Mészáros Márton: Regényt ír a kenti hercegné

Publikálás dátuma
2017.11.04 08:10
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /

Mihály kenti herceg magyar származású felesége, Mária Krisztina Anna hercegné A szerelmes királynő című történelmi regényének bemutatóján járt Budapesten. II. Erzsébet unokatestvérének 72 éves hitvese a regényírásról, a középkori ágyasokról, családja ősi birtokáról és arról is beszélt, miért nem nyilatkozik politikáról.

- Királyi felség, lát különbséget a tudományos és a regényes történelmi munka megírása között?

- A kutatást illetően nincs. Barátnőm, a történelmi regények nagyasszonya, Philippa Gregory, akinek a nevével a kötetemet ajánlják, nem csak regényíró, hanem történész. Magam is történelmet hallgattam, s kezdetben tudományos igényű történelmi munkákat írtam. Philippa mindig azt mondta, írjak történelmi regényt, s megfogadtam a tanácsát. A szerelmes királynő című regényemben igazak a tények. Valósak a szereplők, valóban így hívták őket, pontosak a köztük lévő családi kapcsolatok, a születési és halálozási dátumok is. A dialógusokat azonban én kreáltam. Mivel a jelenlegi házasságom előtt sokáig lakberendezőként dolgoztam, így azt én találtam ki, hogy mit viselhettek, hogyan lakhattak. Nyilván nem tudhattam, mit ettek, de tudtam, akkoriban melyek voltak a megszokott eledelek a főúri körökben. Berendezések, bútorok, lovak esetében is így jártam el.

- A százéves háború idején játszódó regény főhőse Aragóniai Jolán nápolyi királyné, akit 19 évesen feleségül adnak Lajoshoz, Anjou hercegéhez, majd korán özvegységre jutva megmenti a dinasztiát. A könyvet édesanyjának, Szapáry Marianne-nak ajánlotta. Van közös édesanyjában és a koronás főben?

- Az intelligencia, a kurázsi. Habár édesanyám erős asszony volt, nem az a típus, aki buldózer módjára letarolt mindent. A kifinomultság, a sikeresség, a nyugodtság jellemezte. Csakugyan olyan okos és jó döntéseket hozott, mint Jolán, aki Aragóniában született, de francia földön is megállta a helyét, majd markáns dinasztiavezető lett.

- Magyar kiadója, a Libri azzal népszerűsíti a könyvet, hogy azért is hiteles, mert személyes királyi udvari élményei gazdagítják a korrajzot.

- Jól sejtem, hogy nem a dekoratív díszletekre, hanem az udvari élet leírására kérdez rá? Nos, a regény a 15. században játszódik, most pedig a 21. század elején járunk. Ma alkotmányos monarchia, nem abszolút királyság van... Az én pozícióm egyébként sem jogosít fel semmire. Egyfajta belső tudásom van, de nem kell a brit királyi család tagjának lennem ahhoz, hogy hiteles legyek az udvari élet leírásában. A történelemkönyvek írása hosszú évszázadokon át kizárólag az akadémikusok privilégiuma volt, noha ők sem voltak járatosak a királyi rezidenciák falai között.

- Gyakran kerül magyar szerző könyve a kezébe?

- Nem igazán olvasok magyar szerzőket, de amikor az édesanyám még élt, több magyar könyvet adott a kezembe, melyek zöme gyerekirodalom volt. Igaz, egy időben teljesen elbűvölt a gondolat, hogy magyar könyveket olvassak. Egyébként Comrade Baron könyve, A Journey through the Vanishing World of the Transylvanian Aristocracy, amely a magyar nemesek erdélyi helyzetéről szól, igazán elvarázsolt. Szép és megdöbbentően szívfájdító olvasmány.

- Ha már történelem, mit gondola Brexitről?

- Oh, nem beszélhetek a Brexitről. Ez a modern világ, én pedig a könyveimről nyilatkozom. Nem feladatom, hogy bármiféle politikai döntésről véleményt nyilvánítsak. Mi, a királyi család nem avatkozunk bele semmilyen politikai döntésbe. A demokrácia nem rajtunk, hanem a választók döntésén nyugszik.

- Magánemberként érdekli a politika?

- Követem a híreket. Szeretem tudni, mi történik a világban, de igazán az érdekel, ami akkor történt, amiről írok. Azt hiszem, már legalább egyszer minden megtörtént a történelem során. A történelem abból áll, hogy megpróbáljuk elkerülni azokat a dolgokat, amelyek egyszer már megtörténtek. Mégsem vagyunk igazán sikeresek.

- Miért épp A szerelmes királynő időszaka, a 15. század foglalkoztatja?

- Mert egy nagyon különleges korszak. Az első kötetem nyolc királyi hercegnőről szólt, akik egy másik országban váltak koronás fővé. Akkoriban döbbentem rá, hogy végtelenül izgat, hogy ezek az asszonyok honnan jöttek, hova jutottak. Rájöttem arra is, hogy gyakran nem a királynő volt a legbefolyásosabb asszony az udvarban, hanem az uralkodó szeretője. A legtöbb házasság politikai alapon köttetett, nem volt ritka, hogy a házaspár az esküvő napján találkozott először. II. Henrik francia király szeretője, Diane de Poitiers nagyon különleges a királyi szeretők sorában. A The Serpent and the Moon című könyvem róla szól, s egyébként anyai ágon leszármazottja vagyok.

- Milyen érzés rokonságban állnia regényének főbb szereplőivel?

- Örömmel tölt el, de hangsúlyozom: régen élt alakokról van szó. Diane de Poitiers kapcsán sokat kutattam: férjét, aki sokkal idősebb volt nála, éppúgy vizsgáltam, mint azt, hogy milyen családi kapcsolatban állt Agnés Sorellel, egy másik legendás királyi szeretővel, akiről szintén írtam.

- Ha hazánkba látogat, rendre felkeresi a Máltai Szeretetszolgálatot. Adományokkal segíti őket?

- Tagjuk, sőt pártfogójuk vagyok. A herceggel száztizenhét jótékonysági szervezet patrónusai vagyunk. Részt veszünk rendezvényeiken, beszélünk, avatunk, megnyitunk, köszöntőt mondunk. Ilyen értelemben pusztán a jelenlét a funkciónk. Nagyon szegények lennénk, ha az összes szervezetnek, amellyel kapcsolatban állunk, pénzt adnánk.

- Van kedvenc helye Magyarországon?

- A bátyámmal évekkel ezelőtt beleszerettünk Szápárba, anyám őseinek családi fészkébe. Arról álmodoztunk, hogy a birtokon, amelyet a kommunista időkben a szovjet hadsereg sajátított ki, építünk egy farmházat. Nagyon szeretek Budapestre jönni, nyáron pedig a Balatont találom csodálatosnak.

2017.11.04 08:10

Ultralaza

A jegybankárok, akár a bűvészek csalnak. Vagy csak ügyesek a szemfényvesztésben. A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa hosszas előkészítő munka után, a forint száguldásszerű gyengülését követően, hatalmas várakozások közepette kedden bejelentettek. Még kacsintottak is hozzá, hogy ugye a tud a jegybank lépni, ha szükségét látja. A pénzpiac ujjongott, a forint erősödött, az elemzők számoltak, összeadtak, kivontak és a végén mindig nulla jött ki. Pedig a jegybanki szót vivők megmondták: az MNB monetáris politika irányvonala nem változik, azaz marad ultralaza. Csak a felkészülés zajlik, ahogyan ők mondták a normalizációra. A bejelentett intézkedések, mint egy kisebb betétlehetőség kivezetése, hogy nem vesz több jelzáloglevelet a bankok bankja és a kamatcsere ügyleteknek is vége, nem rendíti meg a bankokat.  Közben a régiós országok központi bankjai sorra emelik az irányadó kamataikat, többek között - kimondva, kimondatlanul - devizáik erősítésére, az infláció kordában tartására. Az Európai Központi Bank is folyamatosan szigorít. Mindezzel felkészülnek egy lassabb növekedés időszakára, hogy kellő muníció legyen a kezükben, akkor. Ilyen nemzetközi környezetben joggal várhatták volna el az intézkedésekkel elégedetlen hozzáértők, hogy legalább egy halvány, a szigorításra való utalást tehettek volna jegybankáraink. Arra végkép nem gondoltak, hogy a monetáris eszköztára átalakítása közepette tulajdonképpen további lazítással szembesíti őket az MNB. Mert miközben kivon a piacról néhány százmilliárd forintot, ezer milliárdot tol be helyette újraélesztve az 2013-ban egyszer már elindított Növekedési Hitelprogramot. A bankok 0 kamattal jutnak forráshoz, de a vállalkozók is negatív reálkamaton, 2,5 százalékért vehetik fel januártól.  Rodolfo legalább őszinte volt: Vigyázat, csalok!  
2018.09.20 09:31

Ösztöndíjjal tennék vonzóvá a szakképzést

Publikálás dátuma
2018.09.20 09:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Gyökeresen átformálnák a hazai szakoktatást a munkaadók. Minimálbérhez igazodó juttatással erősítenék a szakmák tanulását.
Alapkompetencia vizsgával, szakképzésre felkészítő programok indításával és alanyi jogon járó állami ösztöndíjjal újítaná meg a hazai szakképzést a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ). A két év alatt kidolgozott komplex program hangsúlyos eleme a tanulók és a családok, valamint a szakképzésben oktatók motivációjának növelése. A jó gyakorlatokat természetesen nem akarjuk kidobni, de a tudásalapú, innovatív gazdasághoz egészen más megközelítés szükséges. Értéktöbbletet szeretnénk kínálni a családok és a tanulók számára, hogy minél többen válasszák a szakgimnáziumokat és szakközépiskolákat: ezt negatív ösztönzőkkel nem lehet elérni – fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Gablini Gábor, az MGYOSZ alelnöke. Ezzel feltehetőleg a kormány azon korábbi tervére utalt, amely szerint központilag szabták volna meg, hányan tanulhatnak tovább gimnáziumban, szakgimnáziumban és szakközépiskolában.  Tény: évről évre egyre kevesebben szeretnének szakközépiskolákban és szakgimnáziumokban tanulni: előbbiekben a legutóbbi felvételin meghirdetett helyek több mint fele üresen maradt, utóbbiakban a korábbi évek drasztikus csökkenése után az idén stagnál a létszám. A legnépszerűbb továbbtanulási forma tehát a kormány minden igyekezete és a gazdaságban tapasztalható egyre erőteljesebb szakemberhiány ellenére továbbra is a gimnázium. Nem véletlenül: annak általános ismeretanyaga nem kötelez már 14 éves korban pályaválasztásra, ráadásul onnan a felsőoktatásba is jóval könnyebb bekerülni. Az MGYOSZ  éppen ezért azt szeretné elérni, hogy a szakgimnázium a pályaválasztók szemében ne hátrány legyen, hanem előny: egy olyan iskolatípus, ahol szakmát is lehet szerezni, de ahonnan akár a gimnáziumokhoz hasonló eséllyel az egyetemekre és a főiskolákra is be lehet jutni. Ehhez persze szükség van a szakképzésre jellemző jelentős lemorzsolódás csökkentésére is. A mai ínséges munkaerőpiacon minden egyes elkallódott gyerek komoly veszteség: őket nem lehet külföldről pótolni – fogalmazott Gablini Gábor. Rámutatott: már az általános iskolába is nagyon heterogén tudással érkeznek a gyerekek, ezért felkészítő évet indítanának az óvoda és az általános iskola között a még nem iskolaérett gyerekek számára. A negyedik osztály után pedig bevezetnének egy országosan egységes alapkészség- és kompetenciamérést, amely alapján minden iskola fejlesztési tervet készítene a tanulók közti egyenlőtlenségek és hátrányok kompenzálására. 
Az általános iskola elvégzésének feltételéül egy országosan egységes alapkompetencia vizsgát írnának elő, amelyen az alapvető írás, olvasás, szövegértés és számolási készségek szintjét mérnék fel. Akik ezen a vizsgán nem felelnek meg, nem léphetnének be a szakképzési szakaszba, számukra szakképzésre felkészítő 1 vagy 2 éves áthidaló programokat indítanának. Ezek fő célja az alapkészségek megerősítése, de a felzárkóztatással párhuzamosan már szakmai orientációs és szakmai alapozó képzés is zajlana. Az általános iskolai alapozó, illetve a szakképzésre felkészítő évfolyamok miatt szükséges a tankötelezettség 18 éves korra történő – rugalmas - visszaállítása is – jelezte Gablini Gábor. A szakképzés vonzóvá tételének egyik fontos eszköze volna egy, a mindenkori minimálbérhez igazított ösztöndíjprogram is. Az alanyi jogú állami ösztöndíj a szakiskolai és a szakközépiskolai tanulók esetében a minimálbér 40, a szakgimnáziumi diákok esetében pedig a minimálbér 60 százaléka lenne havonta. A jelenlegi 138 ezer forintos minimálbérrel számolva ez 55 200, illetve 82 800 forintos bruttó összegeket jelentene. A tanulószerződéses juttatást pedig megemelnék: a szakiskolai és szakközépiskolai tanulóknál a mindenkori minimálbér legalább 60, a szakgimnáziumi tanulóknál legalább a 40 százalékára. Ezt az összeget a munkaadók fedeznék, de a juttatás nem viselne adó és járulékterhet (a diákok gyakorlati képzése cégeknél zajlik tanulószerződés keretében). A javaslat fontos része a független vizsgaközpontok létrehozása is. Mint Gablini Gábor fogalmazott: egységes vizsgáztatási rendszer kell, hogy a szakmunkás bizonyítványnak valós értéke legyen. Az MGYOSZ emellett bevezetné a szakképző centrumok teljesítményelvű finanszírozását is. A javaslatcsomagot eljuttatták az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz is, amely Gablini Gábor szerint nyitott a javaslataikra és forrást is ígért az átalakításokhoz.

Melyik melyik?

Nem egyszerű eligazodni a szakképző intézmények nevei között: két éve ugyanis nemcsak a képzések tartalmába nyúlt bele a kormány – bevezette például a szakmai érettségit –, hanem az iskolák elnevezését is megváltoztatta. A szakközépiskolákat szakgimnáziumokra keresztelték, a szakiskolák (leánykori nevén szakmunkás képző) viszont megkapták a szakközépiskola elnevezést, a szakiskola elnevezés pedig maradt a sajátos nevelési igényű diákokat oktató speciális intézmények számára. Az érettségit adó szakgimnáziumokban 4+1 évig tart a képzés, a szakközépiskolákban 3 év alatt lehet szakmát szerezni.       

2018.09.20 09:00
Frissítve: 2018.09.20 09:00