteztek, Lovas megpróbált egyenként egyezkedni a lakókkal, Kelemenné pedig folytatta állandó megfigyelését a konyhaablakból.
Mintha semmi sem történt volna.
És lehet, hogy nem is történt.
