Meghamisították Szent Istvánt

Politikusok ünnepek idején előszeretettel idézik államalapító királyunkat, Szent Istvánt. Érthető. A tekintélyesnek és bölcsnek tudott uralkodótól vett idézet az őt idéző szónokot is tekintélyesnek, bölcsnek láttatja. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor is gyakorta idézi a magyarságot egy válságos időszak után az európai államok sorába illesztő királyt. Így tett október 23-án is.

Az állami ünnep keretében elmondott kampánybeszédében az Európai Unió gazdasági, politikai és szellemi zűrzavarának taglalását zárta a Szent István által Imre hercegnek szóló egyik intelem idézésével. „Semmi nem emel fel, csakis az alázat, semmi nem taszít le, csak a gőg és a gyűlölség” – állította be magát alázatosnak, Brüsszelt gőgösnek.

A beszéd e pontján mutatható be az orbáni és általában a Fidesz kommunikáció egy jellegzetes vonása. Ez egy adott szöveg eredeti szövegkörnyezetéből történő kiemelése, egy apró, szinte alig észrevehető csúsztatással egy másik összefüggésbe helyezése, s miközben a szöveg, olykor csak egy szövegrész szó szerinti idézete pontos, így mégis meghamisítják az eredeti szöveg tartalmát, mondanivalóját. Ezzel a retorikai technikával azt a látszatot keltik, hogy a megidézett tekintélyes és bölcs ember is megerősíti az ő politikai szándékaikat.

Nézzük, hogy jelent ez meg Orbán beszédében.

Az idézett szöveg egy mondatrész. Az Imre hercegnek címzett atyai tanács szerint „mind magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz.” Az 1015-ben latinul megfogalmazott intelmeket tíz rövid fejezetben foglalták össze. Az október 23-i Orbán-beszédben idézett mondatrész a negyedik intelemben található. Ez az intelem a főemberek - ispánok - és vitézek tiszteletéről szól mint az uralom - a királyság - negyedik díszéről, a királyi hatalom megtartásának biztosítékáról. Az idézett mondat előzménye és maga az a mondat, amelyből Orbán Viktor egy mondatrészt kiragadott, így hangzik: "Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi nem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csak a gőg és a gyűlölség."

De érdemes tovább is idézni az intelmet. "Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen."

A csaknem teljes intelem idézése után világos, hogy István elítélte a békétlen kevélykedést, nem a folyamatos háborúskodást, hanem a béke szeretetét, a harag, gőg, gyűlölködés nélküli uralkodást tartotta kívánatosnak, tanácsolta fiának. Ennek az intelemnek, az intelem mondanivalójának az orbáni szónoklatba emelése – különös tekintettel az idézett szöveg közvetlen előzményére, „minden ember azonos állapotban születik” - ellentétes lett volna nemcsak a kampánybeszéd tartalmával, hanem az orbáni politika teljes gyakorlatával.

Különösen feltűnő a csúsztatás, a tartalom szerinti hamisítás, ha a Szent István-i szöveg egy másik, a nyilvánosság előtt ismertebb fejezetét is felidézzük. Érdemes a hatodik intelem „egynyelvű és egyszokású ország”-ról szóló közismert fordulatát a teljes szövegbe illesztve idézni. „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” Ez az tanács, mely szöveg szerint is, tartalmát tekintve is élesen ellentétes a „migráns-probléma” orbáni kezelésével, nem fért bele a bő terjedelemben „migránsozó” ünnepi beszédbe.

Ha tehát nemcsak egy mondatrészt emelünk ki Szent István intelmeiből, hanem a teljes szöveget ismerjük, akkor feltűnő a csúsztatás. Orbán nem követi a modern korra vonatkoztatva államalapító királyunk intelmeit, hanem annak szellemiségével gyökeresen ellentétes politikai gyakorlatot folytat. Nevezzük nevén a jelenséget. Orbán Viktor Szent Istvánt idézve meghamisította a nagy király fiához intézett intelmét, hallgatóságát, bennünket, magyar polgárokat az eredeti szövegből kiemelt, beszédébe illesztett szöveg-töredékkel tudatosan megtévesztett. Röviden, hazudott. Nem árt tehát az ifjú hercegnek írt negyedik intelem fordulatára felhívni Orbán Viktor figyelmét. „… ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod.”