Bársony Éva: Az operatőr ne higgyen a szemének

Publikálás dátuma
2017.11.04. 08:45

Ezen a héten került moziba a Budapest Noir, Kondor Vilmos nagy sikerű regényének filmváltozata. Az operatőri munkát apa és fia, Ragályi Elemér és Ragályi Márton közösen jegyzi. Ragályi Elemér több mint száz filmet fotografált már, a Budapest Noir-ról azt mondja: a történet belelát a kor, a 30-as évek legfelső és legalsó társadalmi köreinek mocskába. Ragályi Márton számtalan külföldi és hazai produkcióban szolgálta a kamerát, vagy vette magára a 35 kilogrammos steadicamet a speciális felvételekhez.

- A bűnfilm, kiváltképpen a film noir eddig elkerülte.

- R.E.: A forgatás előtt a stábban sok szó esett a film noirról, s szinte kötelező stílusjegyeiről. Valójában nem nagyon érdekelnek a műfaji határok, a képalkotás ne megfelelni akarjon bármiféle stiláris diktátumnak, hanem az aktuális filmet szolgálja.

- Miként alakult ki a film képi világa, a 30-as évek sötétbe hajló hangulata?

- R.E.: A forgatókönyv olvasásakor jó esetben van egy vízióm, mely a helyszínek kiválasztásakor egyre konkrétabbá válik. Hozza magával a hangulatokat, beállításokat sugall, s ha jól választunk, inspirál.

- Hogyan dolgoztak együtt Pater Sparrow díszlettervezővel?

- R.E.: A történet jelentős része díszletben játszódik, sok minden múlt rajta. Ő nem csak rendkívül fantáziadús, kiváló díszlettervező, hanem filmrendező lévén tudja, hogy a látványos díszletnek funkcionálisnak is kell lennie. A szépségükön túl, technikailag is hibátlanul teljesítettek.

- Mi volt a legnagyobb kihívás a látványvilág megteremtésében? Hisz nem egyszerű gyilkosság történik, hanem egy fenyegető világégés előszele indítja el a tragédiát.

- R.E.: A munkánk paradoxona az volt, hogy izgalmasra, ha kellett, különleges gépállásokat keresve félelmet keltőre fotografáljuk a jeleneteket, néha beletolva a néző arcába a bűnügy brutalitását, hogy hiteles, hatásos legyen, de ugyanakkor esztétikailag maradjon vonzó.

- Egy külföldi produkció, a Josephin Baker élete operatőreként a képein hol New Yorkot, hol Párizst, hol Marokkót játszotta Budapest. Most pedig a város nyolcvan évvel korábbi arcát kellett megmutatni.

- R.E.: Milyen egyszerű – gondolhatja a néző, hiszen az Operaház, a Parlament, a Hősök tere alapvetően ugyanolyan, mint 1936-ban volt. Valóban, de ha eltüntetjük a jelenkor rekvizitumait, (ami csak komputergrafikával lehetséges), megállítjuk a forgalmat, akkor már egy amerikai film költségvetésénél tartunk. Egyébként sem idegenforgalmi látványigényeknek akartunk megfelelni, hanem a „bűnös város” lelkét, atmoszféráját kerestük. A külsők olykor beszűkölő világával, a nyomasztó, fenyegető atmoszférával a bizonytalanságot, a „bármi megtörténhet” érzést sugalltuk a nézőnek. A történet belelát a kor legfelső és legalsó társadalmi köreinek mocskába, s ezt a széles spektrumot úgy kellett egységes stílussá tenni, hogy a hitelesség megőrzése mellett a film felett ott lebegjen a „romlás esztétikája”.

- Az operatőrnek óriási hatalma van, amikor színészi arcot fotografál, igaz?

- R.E.: Ez nem hatalom, felelősség. A képpel, amit mutatok róla, meghatározom a jelenét, befolyásolom a jövőjét. Mindig szerettem az emberi arcot fotografálni, fényekkel finoman átrajzolni az adott történethez. Nemzetközi pályára lépve tapasztaltam ennek fokozott terhét és felelősségét. A hierarchia csúcsán a színész áll. Az ő arca hozza be a nézőt a moziba. Ha rosszul csinálom „jaj nekem”.

- Az operatőrnek lehet kedvenc színészi arca a forgatáson?

- R.E.: Mindig van. De előtte bele kell nézni a kamerába. Óriási meglepetéseket tud okozni, amikor az ember kamerán keresztül nézi a színészt. Néha egy hétköznapi arc olyan éterien széppé vagy érdekessé válik, amit az utcán észre sem veszel. Ellenkező példa, amikor jön egy szép nő, és mikor a kamerába nézve közeliben látod, egy üres arc, buta tekintet néz vissza rád. Az operatőr soha ne higgyen a szemének, csak a kamerának.

- A Budapest Noir főszereplői milyenek voltak kamerán át nézve?

- R.E.: Kolovratnik Krisztiánt egyszerűen szereti a kamera. Semmi külön machinációra nincs szüksége, elég, ha odalép a felvevőgép elé. Legfeljebb össze kell kicsit borzolni a haját. Tenki Rékával dolgozni kell, oda kell rá figyelni. Elképesztő a belső szépsége, harmóniája, finomsága, ezt a kisugárzást kellett technikailag megsegíteni. Kulka János végtelenül izgalmas arc. A színészi játék olyan finomságait tudja, amit akkor élvez igazán az ember, amikor kamerán keresztül látja a jelenetet.

- Hogyan dolgozott együtt saját fiával?

- R.E.: Borzasztóan fontos volt nekem, hogy a fiatal generáció jelen legyen a képalkotásban. A moziba járók elsöprő többsége a fiatalok közül kerül ki, én 78 évesen nem biztos, hogy ráérzek e nézőcsoport igényeire. Marcit gyerekkorától kezdve tanítottam a mesterségre, nekem most volt szükségem arra, hogy jelezze, ha bátrabban, izgalmasabban kell megoldani egy beállítást, akár fényben, akár kameramozgásban. Komoly alkotói együttműködés volt köztünk, egyenrangú partner volt. A film rengeteg steadicames felvételt igényelt és Marci a steadicam királya.

- Nem először dolgoznak együtt, a Nincs kegyelem című film operatőri munkáját is megosztották.

- R.M.: Annak már tíz éve, megváltozott a munkában a kapcsolatunk. Akkor még nehéz volt átengednie a kamerát, ő az a típusú operatőr, aki mindent saját maga szeret csinálni a világítástól a kézi-kamerázásig. Az a film nagyon az övé volt, közel állt a szívéhez. Mélyen érintette, sokat foglalkozott az ártatlanul gyilkossággal vádolt Pusoma Dénes ügyével. Engedni kellett neki egy bizonyos alkotói szabadságot, nem vehettem szívemre, ha egy jelenetnél éppen úgy érezte, ki kell kapnia a kamerát a kezemből, és neki kell megcsinálnia - bármennyire is szerettem volna bizonyítani a szakmai rátermettségem. A Noir-ban egyenrangú munkatársként mindent megbeszéltünk, és itt végre teljes mértékben lehetőségem nyílt arra, hogy megmutassam önmagam, valamint azt, mivé váltam az elmúlt tíz év alatt. Nagyon fontos volt ez számomra.

- Az édesapja a steadicam királyának nevezte. Mit jelent ez?

- R.M.: A steadicam a testre erősíthető felvevőgép, amellyel úgy lehet a legbonyolultabb színészi mozgásokat is követni, hogy ha jól bánnak vele, teljes mértékben stabilizálja a képet, kivédi a berezgéseket. A néző észre sem veszi, hogy nem a szokásos kameramunkát látja. A szerkezet 35-40 kiló, azzal kell akár szaladni fel a lépcsőn, le a lépcsőn, akár háttal is biztonsággal haladni. Kell hozzá egyfajta fizikum, de ez csak a technikai oldala. Meg kell tanulni viselni, mint egy ruhadarabot. Úgy felvenni, mint reggel a cipőt. Rutinná kell válnia a fizikai-technikai részének ahhoz, hogy az ember képet is tudjon alkotni vele. Amíg arra összpontosít, hogyan lépjen vele, hogyan ne essen el, hogyan élje túl, amikor a teste már nem bírja, de még egy felvétel kell, addig a kép mindig alárendelt szerepet fog betölteni. Amikor ez megvan, jöhet a képalkotás.

- A Budapest Noirban mennyi volt a steadicammal felvett jelenet?

- R.M.: Úgy a jelenetek egyharmada. A történet igényei szerint a színészek viszonylag sokat mozogtak úgy, hogy követni kellett őket. Sok komplex, bonyolultan megkoreografált beállítás volt, amire kiválóan lehetett ezt az eszközt alkalmazni. Sajnos a szívemhez legközelebb álló ilyen jelenetek közül végül egyik sem került be a filmbe. De ami ennél sokkal fontosabb volt számomra ebben a filmben, az apámmal zajló közös alkotói folyamat. A munka szellemi része.

- Hogy sikerült az együttes munka?

- R.M.: Azt hiszem, nagyon jó együttes voltunk a 40 év korkülönbséggel. Sikerült összehangolnunk az apa-fiú látásmódot, ami nekem sok szakmai tanulsággal szolgált, neki pedig sikerült felfedezni valamit egy fiatalabb nemzedék látásmódjából, képalkotói stílusából. Ő kicsit feszesebb, szigorúbb volt, én tán lazább és vállalkozó szelleműbb. De ez sem igaz, mert más helyzetben pedig volt, amikor ez a szerep teljesen felcserélődött. Apám maximálisan naprakész az élet és a szakma területén egyaránt, együtt ki mertünk próbálni új, merészebb dolgokat, Jó volt, hogy sokszor kérdezte a véleményem. Ha eltért a látásmódunk arról, hogy a modernebb vagy a klasszikus megoldást válasszuk, az egészséges szakmai mérlegelést követően a jelenet jellege döntött.

- Voltak vitáik?

- R.M.: Megesett. Makacs, önfejű, határozott és maximalista emberek vagyunk mindketten. Ha nem is mindenben, a szakmában mindenképp. Sokszor nehéz elengedni azt, ami az ember szeme előtt megjelenik, mint legjobb kép, és belátni azt, van olyan, ami jobban szolgálja az egészet. Ilyen helyzetekben alakultak ki a viták, ami a lehető legjobb dolog volt, ami történhetett. Ideális munkalégkörben dolgoztunk. Végig az volt az alap, hogy a kor képi megjelenése hiteles legyen, de ne muzeális. Az unalmas.

- Kit volt a legjobb fényképezni a szereplők közül?

- R.M.: Külföldi produkciókban volt már rossz tapasztalatom, hogy milyen kínos helyzetet tud teremteni a színész, ha fütyül arra, amit az operatőr kér. Itt ilyen nem történhetett, remek volt dolgozni a társasággal. Minden szereplő ideális partner volt, készséggel hallgattak az operatőri kérésekre. A Budapest Noir nekem élmény volt, egy nagy operatőrrel és csodálatos színészekkel dolgoztam együtt, egyenrangú partnerként.

Szerző

Puigdemont egyelőre szabadlábon van

Megkapta és tanulmányozni fogja a belga szövetségi ügyészség a Brüsszelben tartózkodó Carles Puigdemont leváltott katalán elnök ellen Spanyolország által kiadott európai elfogatóparancsot - közölte péntek este a vádhatóság szóvivője.

Eric Van der Sypt arról tájékoztatta a helyi sajtót, hogy tanulmányozni fogják az elfogatóparancsot, mielőtt szombaton vagy vasárnap átadják a vizsgálóbírónak, aki majd dönteni fog az érintettek előzetes letartóztatásáról.

Az illetékes spanyol bíróság pénteken adott ki körözést Puigdemont és egykori kormányának négy, ugyancsak Brüsszelben tartózkodó tagja ellen, akiket egyebek mellett lázadással és hűtlen kezeléssel vádolnak. Carmen Lamela bírónő előzőleg elutasította a spanyol kormány által egy héttel ezelőtt menesztett elnök és a többiek kérését, hogy videokapcsolaton keresztül tehessenek vallomást.

A belga hatóságoknak sajtóhírek szerint három hónapjuk van az eljárás lebonyolítására. Puigdemont korábban kijelentette, hogy nem tér vissza Spanyolországba, de teljes mértékben együtt fog működni a belga hatóságokkal.

Szerző

Puigdemont egyelőre szabadlábon van

Megkapta és tanulmányozni fogja a belga szövetségi ügyészség a Brüsszelben tartózkodó Carles Puigdemont leváltott katalán elnök ellen Spanyolország által kiadott európai elfogatóparancsot - közölte péntek este a vádhatóság szóvivője.

Eric Van der Sypt arról tájékoztatta a helyi sajtót, hogy tanulmányozni fogják az elfogatóparancsot, mielőtt szombaton vagy vasárnap átadják a vizsgálóbírónak, aki majd dönteni fog az érintettek előzetes letartóztatásáról.

Az illetékes spanyol bíróság pénteken adott ki körözést Puigdemont és egykori kormányának négy, ugyancsak Brüsszelben tartózkodó tagja ellen, akiket egyebek mellett lázadással és hűtlen kezeléssel vádolnak. Carmen Lamela bírónő előzőleg elutasította a spanyol kormány által egy héttel ezelőtt menesztett elnök és a többiek kérését, hogy videokapcsolaton keresztül tehessenek vallomást.

A belga hatóságoknak sajtóhírek szerint három hónapjuk van az eljárás lebonyolítására. Puigdemont korábban kijelentette, hogy nem tér vissza Spanyolországba, de teljes mértékben együtt fog működni a belga hatóságokkal.

Szerző