Előfizetés

A Beugró alapítói profivá pörögtek

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2017.11.03. 06:46
Nemrég indult a Beugró tíz éves jubileumi sorozata. Forrás: Facebook/Beugró (2011-es felvétel)

Az élet olykor nem korrekt politikailag, de színpadi valójában hiteles – mondta Novák Péter a Beugró tízéves jubileumi sorozatának elején, hozzátéve, hogy ők sem szeretnének engedni ebből a hitelességből. A 2017-es sorozat első adásából az RTL II-n valóban az derült ki, hogy a hitelességgel nincs is semmi baj. Hiszen a Beugró alapítói Pokorny Lia, Kálloy Molnár Péter, Szabó Győző és Rudolf Péter kisujjból képesek profi szinten improvizálni. Ismerik is egymást, ezért jól és érzékenyen hatnak a másikra. Talán egy dolog hiányzik, amire már úgy tűnik nem is törekednek igazán, mégpedig arra, hogy valóban meglepjék egymást. Pedig ez lenne az improvizáció lényege.

Az egyes műsorelemek a Zsebszövegtől, a Libikókáig, jobban, vagy kevésbé, de működnek. Látszólag nincs is semmi baj a Beugróval. De az mégis csak feltűnő, hogy bár belekötni nem nagyon lehet, de nem érzi azt az ember, hogy nagyot vesztene azzal, ha kihagyná az adást. Szórakoztat, olykor nevetett is, de nem válik idézhetővé, nem képes a néző emlékezetébe mélyen bevésődni. Emlékszem a kezdetekre. Akkor valóban úgy viselkedtek a szereplők, mintha visszacsöppentek volna az egyetemi helyzetgyakorlatok világába. Figyeltek és igyekeztek magukból és egymásból is a maximumot kihozni. Persze a szerkesztőkön és a játékok jellegén is múlik, hogy mennyire pöröghet fel az improvizáció. Mindenesetre egy biztos, a sorozat alapítói profivá pörgették magukat a rögtönzések műfajában. Kérdés, hogy erről még hány bőr húzható le.

Drága a szelídgesztenye

Soproni H. Lajos írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.11.03. 06:21
FOTÓ: PHILIPPE DESMAZES
Panaszkodnak a termelők, mert kevés gesztenye termett. Telepítéshez nem kapnak állami segítséget, a feldolgozók is inkább külföldről vásárolnak.

Drága a szelídgesztenye, - a szemek nagyságától függően - egy kilogramm 1200-1500 forintba is belekerül, de van ahol ennél többet is elkérnek érte a kereskedők. Ám lehetne olcsóbb is, ha az eladott mennyiség kilencven százaléka nem importból származna. Pedig Magyarország természeti adottságai jók, az ország területének negyvenhat százaléka, és az éghajlata is ideális arra, hogy több teremjen itthon az értékes gyümölcsből. Ehhez azonban az államnak fel kellene ismernie a gesztenyetermesztésben rejlő lehetőségeket és támogatni azokat, akik ezzel foglalkoznak. A végéhez közeledő idei szüretről elmondható, hogy a termés minősége általában jó, a mennyiség azonban messze a várakozás alatt maradt.

Az első szüret óta eltelt huszonhárom év alatt egyszer sem volt olyan kevés termésünk mint most – állapította meg ifjabb Kovács Ferenc ágfalvi gazdálkodó, aki Sopron környékén a legnagyobb szelídgesztenyéssel rendelkezik. Négy hektáron 1,5 tonnát, a korábban jellemző bőséges terméshozam negyedét gyűjtötte össze, aminek szerinte az lehet az oka, hogy a nagy kánikula miatt ebben az évben mindössze egy hétig tartott a virágzás. A minőség miatt viszont nem kesereg, mert elsőrangú lett.

A Kőszegi-hegység lábánál fekvő Velem termelői sem panaszkodnak a minőségre, a termésmennyiség azonban évek óta csökken, mint ahogy máshol is – tudtuk meg ifjabb Kern István termelőtől. Nála 1995-ben volt kiemelkedő a szüret. Akkor egy hektáron két tonna volt a termés, ami egyre kevesebb lett, és most ott tart, hogy már annak is örül, ha legalább egy tonnát szed. Az állomány öregszik, a fákat betegség tizedeli, új fajták telepítésére pedig nincs pénze. Jelentős felvásárlót rég nem látott arrafelé, a nagy cégek egy kamionnál kevesebbért nem hajlandók mozdulni. Így a kisebb felvásárlók járnak jól, akik nemegyszer szinte potom áron, kilónként százhatvan forintért szerzik meg a terményt, amikor annak általában 400-500 forint a termelői ára, a boltokban viszont kétezerért is árulják. A velemi gesztenyetermelő bízik abban, hogy előbb-utóbb itthon is megjelennek a betegségekkel szemben ellenálló nemesített fajták, és az új ültetvények telepítésére, valamint a munka gépesítésére is lesz állami támogatás, továbbá felszámolják végre a rendezetlen tulajdonviszonyokat, hiszen azok a helyek, ahol a gesztenyések találhatók, többnyire osztatlan közös tulajdonban vannak.

Láng Attila, az egyetlen hazai szelídgesztenye-faiskolát működtető szakember még további példákat is sorolt arra, hogy nálunk mennyire mostohán bánnak a gesztenyetermesztőkkel, holott egy hektár ültetvény már képes eltartani egy családot. Tavalyelőtt a gyümölcsültetvények telepítésére és korszerűsítésére kiírt támogatási pályázatban a legjelentősebb hazai gesztenyetermő hely, Zala megye, nem lett kiemelt terület. Nem létező gyümölcsfajták viszont a támogathatók közé kerültek. Az erősen vitatható rendeletről a szakmai egyeztetéseken elhangzottak kritikák, ám hiába, mert ezeket nem vették figyelembe a döntéshozók. Jelenleg a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének érdi állomása a szelídgesztenye állami fajtafenntartója, de milyen intézet az, amelyiknek nincs minőségi bizonyítvánnyal ellátott szaporítóanyaga körülbelül tíz éve, amióta bezárták a nagymarosi kísérleti telepet. A különböző fajták oltványaiért hiába keresik fel az intézetet, mert úgysem tud miből adni. Ennek a gazdálkodók látják a kárát, mert certifikált szaporítóanyag használata esetén több támogatást kapnának. Amíg máshol betegségeknek ellenálló hibridekkel foglalkoznak, addig idehaza az ötvenes és hatvanas években kiválasztott gesztenyeféleségek az uralkodó fajták, szakkönyvünk utoljára 1976-ban jelent meg.

Dél-Zalában egy nagy mezőgazdasági vállalkozás a gabonanövények termesztése helyett néhány éve áttért a dió- és gesztenyetermesztésre, hisz ennek a tevékenységnek azon a vidéken több száz éves hagyománya van. A jelek szerint érdemes volt, mégis kevesen mernek belevágni, mert attól tartanak, hogy túl sokba kerül. Most egy hektár szelídgesztenye telepítése oltvánnyal 1,5 millió forint – tájékoztatott Láng Attila. Aztán hozzátette, hogy ugyanekkora alma-, cseresznye-, vagy őszibarack-ültetvény kialakítása tíz millió forintnál aligha olcsóbb. Nem beszélve arról, hogy a gesztenye öntözéssel és intenzív tápanyag-utánpótlással a nyolcadik évben már hasznot hoz, és könnyen értékesíthető, mert hiány van belőle. A magyar feldolgozó-üzemek kamionszámra importálják, kilónként három euróért, mert a hazai termesztők az igényeknek csupán a tizedét tudják kielégíteni. Egyébként Európa számos országában nagyobb a kereslet mint a kínálat gesztenyéből. A kontinens legnagyobb termesztője, Olaszország ugyanis későn kezdett védekezni a Kínából behurcolt gubacsdarázs okozta betegség ellen, ami miatt az évi 80 ezer tonnás termés a felére csökkent. A szintén jelentős mennyiséget betakarító Franciaország nem visz külföldre gesztenyét, és a világon a legtöbbet termelő kínaiak is inkább importálnak a gyümölcsből. A spanyolok és a görögök pedig nem tudják pótolni az uniós piacon keletkezett kiesést.

Jól jár az, akinek sikerül ezt az űrt kitölteni. Magyarország egyelőre képtelen erre, aminek számos oka van. Természetesen ezek közé tartozik a kéregrák és a gubacsdarázs okozta betegség is, ami miatt sok fa elpusztult. Idehaza a betegségek leküzdése mégis sokkal gyorsabb folyamat, mint a gesztenyetermesztés terén keletkezett lemaradás ledolgozása. Az ötven és száz éves fáktól nem lehet csodát várni. Tudatos fajtaválasztás nem volt, hiszen annyi van, ahány gesztenyefát találunk az erdőben, mert magról szaporították. A feldolgozók okkal jegyzik meg, hogy nem alapoznak a hazai termelőkre, mivel az egyik évben 800, a másikban mindössze 150 tonna a termés, és ugyanannyi ideig főzve a magyar gesztenye egy része szétfő, a többi meg kemény marad, tehát nehéz vele dolgozni. Az olaszoknál tájegységenként csupán két-három fajtát telepítenek, és nagy szemű a gyümölcs. A kínaiaknál és a japánoknál legfeljebb 6-8 méteres a fa, mert különben nehéz gondozni. Ezeket a szempontokat és még a betegségek elleni védettséget kell elsősorban figyelembe venni a hibridek előállításánál. Nálunk is oltvánnyal szaporított, egységes fajtákra lenne szükség, mert csak ilyen szelídgesztenye-ültetvényekre érdemes feldolgozót telepíteni.

Drága a szelídgesztenye

Soproni H. Lajos írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.11.03. 06:21
FOTÓ: PHILIPPE DESMAZES
Panaszkodnak a termelők, mert kevés gesztenye termett. Telepítéshez nem kapnak állami segítséget, a feldolgozók is inkább külföldről vásárolnak.

Drága a szelídgesztenye, - a szemek nagyságától függően - egy kilogramm 1200-1500 forintba is belekerül, de van ahol ennél többet is elkérnek érte a kereskedők. Ám lehetne olcsóbb is, ha az eladott mennyiség kilencven százaléka nem importból származna. Pedig Magyarország természeti adottságai jók, az ország területének negyvenhat százaléka, és az éghajlata is ideális arra, hogy több teremjen itthon az értékes gyümölcsből. Ehhez azonban az államnak fel kellene ismernie a gesztenyetermesztésben rejlő lehetőségeket és támogatni azokat, akik ezzel foglalkoznak. A végéhez közeledő idei szüretről elmondható, hogy a termés minősége általában jó, a mennyiség azonban messze a várakozás alatt maradt.

Az első szüret óta eltelt huszonhárom év alatt egyszer sem volt olyan kevés termésünk mint most – állapította meg ifjabb Kovács Ferenc ágfalvi gazdálkodó, aki Sopron környékén a legnagyobb szelídgesztenyéssel rendelkezik. Négy hektáron 1,5 tonnát, a korábban jellemző bőséges terméshozam negyedét gyűjtötte össze, aminek szerinte az lehet az oka, hogy a nagy kánikula miatt ebben az évben mindössze egy hétig tartott a virágzás. A minőség miatt viszont nem kesereg, mert elsőrangú lett.

A Kőszegi-hegység lábánál fekvő Velem termelői sem panaszkodnak a minőségre, a termésmennyiség azonban évek óta csökken, mint ahogy máshol is – tudtuk meg ifjabb Kern István termelőtől. Nála 1995-ben volt kiemelkedő a szüret. Akkor egy hektáron két tonna volt a termés, ami egyre kevesebb lett, és most ott tart, hogy már annak is örül, ha legalább egy tonnát szed. Az állomány öregszik, a fákat betegség tizedeli, új fajták telepítésére pedig nincs pénze. Jelentős felvásárlót rég nem látott arrafelé, a nagy cégek egy kamionnál kevesebbért nem hajlandók mozdulni. Így a kisebb felvásárlók járnak jól, akik nemegyszer szinte potom áron, kilónként százhatvan forintért szerzik meg a terményt, amikor annak általában 400-500 forint a termelői ára, a boltokban viszont kétezerért is árulják. A velemi gesztenyetermelő bízik abban, hogy előbb-utóbb itthon is megjelennek a betegségekkel szemben ellenálló nemesített fajták, és az új ültetvények telepítésére, valamint a munka gépesítésére is lesz állami támogatás, továbbá felszámolják végre a rendezetlen tulajdonviszonyokat, hiszen azok a helyek, ahol a gesztenyések találhatók, többnyire osztatlan közös tulajdonban vannak.

Láng Attila, az egyetlen hazai szelídgesztenye-faiskolát működtető szakember még további példákat is sorolt arra, hogy nálunk mennyire mostohán bánnak a gesztenyetermesztőkkel, holott egy hektár ültetvény már képes eltartani egy családot. Tavalyelőtt a gyümölcsültetvények telepítésére és korszerűsítésére kiírt támogatási pályázatban a legjelentősebb hazai gesztenyetermő hely, Zala megye, nem lett kiemelt terület. Nem létező gyümölcsfajták viszont a támogathatók közé kerültek. Az erősen vitatható rendeletről a szakmai egyeztetéseken elhangzottak kritikák, ám hiába, mert ezeket nem vették figyelembe a döntéshozók. Jelenleg a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének érdi állomása a szelídgesztenye állami fajtafenntartója, de milyen intézet az, amelyiknek nincs minőségi bizonyítvánnyal ellátott szaporítóanyaga körülbelül tíz éve, amióta bezárták a nagymarosi kísérleti telepet. A különböző fajták oltványaiért hiába keresik fel az intézetet, mert úgysem tud miből adni. Ennek a gazdálkodók látják a kárát, mert certifikált szaporítóanyag használata esetén több támogatást kapnának. Amíg máshol betegségeknek ellenálló hibridekkel foglalkoznak, addig idehaza az ötvenes és hatvanas években kiválasztott gesztenyeféleségek az uralkodó fajták, szakkönyvünk utoljára 1976-ban jelent meg.

Dél-Zalában egy nagy mezőgazdasági vállalkozás a gabonanövények termesztése helyett néhány éve áttért a dió- és gesztenyetermesztésre, hisz ennek a tevékenységnek azon a vidéken több száz éves hagyománya van. A jelek szerint érdemes volt, mégis kevesen mernek belevágni, mert attól tartanak, hogy túl sokba kerül. Most egy hektár szelídgesztenye telepítése oltvánnyal 1,5 millió forint – tájékoztatott Láng Attila. Aztán hozzátette, hogy ugyanekkora alma-, cseresznye-, vagy őszibarack-ültetvény kialakítása tíz millió forintnál aligha olcsóbb. Nem beszélve arról, hogy a gesztenye öntözéssel és intenzív tápanyag-utánpótlással a nyolcadik évben már hasznot hoz, és könnyen értékesíthető, mert hiány van belőle. A magyar feldolgozó-üzemek kamionszámra importálják, kilónként három euróért, mert a hazai termesztők az igényeknek csupán a tizedét tudják kielégíteni. Egyébként Európa számos országában nagyobb a kereslet mint a kínálat gesztenyéből. A kontinens legnagyobb termesztője, Olaszország ugyanis későn kezdett védekezni a Kínából behurcolt gubacsdarázs okozta betegség ellen, ami miatt az évi 80 ezer tonnás termés a felére csökkent. A szintén jelentős mennyiséget betakarító Franciaország nem visz külföldre gesztenyét, és a világon a legtöbbet termelő kínaiak is inkább importálnak a gyümölcsből. A spanyolok és a görögök pedig nem tudják pótolni az uniós piacon keletkezett kiesést.

Jól jár az, akinek sikerül ezt az űrt kitölteni. Magyarország egyelőre képtelen erre, aminek számos oka van. Természetesen ezek közé tartozik a kéregrák és a gubacsdarázs okozta betegség is, ami miatt sok fa elpusztult. Idehaza a betegségek leküzdése mégis sokkal gyorsabb folyamat, mint a gesztenyetermesztés terén keletkezett lemaradás ledolgozása. Az ötven és száz éves fáktól nem lehet csodát várni. Tudatos fajtaválasztás nem volt, hiszen annyi van, ahány gesztenyefát találunk az erdőben, mert magról szaporították. A feldolgozók okkal jegyzik meg, hogy nem alapoznak a hazai termelőkre, mivel az egyik évben 800, a másikban mindössze 150 tonna a termés, és ugyanannyi ideig főzve a magyar gesztenye egy része szétfő, a többi meg kemény marad, tehát nehéz vele dolgozni. Az olaszoknál tájegységenként csupán két-három fajtát telepítenek, és nagy szemű a gyümölcs. A kínaiaknál és a japánoknál legfeljebb 6-8 méteres a fa, mert különben nehéz gondozni. Ezeket a szempontokat és még a betegségek elleni védettséget kell elsősorban figyelembe venni a hibridek előállításánál. Nálunk is oltvánnyal szaporított, egységes fajtákra lenne szükség, mert csak ilyen szelídgesztenye-ültetvényekre érdemes feldolgozót telepíteni.