Gyurcsány Ferenc a magyar politika kiselefántja. Nehezen tanul, könnyen felejt. Én tisztelem a következetességet, mindaddig, míg hülyeségbe nem csap át. Márpedig ha valaki következetesen ragaszkodik a saját hibáihoz, és képtelen belőlük tanulni, arra nem tudom, milyen más jelzőt lehetne alkalmazni.
A Demokratikus Koalíció vezére vitathatatlanul ezt teszi: pillanatnyi, elhanyagolható politikai haszon reményében azt a határon túli magyar közösségek elleni gyűlöletkampányt éleszti újra, amely politikai vesztét okozta. Nem, most nem állítja, hogy a külhoniak elvesznek munkát, kenyeret, túlterhelik a túlterhelt egészségügyet. Valaki időközben megsúghatta neki, hogy egészségügyi ellátás nem alanyi jogon jár, hanem biztosítás alapú, és hogy Csíkszereda 12 órás autóútra van, vajmi kevés az esélye, hogy a János kórház traumatológiáját a székely atyafiak lepnék el. Vagy figyelmeztették, hogy Orbánék migráncsozása miatt túl nagy az áthallás veszélye, ami pártja és személye demokratikus voltát kérdőjelezheti meg.
Nem, ő most már nem mondja ki mindezt, de 2004-es szégyenletes kampánya után már nem is kell. Megy az magától. Gyurcsány most csupán annyit mond, hogy vissza kell vonni a határon túli magyarok szavazati jogát (biztos nem volt, aki megsúgja, hogy szerzett jogot visszavenni nem demokratikus dolog), ami viszont újra a határon túli magyar közösségek „bűnösségét” tolja előtérbe, bűnbakot faragva több mint kétmillió nemzettársunkból, és újra felkorbácsolva a magyar-magyar szembenállást.
Azt viszont elhallgatja, hogy négy éve nem egészen 90 ezer, csupán listára leadott szavazatról volt szó, és azt a látszatot kelti, hogy pusztán a határon túliakon múlhat, milyen kormánya lesz Magyarországnak. Erről egy román közmondás jut eszembe: „a ház ég és a vénasszony fésülködik”. A felmérések alapján nagyon ég a ház, Orbánék gond nélkül készülhetnek az újabb mandátumra, de Gyurcsány ahelyett, hogy a tüzet oltaná, fésülködni kezdett, s nem mellékesen lankadatlan energiával szítja a tüzet.
A határon túliak szavazati joga kétségtelenül népszerűtlen dolog idehaza. Amit a kormányzat művel a regisztráció kapcsán a külhoni helytartókká, Fidesz-zsebpártokká degradált külhoni magyar pártokkal, az egyenesen vérlázító. A kérdés kampánytémává emelése éppen ezért hozhat 1-2 százalékot Gyurcsányéknak, de ennél akár többet is Orbánéknak. A 2004-ben emberi méltóságukban megalázott külhoniak túlnyomó többsége 2014-ben sem szavazott és 2018-ban sem szándékozott szavazni. Sem Orbánra, sem másra, mert ők is úgy gondolják, hogy az voksoljon, aki viseli szavazata következményeit.
Gyurcsány a kampányával azonban elérte, hogy egekig ugrott a „csakazértis” Erdélyben és másutt, s olyanok fognak puszta dacból Orbánra szavazni, akiknek mindeddig eszük ágában sem volt. De nem az ő szavazataikon fog múlni Orbán újabb győzelme. És valószínűleg nem is azon, hogy ő Isten kegyelméből, nem pedig a választók felhatalmazásával kormányoz.
