Szabad kémény

A radikális rezsicsökkentés első hősi halottját úgy hívják, hogy kéményseprés. A népszerűségkeresés görcsös igyekezetében a szolgáltatás ingyenessé tételével ugyanis egy olyan szolgáltatást vert szét az Orbán-kormány, amelynek szakmai utánpótlása korábban is csak nyögvenyelősen volt biztosítható. Aztán amikor a Belügyminisztériumban konstatálták, hogy az ingyenesség vonzereje miatt megnövekedett feladatoknak az iparosok helyére berántott katasztrófavédelem képtelen eleget tenni, akkor az egylakásos épületek kötelező kémény- és tüzelőberendezés ellenőrzését a törvény erejénél fogva megszüntették.

Hiábavalónak bizonyult a köztársasági elnök intelme: "Az önkéntes, megrendelésen alapuló kéményseprő-ipari szolgáltatás - a mintegy 50 éve működő rendszerhez képest - radikális biztonsági szint csökkenést jelent, és az életveszélyes helyzetek számának jelentős növekedését eredményezheti. A nemzetközi tapasztalatok szerint a balesetek száma többszörös azon országokban, ahol az önkéntességen alapuló rendszer működik." Az országgyűlés kormánypárti többsége második olvasatban sem tágított. A tiltakozók felettébb vegyes csapata - Áder János mellett Tarlós István főpolgármester, az ombudsman helyettese, a mentők, a tűzoltók, a szakszervezeti vezetők és természetesen az ellenzéki pártok - aggodalmán felülkerekedett a Fidesz gőgje. Magyarországon viszont 600 ezer olyan kéményt tartanak nyilván, amely csak erős fenntartásokkal alkalmas a füstgázok elvezetésére, ebből 100-150 ezer az életveszélyes.

A helyzet már az ingyenesség bevezetése előtt sem volt rózsás. A vállalkozók kéményseprőiktől napi százezer forintos árbevételt követeltek meg, miközben egy ellenőrzés átlagára háromezer forint volt. Most a katasztrófavédőket is hajthatja a teljesítménykényszer, naponta 34 címhelyet kell felkeresniük. Már amikor elégségesnek ítélte a kormányzat a kétévenkénti ellenőrzést, a szénmonoxid okozta halálos mérgezések száma az addigi 11-ről 28-ra duzzadt. Ők voltak "a szabad kéményseprés jogának" első áldozatai.