Korniss az Írók Boltjában

Publikálás dátuma
2017.10.31. 06:48
Fotó: Tóth Gergő

Korniss Péter lesz a vendége a Művészetről könyvek között című múzeumi beszélgetéssorozatnak az Írók Boltjában november 2-án 17 órától. Korniss Péter, Jerger Krisztina és Szalóky Károly a most 80 éves fotóművész Magyar Nemzeti Galériában látható Folyamatos emlékezet című életmű kiállításáról beszélgetnek.

Szerző

Frankenstein és a zombik

Publikálás dátuma
2017.10.31. 06:47
Fotó: AFP/Robyn Beck
Mel Brooksszal, a Producerek című 1968-as filmért Oscar-díjjal kitüntetett amerikai filmessel a brit fővárosban futottunk össze. Spontán villáminterjú.

- Az ifjú Frankenstein című filmjéből készült színpadi adaptációt kísérte el a brit fővárosba?

- Igen, a WestEnd, a Garrick Színház október elején mutatta be Az ifjú Frankenstein című 1974-es horrorkomédiám gótikus musical-változatát. Az adaptáció tíz évvel ezelőtti, de ide csak most jutott el. A szövegkönyvet egyébként az idén nyáron elhunyt Thomas Meehan forgatókönyvíróval készítettem, a dalokat meg a dalszövegeket én írtam. 

- Negyvenhárom év eltelt azóta, hogy bemutatták Az ifjú Frankensteint, aktuális lehet ma is?

- Hiszem, hogy az. De azért ne feledjük, hogy ez a produkció alapvetően szórakoztatni akar. A film, amelyet a főszereplő Gene Wilderrel írtunk az ismert Frankenstein-könyv nyomán, nagyon szép emlék. Úgy tartják, ez a világ egyik legviccesebb mozija, mellesleg mindkettőnket Oscar-díjra jelöltek érte.

- Milyen feladatok várják odahaza az Egyesült Államokban?

- Júniusban voltam kilencvenegy éves, és lekopogom: szerencsére úgy néz ki, még van benzin az autómban, ha érti, mire gondolok! Amúgy vannak gyerekeim, s egyikük, Max például könyveket ír – általában zombi-apokalipszisekről. Rendezni már több mint húsz éve nem rendeztem, de a filmszínészet is annyi volt számomra az utóbbi időben, hogy – jórészt animációs alkotásokban –szinkronizáltam.

Játék határokkal

Publikálás dátuma
2017.10.31. 06:46
Fotók: Tóth Gergő
Egy képzeletbeli ország minisztereinek érezhették magukat, akik részt vettek a Stratagem nevű szimulációs játékon. A tét: a fenntartható fejlődés volt.

Egy szimulációs játék nem puszta társasjáték. A segítségével a játékosok megérthetik, hogyan működik egy komplex rendszer – magyarázza Kuslits Béla, a Blumental & Frank trénere, aki a Stratagem nevű szimulációs játékra invitált érdeklődőket. A 33 éves Kuslits, aki szociológiát tanult, és jelenleg a környezetgazdasági doktoriján dolgozik, Bécsben ismerkedett meg a játékkal.

Fotók: Tóth Gergő

Fotók: Tóth Gergő

A Stratagem komoly előkészületeket igényel. Kezdés előtt Kuslits tájékoztatja a résztvevőket a saját szerepükről, leírást ad a képzeletbeli ország gazdasági helyzetéről, és grafikonon szemlélteti, az egyes mutatók – például az élelmezés és a születésszám – miként függnek össze. A játékban nem a termelési mutatók ösztönzése a fő cél, hanem a valóságban olykor elhanyagolt fenntartható fejlődés. Az öt minisztérium – az energiaügyi, az ipari, a mezőgazdasági, a pénzügyi és a népjóléti – feladata, hogy tíz „kormányzati ciklus” vagyis a játékidő alatt ne csak a növekedést ösztönözze, hanem a fenntarthatóságot is szem előtt tartsa. – A minisztereknek el kell dönteniük, mely szektorokba fektetnek be, és miként emelik az életszínvonalat – magyarázza Kuslits. Miután a játékosok döntéseket hoznak, rögtön megtudják a következményeket. A Stratagem lelkét adó számítógépes program, amelyet Meadows fejlesztett kollégáival, egy komplex matematikai modell alapján kiszámítja, hogyan változott a halálozási arány, javultak-e az egészségügyi vagy a környezeti mutatók, növekedett-e az ipari termelés. A teljes játékidő „ötven év”.

A játékot a világhírű amerikai rendszerkutató, Dennis L. Meadows fejlesztette ki. Az akkoriban az MIT-nél dolgozó professzort az 1968-ban alapított Római Klub bízta meg, hogy munkatársaival fejlesszen ki egy számítógépes modellt, mely képet ad a világgazdaság növekedésének esetleges korlátairól. Meadows és kollégái arról számoltak be, hogy a gazdaság fizikai növekedése korlátozott, elsősorban a nem megújuló erőforrások fogyása, a termőföld véges kapacitása, a szennyezés és a népességrobbanás miatt. Eredményeiket A növekedés határai című tudományos műben tették közzé. Azt a következtetést vonták le, hogy a hatékony technológiákat kell bevezetni, megállítani a világ túlnépesedését, és nagymértékben megváltoztatni a gazdaságpolitikát, hogy egy elfogadható életszínvonalon élhessen tovább a Föld lakossága. Csakhogy a világ országainak továbbra is a növekedés jelenti a fő motiváló erőt, a vezetők inkább a rövid távú célokban érdekeltek. A gazdasági növekedés azonban idővel bizonyosan megáll, hiszen a Föld készletei előbb utóbb kimerülnek.

– Vagy rálépünk a fékpedálra vagy belemegyünk a betonfalba – mondja Kuslits, aki szerint mindenképpen eljön az a pillanat, amelytől már nem tartható fenn a korábbi keretek között a világgazdaság. A Stratagem a fent említett kutatásra épülő, de egyszerűbb modellje is hasonló következtetésre hívja fel a játékosok figyelmét. Ugyanis ha a játékosok felismerik a határokat, és nem is radikális eszközökkel, de sikerül lelassítaniuk a növekedést akkor a populációjuk képes lesz egy normális életszínvonalon békés és boldog életet élni. Mindehhez azonban elengedhetetlen a fejlettebb, energiatakarékosabb technológia meg a hatékony oktatás- és egészségügy, hiszen egy egészséges, képzett és versenyképes társadalommal nő a gazdasági teljesítmény és tervezhetőbbé válik a jövő.

A játék végén a résztvevők még hosszan vitatják meg élményeiket, vetik össze a Stratagem modelljét a való világ fenntarthatósági problémáival. Ha nem is gondolkodnak mindenben hasonlóan, egy dologban biztosak lehetnek: egyedül képtelenség nyerni, a csapatmunka elengedhetetlen. – A játék lényege, hogy olyan komplex gondolkodást igényel, melyre egyedül aligha képes valaki – mondja Kuslits. – Nincs egyetlen nyertes. Vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Akár az életben.