Érik az ukrán káosz

Publikálás dátuma
2017.11.03. 06:31
Szaakasvili gyakran feltűnik hívei körében, és mindig örömmel fogadják őt Fotó: AFP
Másodjára is elutasították Miheil Szaakasvili politikai menedékjogi kérelmét. A volt grúz elnök a megvont állampolgárság birtokában akár ukrán államfő is lehetne.

Az ukrán bevándorlási hivatal hivatalosan azzal indokolta döntését, mert Szaakasvili szülőhazájában nem volt kitéve politikai üldöztetésnek, nem kínozták és halálos ítélet sem fenyegeti, így nem is jogosult politikai menedékre. Odessza megye korábbi kormányzójának politikai menedékjogi kérelmét először két hete utasította el Jurij Lucenko főügyész.

A volt grúz elnököt hazájában hatalommal való visszaéléssel és korrupcióval vádolják. Grúziában 2014-ben adtak ki körözést ellene, Tbiliszi az idén szeptemberben már harmadszor kérte kiadatását Kijevtől. Ukrajna mindeddig figyelmen kívül hagyta a grúz kérést, most viszont, amikor a befogadott barátból és szövetségesből ellenfél-ellenség lett - hiszen Petro Porosenko államfő és Volodimir Grojszman miniszterelnök legfőbb kihívója -, az ukrán igazságszolgáltatás hirtelen megalapozottnak találta a kérelmet. Ezt azzal magyarázzák, hogy 2015-ben, amikor Szaakasvili megszerezte az ukrán állampolgárságot, több dolgot eltitkolt. Ezért megvonták a grúz politikus ukrán állampolgárságát, aki így hontalanná vált. Hazájában már korábban, 2015-ben ugyanígy járt, kiadatása pedig a levegőben lóg. Szaakasvilinek még van egy fellebbezési lehetősége, amivel az ukrán Espresso TV szerint élt is, esélye azonban aligha lesz a pozitív elbírálásra.

Ám nemcsak a volt elnök-volt kormányzó került kínos helyzetbe, hanem a kijevi hatalom is. Porosenko és a kormányzat népszerűsége soha nem látott mélyponton van és az utóbbi idők tendenciái alapján a 2019-es választásokig tovább romlik majd. De maga lenne a csoda, ha Ukrajna el tudná kerülni az előrehozott választásokat vagy legalábbis egy újabb kormányváltást. Bár Szaakasvili ukrán állampolgárság hiányában nem indulhat az elnökségért, és vélhetően pártját is kiiktatják a választási versenyből, miután a kijevi igazságügyi minisztérium már jelezte, felülvizsgálják Új Erők Mozgalmának minisztériumi bejegyzését is, támogatóit viszont nem tudják félreállítani. Eközben minden Szaakasvili elleni intézkedés a grúz politikus malmára hajtja a vizet. Több ukrán politológus vélekedett már úgy, hogy Porosenkoék patthelyzetbe kerültek, Szaakasvilinek olyan erős az amerikai háttere, hogy a Nyugat és az Egyesült Államok támogatásának kockáztatása nélkül nem tudják őt kiutasítani az országból. Amíg pedig ott van - mindegy, hogy állampolgárként vagy hontalanként -, addig a hatalom és a korrupció ellenes tömegek egyik legnépszerűbb, és egyben legaktívabb vezetője marad. Szeptember 10-én például - fittyet hányva a kijevi tiltásra - hívei gyűrűjében és védelmében gyalog lépte át a lengyel-ukrán határt, s aztán a kiadatás veszélye ellenére is tüntetést szervezett. Az október 18-i demonstráció nem vált olyanná, mint pár éve a Majdan volt, de annak veszélyét hordozza magában. Legkitartóbb hívek máig ott sátoroznak a 2014-es rendszerváltást kicsikaró téren.

Eközben a korrupció változatlanul fojtogatja az országot. A napokban Arszen Avakov belügyminiszter fiát tartóztatták le korrupció miatt, de hogy ilyen magas szintre is elért a bűnüldözés, azt az ukrán közvélemény nem annyira a korrupcióellenes harc eredményességének, mintsem a Porosenko-Avakov közötti ellentétnek tulajdonítja. Az elnök és a belügyminiszter viszonya pedig éppen Szaakasvili miatt vált feszültté. Az államfő a belügyminisztert vádolta, amiért nem akadályozta meg, hogy a grúz politikust hívei átkísérjék a lengyel határon, és azért is, hogy nem akadályozta meg a Szaakasvili által összehívott tüntetők sátrainak felállítását, vagy nem rendelte el azok lebontását.

Mára az ukrán politikai paletta soha nem látott mértékben felaprózódott, nincs különösebb támogatottságnak örvendő politikai erő, de a Julija Timosenko, a radikális Oleh Ljasko és a civil erőként először parlamentbe jutott, utólag szintén radikálisnak bizonyuló Szamopovics vezetője, Andrij Szadovij formálódó koalíciója győzelemre képes tényező lehet. (Az hogy mennyire tudnának a későbbiekben együtt kormányozni, az más kérdés.) Ez a hármas máris odaállt Szaakasvili mellé, ami biztossá teszi, hogy a grúz ex-elnök esetleges kiutasítása esetén a Majdan újra benépesedik, s Ukrajna búcsút inthet kvázi stabilitásának.

Timosenko az élen
Egy októberi, a Szófia intézet által végzett és az Ukrajinszki Novini hírügynökség által ismertetett közvélemény-kutatás szerint Porosenko népszerűsége tovább zuhan, Julija Timosenko pedig őrzi első helyét. A megkérdezettek 79 százaléka nem helyesli és csupán 13 százaléka támogatja Petro Porosenko elnöki tevékenységét. Az Active Group mérése szerint bár a régi politikusok támogatottsága látványosan csökken, az újaké viszont emelkedik, a népszerűségi lista első helyén mégis Timosenko áll 14,7 százalékkal. Porosenko második, 12,5 százalékkal. A radikális nacionalista Ljasko 8,5 százalékon áll, a Szamopovics vezér Andrij Szadovij pedig 6,2-n. Szaakasvili és mozgalma támogatottságát már nem mérik, de bejegyzése pillanatában, 2016 tavaszán, amikor a nagyközönség még alig-alig hallott róla, már meghaladta a 10 százalékot.
Szerző

Vidékre menekülnek a hajléktalanok

Publikálás dátuma
2017.11.03. 06:01
FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Tízezer Budapesten élő otthontalant fenyeget a hideg, de már vidéken is évről-évre többen válnak veszélyeztetetté. A hatóságok titkolózással és Vörös Kóddal várják a fagyot.

Becslések szerint 8-10 ezer körülire tehető a Budapesten élő hajléktalanok száma – mondta a napokban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fővárosi intézményvezetője. Biró Péter annak apropóján beszélt erről, hogy a hajléktalanellátásban november 1-jétől számítják a téli időszakot, amely április 30-ig tart. A hajléktalanok átmeneti ellátására az országban közel 6000 férőhely alkalmas, s ebből több mint 3000 Budapesten van. Rendszerint több százan állnak sorban a várólistákon, s legtöbben fővárosi szállókra szeretnének bekerülni.

Miközben ilyenkor a hírek zöme a fővárosi utcákon, tereken és szállókon túlélni próbáló otthontalanokról szól, arról kevesebb szó esik: Budapesten kívül, vidéki városokban, sőt falvakban is évről-évre többen válnak veszélyeztetetté – s nem csak azok, akiknek nincs lakásuk. Az otthonukban egyedül élők, valamit a nagyon szegény, sokgyermekes családok is ki vannak téve annak, hogy fűtés, tűzifa híján megfagyhatnak saját lakásukban. A KSH adatai szerint a magyar háztartások egyötöde – köztük a legszegényebb családok sokasága – kizárólag fával fűt, s egy keményebb télen akár akár 8-10 köbméter tűzifát is elégethetnek. Ez 250-300 ezer forintos kiadás, amit képtelenek kifizetni. Az önkormányzatok próbálnak segíteni, Nyíregyházán például krízisalapot hoztak létre, az önkormányzat cége pedig 4500 mázsa tűzifát halmozott fel, amiből ezer mázsa a kritikus helyzetben lévők megsegítését szolgálja. Ebben a városban az adatok szerint jelenleg 40-50 ember él életvitelszerűen az utcán, de az Oltalom Szeretetszolgálat ellátórendszere akár 140 hajléktalant is képes itt befogadni.

FOTÓ: Népszava

FOTÓ: Népszava

Rendkívüli hidegben nemcsak a hajléktalanokat támogató intézményeket kell kinyitni az otthontalanok előtt, hanem ezek telítettsége esetén az egyéb szociális létesítményeket is – erről is szó az a törvénymódosítás, amely idén télen lép életbe. Eszerint rendkívüli időjárási körülmények esetén a kormány Vörös Kód riasztást rendelhet el. Erről is szó volt a minap azon a nyíregyházi "krízis-találkozón", amelyen a közterületen élő hajléktalanok életének védelméről beszéltek a szakemberek. Szoboszlai Katalin a Periféria Egyesület elnöke azt emelte ki: a protokoll szerint férőhelyeket kell felajánlaniuk a diszpécserszolgálatnak, és ez alapján helyezik el a fedél nélküli embereket.

Kaposváron egyes szakértők szerint nagyjából háromszáz otthontalan él, a Vöröskereszt által fenntartott helyi hajléktalanszálló vezetője azonban úgy véli, ez a szám túlzó, ők jelenleg 120 emberrel állnak kapcsolatban. Ami – miután a szálló befogadóképessége maximum 50 fő –, azt jelenti, hogy a legoptimistább becslések alapján is közel nyolcvanan az utcán, vagy valamilyen ideiglenes szálláson húzzák meg magukat. Ezen a héten az első hidegebb napon 48-an jöttek be az éjjeli menedékhelyre, vagyis csaknem telt ház volt – mondta Horváthné Pintér Piroska, a Nyitott Kapu Hajléktalan Gondozási Központ igazgatója, aki szerint már nyáron is tapasztalták, hogy sokkal több a hajléktalan, mint a korábbi években. A kaposvári fedél nélküliek között meglepően magas, nagyjából 20 százalék a nők aránya, s mivel a szállón mindössze kilenc hely akad számukra, így közel ötvenen valahol a városban húzzák meg magukat.

– Elkészítettük a vacoktérképet, s így 40-45 helyről tudunk, ahol hajléktalanok élnek. Télre mindig megnő a városban élő otthontalanok száma. Jönnek a szomszédos megyékből, de még Budapestről is, valahogy híre megy köztük, hogy nálunk jobbak a körülmények. Az első útjuk az önkormányzathoz vezet, kikérik a lakcím nélküli kártyát, s jönnek a szállóra. Pedig a férőhelyünk szűkös, a legzordabb napokon is csak 70-80 embert tudunk elhelyezni – mondta Horváthné Pintér Piroska.

Egy közelmúltbeli felmérés szerint a somogyi megyeszékhelyen hetvenen már 5-10 éve élnek az utcán, s több mint húszan évtizednél is régebben. Az idén ketten tudtak visszailleszkedni – jegyezte meg Horváthné Pintér Piroska –, egyikük önkormányzati bérlakáshoz jutott, a másiknak pedig egy házaspár ajánlotta fel az egyik ingatlanát, cserébe, hogy gondozza a kertet. Ez azonban tényleg ritka, sokkal gyakoribb, hogy az utcán élők az utcán is halnak meg.

Pécsett a Támasz alapítvány szálláshelyein 300 rászoruló töltheti ágyban az éjszakát. A rendszerváltáskor létrehozott Támasz 1990 óta szinte folyamatosan fejlesztette szolgáltató-rendszerét, így van az alapítványnak női és férfi átmeneti szállása, éjjeli menedékhelye, ápoló otthona és lábadozója. Nyáron ezek a szálláshelyek „félházzal mennek”, a téli félév legcudarabb éjszakáin viszont 120 százalékos a kihasználtság. A szállásokon a férfiak vannak többen, ők foglalják el az ágyak 80 százalékát. A Támasz népkonyhát is működtet, ott naponta 200 adag egytálételt szolgálnak fel, s még ugyanennyi meleg ételt szállítanak az alapítvány hajléktalanszállásaira, uniós forrásból. A Támasznak van állandó orvosi ügyelete, s a szállásra igényt nem tartó hajléktalanok is bejárhatnak az alapítvány épületeibe fürdeni.

Az előbbieket az alapítvány szakmai vezetője, Hajdu Krisztián osztotta meg velünk, s mint elmondta, a pécsi hajléktalanellátás nemzetközi összehasonlításban is jónak mondható, ami viszont hiányzik a rendszerből, hogy nincs a párok befogadására alkalmas szállás. A városban 70 otthontalan párról tudnak, így lenne igény az ilyen lakrészekre, főleg, hogy – tapasztalatok alapján – az összetartó duóknak több esélyük van a társadalmi rehabilitációra, mint a magányosoknak. A Támasz segítségével az alapítvány szállásain lakók tíz százaléka néhány év után vissza tud illeszkedni a társadalomba. Igaz, a rendszerből kilépők helyett mindig jönnek újak, legalább annyian. Tegyük hozzá, hogy a Támasz nem egyedül küzd Pécsen a hajléktalanokért, a városban van krízisszállója és konyhája a Máltai Szeretetszolgálatnak és a katolikus egyház kertvárosi plébániájának is. Szükség is van az összefogásra, hisz a hajléktalanokat ellátó pécsi bázisok az egész megyét szolgálják.

Hajdu Krisztián hangsúlyozta, hogy a hajléktalanok számára nem is annyira a tél, mint inkább az ősz és a tavasz hideg napjai a legveszélyesebbek. A váratlan hideg ugyanis mindig meglepi az otthontalanokat. Ezért ilyenkor fokozottan figyelnek az alapítvány utcai munkásai a közterületeken és az elhagyott, fűtetlen épületekben éjszakázó csövesekre. Ennek ellenére nincs év, hogy néhány hajléktalan teste ne hűljön le végzetesen.

A kormány nem vesz tudomást fagyhalottakról
A megyeszékhelyek pár évvel ezelőtt sorba hoztak olyan jogszabályt, ami a hajléktalanokat eltiltotta attól, hogy életvitelszerűen a közterületeken tartózkodjanak. Ezeket a rendeleteket a helybéliek többsége mindenütt támogatja, noha ők is tudják, hogy az említett jogszabály nem oldja meg a hajléktalankérdést, s csak arra „jó”, hogy a konszolidált többséghez tartozók ne szenvedjenek a nincstelenek látványától, szagától, koldulásától, esetleg a saját lelkiismeretfurdalásuktól. Ráadásul a kormányzati szervek igyekeznek titkolni, pontosan hány áldozatot szedett a hideg, a hivatalos statisztika ezt évek óta nem részletezi.
A szocialista Korózs Lajos idén januárban a parlamentben írásban tette fel a kérdést, hányan haltak meg fagyhalál következtében, mire Rétvári Bence államtitkár válaszában hosszan ecsetelte, mennyi pénzt költöttek szállókra, meleg étkeztetésre, tűzifára és barnakőszénre – megfagyott emberekről azonban szó sem esett. Egyes adatok szerint azonban számuk drasztikusan nő: a sajtóhíreket összesítve azt lehetett kideríteni, hogy míg 2015 december végéig 45-en vesztették életüket fagyhalál következtében, 2016 hasonló időszakában nyolcvanan fagytak meg, az elhunytak túlnyomó többsége férfi volt. Feltűnően megnőtt a saját fűtetlen otthonukban kihűltek, valamint a kórházba kerülésük után elhunytak száma. Fűtetlen lakásukban hatszor annyian fagytak meg, mint ahányan közterületen, a szabad ég alatt.

Vidékre menekülnek a hajléktalanok

Publikálás dátuma
2017.11.03. 06:01
FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Tízezer Budapesten élő otthontalant fenyeget a hideg, de már vidéken is évről-évre többen válnak veszélyeztetetté. A hatóságok titkolózással és Vörös Kóddal várják a fagyot.

Becslések szerint 8-10 ezer körülire tehető a Budapesten élő hajléktalanok száma – mondta a napokban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fővárosi intézményvezetője. Biró Péter annak apropóján beszélt erről, hogy a hajléktalanellátásban november 1-jétől számítják a téli időszakot, amely április 30-ig tart. A hajléktalanok átmeneti ellátására az országban közel 6000 férőhely alkalmas, s ebből több mint 3000 Budapesten van. Rendszerint több százan állnak sorban a várólistákon, s legtöbben fővárosi szállókra szeretnének bekerülni.

Miközben ilyenkor a hírek zöme a fővárosi utcákon, tereken és szállókon túlélni próbáló otthontalanokról szól, arról kevesebb szó esik: Budapesten kívül, vidéki városokban, sőt falvakban is évről-évre többen válnak veszélyeztetetté – s nem csak azok, akiknek nincs lakásuk. Az otthonukban egyedül élők, valamit a nagyon szegény, sokgyermekes családok is ki vannak téve annak, hogy fűtés, tűzifa híján megfagyhatnak saját lakásukban. A KSH adatai szerint a magyar háztartások egyötöde – köztük a legszegényebb családok sokasága – kizárólag fával fűt, s egy keményebb télen akár akár 8-10 köbméter tűzifát is elégethetnek. Ez 250-300 ezer forintos kiadás, amit képtelenek kifizetni. Az önkormányzatok próbálnak segíteni, Nyíregyházán például krízisalapot hoztak létre, az önkormányzat cége pedig 4500 mázsa tűzifát halmozott fel, amiből ezer mázsa a kritikus helyzetben lévők megsegítését szolgálja. Ebben a városban az adatok szerint jelenleg 40-50 ember él életvitelszerűen az utcán, de az Oltalom Szeretetszolgálat ellátórendszere akár 140 hajléktalant is képes itt befogadni.

FOTÓ: Népszava

FOTÓ: Népszava

Rendkívüli hidegben nemcsak a hajléktalanokat támogató intézményeket kell kinyitni az otthontalanok előtt, hanem ezek telítettsége esetén az egyéb szociális létesítményeket is – erről is szó az a törvénymódosítás, amely idén télen lép életbe. Eszerint rendkívüli időjárási körülmények esetén a kormány Vörös Kód riasztást rendelhet el. Erről is szó volt a minap azon a nyíregyházi "krízis-találkozón", amelyen a közterületen élő hajléktalanok életének védelméről beszéltek a szakemberek. Szoboszlai Katalin a Periféria Egyesület elnöke azt emelte ki: a protokoll szerint férőhelyeket kell felajánlaniuk a diszpécserszolgálatnak, és ez alapján helyezik el a fedél nélküli embereket.

Kaposváron egyes szakértők szerint nagyjából háromszáz otthontalan él, a Vöröskereszt által fenntartott helyi hajléktalanszálló vezetője azonban úgy véli, ez a szám túlzó, ők jelenleg 120 emberrel állnak kapcsolatban. Ami – miután a szálló befogadóképessége maximum 50 fő –, azt jelenti, hogy a legoptimistább becslések alapján is közel nyolcvanan az utcán, vagy valamilyen ideiglenes szálláson húzzák meg magukat. Ezen a héten az első hidegebb napon 48-an jöttek be az éjjeli menedékhelyre, vagyis csaknem telt ház volt – mondta Horváthné Pintér Piroska, a Nyitott Kapu Hajléktalan Gondozási Központ igazgatója, aki szerint már nyáron is tapasztalták, hogy sokkal több a hajléktalan, mint a korábbi években. A kaposvári fedél nélküliek között meglepően magas, nagyjából 20 százalék a nők aránya, s mivel a szállón mindössze kilenc hely akad számukra, így közel ötvenen valahol a városban húzzák meg magukat.

– Elkészítettük a vacoktérképet, s így 40-45 helyről tudunk, ahol hajléktalanok élnek. Télre mindig megnő a városban élő otthontalanok száma. Jönnek a szomszédos megyékből, de még Budapestről is, valahogy híre megy köztük, hogy nálunk jobbak a körülmények. Az első útjuk az önkormányzathoz vezet, kikérik a lakcím nélküli kártyát, s jönnek a szállóra. Pedig a férőhelyünk szűkös, a legzordabb napokon is csak 70-80 embert tudunk elhelyezni – mondta Horváthné Pintér Piroska.

Egy közelmúltbeli felmérés szerint a somogyi megyeszékhelyen hetvenen már 5-10 éve élnek az utcán, s több mint húszan évtizednél is régebben. Az idén ketten tudtak visszailleszkedni – jegyezte meg Horváthné Pintér Piroska –, egyikük önkormányzati bérlakáshoz jutott, a másiknak pedig egy házaspár ajánlotta fel az egyik ingatlanát, cserébe, hogy gondozza a kertet. Ez azonban tényleg ritka, sokkal gyakoribb, hogy az utcán élők az utcán is halnak meg.

Pécsett a Támasz alapítvány szálláshelyein 300 rászoruló töltheti ágyban az éjszakát. A rendszerváltáskor létrehozott Támasz 1990 óta szinte folyamatosan fejlesztette szolgáltató-rendszerét, így van az alapítványnak női és férfi átmeneti szállása, éjjeli menedékhelye, ápoló otthona és lábadozója. Nyáron ezek a szálláshelyek „félházzal mennek”, a téli félév legcudarabb éjszakáin viszont 120 százalékos a kihasználtság. A szállásokon a férfiak vannak többen, ők foglalják el az ágyak 80 százalékát. A Támasz népkonyhát is működtet, ott naponta 200 adag egytálételt szolgálnak fel, s még ugyanennyi meleg ételt szállítanak az alapítvány hajléktalanszállásaira, uniós forrásból. A Támasznak van állandó orvosi ügyelete, s a szállásra igényt nem tartó hajléktalanok is bejárhatnak az alapítvány épületeibe fürdeni.

Az előbbieket az alapítvány szakmai vezetője, Hajdu Krisztián osztotta meg velünk, s mint elmondta, a pécsi hajléktalanellátás nemzetközi összehasonlításban is jónak mondható, ami viszont hiányzik a rendszerből, hogy nincs a párok befogadására alkalmas szállás. A városban 70 otthontalan párról tudnak, így lenne igény az ilyen lakrészekre, főleg, hogy – tapasztalatok alapján – az összetartó duóknak több esélyük van a társadalmi rehabilitációra, mint a magányosoknak. A Támasz segítségével az alapítvány szállásain lakók tíz százaléka néhány év után vissza tud illeszkedni a társadalomba. Igaz, a rendszerből kilépők helyett mindig jönnek újak, legalább annyian. Tegyük hozzá, hogy a Támasz nem egyedül küzd Pécsen a hajléktalanokért, a városban van krízisszállója és konyhája a Máltai Szeretetszolgálatnak és a katolikus egyház kertvárosi plébániájának is. Szükség is van az összefogásra, hisz a hajléktalanokat ellátó pécsi bázisok az egész megyét szolgálják.

Hajdu Krisztián hangsúlyozta, hogy a hajléktalanok számára nem is annyira a tél, mint inkább az ősz és a tavasz hideg napjai a legveszélyesebbek. A váratlan hideg ugyanis mindig meglepi az otthontalanokat. Ezért ilyenkor fokozottan figyelnek az alapítvány utcai munkásai a közterületeken és az elhagyott, fűtetlen épületekben éjszakázó csövesekre. Ennek ellenére nincs év, hogy néhány hajléktalan teste ne hűljön le végzetesen.

A kormány nem vesz tudomást fagyhalottakról
A megyeszékhelyek pár évvel ezelőtt sorba hoztak olyan jogszabályt, ami a hajléktalanokat eltiltotta attól, hogy életvitelszerűen a közterületeken tartózkodjanak. Ezeket a rendeleteket a helybéliek többsége mindenütt támogatja, noha ők is tudják, hogy az említett jogszabály nem oldja meg a hajléktalankérdést, s csak arra „jó”, hogy a konszolidált többséghez tartozók ne szenvedjenek a nincstelenek látványától, szagától, koldulásától, esetleg a saját lelkiismeretfurdalásuktól. Ráadásul a kormányzati szervek igyekeznek titkolni, pontosan hány áldozatot szedett a hideg, a hivatalos statisztika ezt évek óta nem részletezi.
A szocialista Korózs Lajos idén januárban a parlamentben írásban tette fel a kérdést, hányan haltak meg fagyhalál következtében, mire Rétvári Bence államtitkár válaszában hosszan ecsetelte, mennyi pénzt költöttek szállókra, meleg étkeztetésre, tűzifára és barnakőszénre – megfagyott emberekről azonban szó sem esett. Egyes adatok szerint azonban számuk drasztikusan nő: a sajtóhíreket összesítve azt lehetett kideríteni, hogy míg 2015 december végéig 45-en vesztették életüket fagyhalál következtében, 2016 hasonló időszakában nyolcvanan fagytak meg, az elhunytak túlnyomó többsége férfi volt. Feltűnően megnőtt a saját fűtetlen otthonukban kihűltek, valamint a kórházba kerülésük után elhunytak száma. Fűtetlen lakásukban hatszor annyian fagytak meg, mint ahányan közterületen, a szabad ég alatt.