Frankenstein és a zombik

Mel Brooksszal, a Producerek című 1968-as filmért Oscar-díjjal kitüntetett amerikai filmessel a brit fővárosban futottunk össze. Spontán villáminterjú.

- Az ifjú Frankenstein című filmjéből készült színpadi adaptációt kísérte el a brit fővárosba?

- Igen, a WestEnd, a Garrick Színház október elején mutatta be Az ifjú Frankenstein című 1974-es horrorkomédiám gótikus musical-változatát. Az adaptáció tíz évvel ezelőtti, de ide csak most jutott el. A szövegkönyvet egyébként az idén nyáron elhunyt Thomas Meehan forgatókönyvíróval készítettem, a dalokat meg a dalszövegeket én írtam.

- Negyvenhárom év eltelt azóta, hogy bemutatták Az ifjú Frankensteint, aktuális lehet ma is?

- Hiszem, hogy az. De azért ne feledjük, hogy ez a produkció alapvetően szórakoztatni akar. A film, amelyet a főszereplő Gene Wilderrel írtunk az ismert Frankenstein-könyv nyomán, nagyon szép emlék. Úgy tartják, ez a világ egyik legviccesebb mozija, mellesleg mindkettőnket Oscar-díjra jelöltek érte.

- Milyen feladatok várják odahaza az Egyesült Államokban?

- Júniusban voltam kilencvenegy éves, és lekopogom: szerencsére úgy néz ki, még van benzin az autómban, ha érti, mire gondolok! Amúgy vannak gyerekeim, s egyikük, Max például könyveket ír – általában zombi-apokalipszisekről. Rendezni már több mint húsz éve nem rendeztem, de a filmszínészet is annyi volt számomra az utóbbi időben, hogy – jórészt animációs alkotásokban –szinkronizáltam.