Eljött a nagy nap, a reformáció ötszázadik évfordulójának központi ünnepsége, a Papp László Budapest Sportarénában tartott „nemzeti megemlékezés”. A metrófeljárónál rögtön a Magyarok Világszövetsége standjába botlott a látogató, és ha úgy tartotta kedve, aláírhatta a trianoni szerződés felülvizsgálatát kezdeményező ívet.
Az arénához vezető úton két szórólapot is kaptunk, mindkettőt Áldás, békesség! köszöntés kíséretében. Az egyik a református szeretetszolgálat jótékonysági akcióiról tájékoztatott, a másik a Magyar Keresztény Misszió abortuszellenes aláírásgyűjtéséről.
A bejáratánál a wittenbergi vártemplom kapuját imitáló építmény fogadott (ötszáz évvel ezelőtt Luther oda szegezte ki 95 tételét, innen számítjuk a reformáció kezdetét). A rendezvényt a Fidesz kedvenc őrző-verő cége, az elhíresült Valton Security biztosította.
A részvétel nem volt ingyenes. A jegy stílszerűen ötszáz forintba került: az árban programfüzet, szendvics (normál vagy vegetáriánus) és egy alma is benne foglaltatott. Több ezren gyűltek egybe a csarnokban. Sokan voltak, de nem elegen. A telt ház nem jött össze, foghíjas széksorokat és üres szektorokat is látni lehetett.
Az esemény istentisztelettel és igehirdetésekkel indult. A templomot formázó színpadon Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke kitért például arra, hogy neki is szüksége van szemüvegre. Szemüveg nélkül minden homályos, szemüveggel viszont, azaz Jézus Krisztus révén, tisztán láthatóvá válik. Hitből, Krisztusból élünk, és nem szégyelljük az Evangéliumot – jelentette ki a püspök, és kétszer is elmondta: Jézus Krisztus ügye győztes ügy!
Az istentiszteleti kört a nemzet közösségére szélesítjük – hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Az igaz hit – folytatta – sosem marad meg az egyes emberek lelkében, vagy a templom négy fala között, hanem kiárad. A hit és a vallás az egyik legszemélyesebb közügy, amely a nyilvános térbe tör.
Miközben Nyugat-Európa a posztkrisztiánus (Krisztus utáni) korba kíván lépni, Közép-Európa éppen felfedezi a keresztény hit gazdagságát – állította a miniszter. A „nyakas magyar keresztények” Balog Zoltán szerint nem kérdeznek olyat, hogy van-e értelme az árral szemben úszni. Meggyőződése, hogy a XXI. században is szükség lesz arra az erőre, amit a reformáció adott.
Orbán Viktort „ünneplő gyülekezetünk tagjaként” hívták színpadra. A kormányfő ezt a vonalat vitte tovább. Úgy vélte, egyházi vezetők azért kérték fel, mert jónak látták, ha a „kálvinista miniszterelnök” szólal meg a kormány nevében. (Balog miniszter, aki civilben református lelkipásztor, ezek szerint nem a kormány képviselőjeként beszélt.)
Az embert szolgálni legalább olyan nehéz a kormányban, mint az egyházban – sóhajtott Orbán, miután megemlékezett arról, hogy napra pontosan 99 éve gyilkolták meg a református miniszterelnököt, Tisza Istvánt.
A fideszes kormányfő szerint nem a véletlen műve, hanem „Isten kegyelmének megnyilvánulása”, hogy „keresztény, hitvalló kormánya” van Magyarországnak. Megállapítását tapssal honorálta a közönség. Orbán utalt arra is, hogy a Fidesz „keresztényellenes, internacionalista” kormányzás után került hatalomra.
Kifejezte háláját, amiért a nemzet visszanyerte tettvágyát, sodródás helyett „égtájat és csillagot” választott. Kiváltságnak minősítette, hogy a gondviselés a kormányt – ahogyan az egyházakat és a magyar polgárok közösségeit is – eszközként használja a megújulásban. Isteni segítségnek is tulajdonította, hogy állva maradtak a „világerőkkel” szembeni küzdelemben.
Orbán arról biztosította a hallgatóságot, hogy nem keveri össze a politikusi hivatást és az egyházak küldetését. A kormánynak az a feladata, hogy megvédje a „kereszténységből kisarjadt létformákat” – ismételte meg, amit már Keresztény Értelmiségiek Szövetsége parlamenti kongresszusán is hallhattunk. Bejelentésének, hogy már látszik a határok feletti békés nemzetegyesítés valósága, ugyancsak taps volt a jutalma.
Mire Orbán beszéde véget ért, a folyosókon már ezerszámra tornyosult a kormánypárti Magyar Idők, benne a reformáció jubileumára kiadott különszámmal.
A Fidesz sosem volt ateista
A rendszerváltáskor megismert Orbán Viktor még semmilyen jelét nem adta annak, hogy mélyen hívő reformátusként bensőséges viszonyt ápolna a vallással, és miniszterelnökként egyszer majd az isteni gondviseléssel magyarázza pártja kormányra kerülését. A magyar közélet egyik rejtélye, hogyan vált a liberális, az állam és az egyház következetes szétválasztását képviselő Fideszből a politikai kereszténység hídfőállásává.
Lévai Anikót és Orbán Vikort a templomi szertartáson Balog Zoltán református lelkész eskette, két legidősebb gyereküket a metodista Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője keresztelte. Mindketten nyilatkoztak már Orbán vallási kötődéseiről.
Néhány egyházpolitikai fórumra én készítettem fel, így kerültünk közelebbi kapcsolatba. Fűtötte a tudásvágy, hihetetlen gyorsasággal pótolta hiányzó vallási ismereteit – mondta Balog Zoltán 2000-ben, az első Fidesz-kormány idején Orbán Viktorról. Az emberi erőforrások mostani minisztere abban az időben Orbán egyházpolitikai főtanácsadója volt.
Az Orbán házaspár templomi esküvői szertartásáról Balog nem akart részleteket elárulni. Az, ki és hogyan rendezi személyes életét vallási és egyéb értelemben, nem tartozik a nyilvánosságra – magyarázta a lelkész. Balog Zoltán számára mindenesetre nagy élmény volt látni, hogy a Fidesz „fiatal, tehetséges politikusai” miként váltak egyre nyitottabbá az egyház, a vallás iránt.
A változás nem külső kényszerek vagy politikai megfontolások miatt következett be. Orbán Viktor már akkor fontosnak tartotta a vallást, amikor még szóba sem került, hogy a Fidesznek pragmatikus fordulatra van szüksége – közölte.
Balog elismerte, hogy antiklerikális megnyilvánulások korábban (még mielőtt liberálisból konzervatív párttá alakult volna) csakugyan előfordultak a Fideszben, de szerinte soha nem volt ateista párt. Ennek alátámasztására elmesélte: „érdekes játékként” Orbánnal sorra vették, kik ültek az első Fidesz-frakcióban, és arra jutottak, hogy – bár némelyek ennek egyáltalán nem tulajdonítottak jelentőséget – szinte mindenki vallásos nevelést kapott.
„Bizonyos gesztusok, szónoki fordulatok alapján számomra egyértelmű volt, hogy Áder János vagy Szájer József katolikus polgári családban nevelkedett. Kövér László magatartásában viszont jellegzetesen protestáns attitűdöket fedeztem fel” – ecsetelte Balog Zoltán, hangsúlyozva, hogy nem egyházi hovatartozásuk szerint osztályozza az embereket. Egyébként is: a vallásos nevelést nem szabad túlértékelni, igaz, lebecsülni sem.
A Fidesztől – tette hozzá – nem álltak annyira távol az egyházak, mint azt a közvélemény feltételezte. Ahogyan telt-múlt az idő, és a Fidesz politikusai férjek, családapák lettek, úgy nőtt a szemükben a vallás jelentősége. Mindinkább részesei akartak lenni a kétezer éves keresztény kultúrának. A Fidesz visszatalált a vallási gyökerekhez, és megtanulta, hogyan lehet hitelesen képviselni a keresztény értékeket – összegzett Balog Zoltán.
Iványi Gábor felfogása szerint a keresztelkedés kifejezetten a nyilvánosságra tartozik, ezért nem tartotta titokban, hogy ő keresztelte az Orbán házaspárt két legidősebb gyerekét, Ráhelt és Gáspárt. 2011-ben nyilatkozva Iványi arra nem tudott válaszolni, hogy miért éppen rá esett a választás: ezt inkább Orbán Viktortól kellene megkérdezni. A gyerekekről csak annyit, hogy mindketten nagyobbacskák voltak már, mint egy csecsemő – jegyezte meg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője.
Iványinak az volt a benyomása, hogy Orbán Viktornak nincs semmiféle vallási kötődése. Lévai Anikónak már inkább, de nála sem érzett különösebben erős elkötelezettséget. Rögtön az elején tisztázta velük, hogy nem akarja „bekebelezni őket” az egyházába. Fontosnak tartja, hogy nem metodistának keresztelte a gyerekeket, hanem metodista szertartás szerint – ahogyan mondani szokták – Krisztus testébe.
„A keresztelő után náluk ebédeltünk a feleségemmel, egyszer ők jöttek el hozzánk. Máskülönben nem jártunk össze, a szó hagyományos értelmében nem voltunk barátok. Kellemes, szívélyes kapcsolatként jellemezném a viszonyunkat. Mármint addig, amíg egyáltalán volt közöttünk kapcsolat. Hosszabban utoljára Anikóval beszélgettem. Valamikor 1998 után – annyi biztos, hogy már a Fidesz volt kormányon – eljött ide, az egyházunk Dankó utcai központjába, hogy kikérje a gyerekek keresztelési papírjait. Úgy tudom, egyiket a reformátusokhoz, a másikat a katolikusokhoz vitték át” – idézte fel Iványi Gábor.
Balog Zoltán ma nagy hatalommal rendelkező tagja a kormánynak, Iványi Gábort a Fidesz közellenségnek tekinti: bármennyire is jogsértő, felekezete még mindig nem számít „bevett” egyháznak.
(A cikkünkben idézett mindkét interjú a Népszabadságban jelent meg.)
