Az élet olykor nem korrekt politikailag, de színpadi valójában hiteles – mondta Novák Péter a Beugró tízéves jubileumi sorozatának elején, hozzátéve, hogy ők sem szeretnének engedni ebből a hitelességből. A 2017-es sorozat első adásából az RTL II-n valóban az derült ki, hogy a hitelességgel nincs is semmi baj. Hiszen a Beugró alapítói Pokorny Lia, Kálloy Molnár Péter, Szabó Győző és Rudolf Péter kisujjból képesek profi szinten improvizálni. Ismerik is egymást, ezért jól és érzékenyen hatnak a másikra. Talán egy dolog hiányzik, amire már úgy tűnik nem is törekednek igazán, mégpedig arra, hogy valóban meglepjék egymást. Pedig ez lenne az improvizáció lényege.
Az egyes műsorelemek a Zsebszövegtől, a Libikókáig, jobban, vagy kevésbé, de működnek. Látszólag nincs is semmi baj a Beugróval. De az mégis csak feltűnő, hogy bár belekötni nem nagyon lehet, de nem érzi azt az ember, hogy nagyot vesztene azzal, ha kihagyná az adást. Szórakoztat, olykor nevetett is, de nem válik idézhetővé, nem képes a néző emlékezetébe mélyen bevésődni. Emlékszem a kezdetekre. Akkor valóban úgy viselkedtek a szereplők, mintha visszacsöppentek volna az egyetemi helyzetgyakorlatok világába. Figyeltek és igyekeztek magukból és egymásból is a maximumot kihozni. Persze a szerkesztőkön és a játékok jellegén is múlik, hogy mennyire pöröghet fel az improvizáció. Mindenesetre egy biztos, a sorozat alapítói profivá pörgették magukat a rögtönzések műfajában. Kérdés, hogy erről még hány bőr húzható le.
